Vasember Lánya |Amerika Kapitány Fanfiction|✔

23.

 -Két hónappal később, 2015 decembere-

Ebben a hatvanegy napban, alig mozdultam ki a szobámból, vagyis csak a suliba menetem, amúgy minden napomat a szobámban töltöttem, szomorúságom társaságában, aki szinte árnyékomként követ minden helyre, ahová csak megyek.

Reggel az őszi eső hangos kopogására ébredtem, amelynek cseppjei lassan folytak le ablakomon. Morogva fordultam másik oldalamra annak reményében, hogy vissza tudok aludni. A szoba csendjét, ekkor egy hangos kopogás töltötte be.

-Bárki is vagy, menj el! Nem vagyok kíváncsi senkire!-kiáltottam ki, miközben álmosan az ébresztőmre néztem, amely pontosan délután fél kettőt mutatott. Nem kéne annyit éjszakáznom...

-Ariana, ez így nem lesz jó! Ki kell mozdulnod.-az ajtó lassan kinyílt, miközben Laura hangja csapta meg a fülemet.

-Nem érdekel, itt maradok, amíg vissza nem kapom Stevet!-jelentettem ki.

-Na, ne legyél durcás! Ma buli lesz Liznél, és nélküled nem mehetek bulizni!-jelentette ki.

-Laura, nem vagyok olyan állapotban, hogy én ma bulizni menjek, főleg nem Lizhez!-fordultam át másik oldalamra, így hát fordítottam legjobb barátnőmnek. 

-Kérlek, Ariana ez fontos nekem! Peter is ott lesz, be akarom bizonyítani, hogy túl vagyok rajta.-hangja elkeseredetten csengett. 

-Ha túl lennél rajta, akkor nem akarnál menni!-jegyeztem meg. 

-Ariana...-Laura hangja elkeseredett volt, én pedig tudtam, hogy egy fájó ponton találtam el. 

-Rendben, veled megyek, de nem maradunk sokáig!-egyeztem bele. 

-Ez az!-hangja egyből boldogabb lett. Hangosan felsóhajtottam.-Négyre legyél készen!-hagyta el szobámat a lány. 

A tervemnek, hogy egész nap az ágyban maradok és Family Guy maratont tartok, lőttek. Lassan másztam ki a menedéket nyújtó ágyamból, és mentem a szobámhoz tartozó fürdőhöz. Beléptem a helységbe, majd becsuktam magam mögött az ajtót. A tükörből egy álmos lány pillantott vissza rám. Szemei vörösek voltak az éjszakákon át tartó sírástól. Levetkőztem és beléptem a zuhanykabinba. Megnyitottam a kellemesen meleg vizet, ami egyből bizsergetni kezdte bőrömet. Bevizeztem hajamat, amit gyorsan meg is mostam. Testemen elkentem a vaníliás tusfürdőmet, amit aztán leöblítettem. Elzártam a vizet és kiléptem a kabinból. Magam köré csavartam egy törölközőt, majd a csap alatti fiókból kivettem a hajszárítót. Bedugtam a konnektorba, és megszárítottam vörös tincseimet, amelyek hullámokban omlottak vállamra. 

Kiléptem a fürdőnek ajtaján. Az órára néztem, ami délután kettőt jelzett. Lehet, hogy a kelleténél többet voltam a zuhany alatt. Szekrényemhez léptem, amiből kivettem egy fekete melltartót és egy hozzáillő, fekete bugyit. Ledobtam a törölközőmet a parkettára, majd belebújtam fehérneműmbe. Kutatni kezdtem a szekrényemben valami kényelmes ruha után. Kivettem egy fekete-fehér csíkos hosszú ujjút, amit egyből magamra vettem. Főlé felvettem egy fekete pólót, amelyen az a fehér felirat virított, hogy no, thx. Kivettem egy fekete övet, amelynek csatja egy karika volt. Kivettem egy farmert, amelynek alja fel volt tűrve, így lábam egy része kilátszott belőle. A hosszú ujjút betűrtem a nadrágba, amibe belefűztem az övemet. Kivettem egy fekete boka zoknit, és felhúztam lábamra, így az kevésbé fázott. 

Visszamentem a fürdőbe, ahol elővettem a sminkemet. Felvittem egy réteg alapozót, majd szemeim alá felvittem korrektor, mire a karikák eltűntek. Rajzoltam magamnak tusvonalat, szempilláimat kihúztam egy szempillaspirállal. Arccsontom mentén felraktam egy kis highlightert. Ajkaimra egy vér vörös, matt szájfényt vittem fel. A tükörbe pillantottam és meggyőződtem, hogy sem szeplőim, sem szemkarikáim nem látszottak.