Vasember Lánya |Amerika Kapitány Fanfiction|✔

40.

Gyorsan száguldottunk a levegőben. Mindannyian némán ültünk. Már pár órája repülhettünk. Egy hegyes vidéknél repültünk el, mikor Bucky megszólalt. 

-Mi lesz a barátaiddal?-kérdezte a barna hajú férfi. Steve egy ideig néma maradt, majd egy sóhajt eresztett. 

-Bármi lesz is, majd megoldom!-mondta. 

-Nem tudom, érek-e ennyit, Steve.-mondta Bucky. Steve lassan hátra pillantott. 

-Aki az elmúlt években gyilkolt, az nem te voltál. Kényszerítettek.-Steve hangja még mélyebbnek hallatszott. 

-Tudom...de megtettem.-Buck szomorúan festett. Steve néma maradt, majd nagyobb fokozatra kapcsolta a gépet, így gyorsabban száguldottunk. 

Az út további része csendben telt. Steve lassan landolt egy havas helyen. Kikötöttük magunkat, majd felálltunk. A gép ajtaja lassan kinyílt, mire a kint uralkodó hűvös levegő megcsapott. Bucky magához ragadott egy puskát, amely a gépen volt, majd Steve mellé lépett. Mindketten előttem álltak. 

-Emlékszel arra, mikor egy jégszállító kocsi hátulján kellett haza utaznunk?-szólalt meg Steve, majd barátjára nézett. 

-Ez akkor volt, mikor hot dogra költötted a vonat pénzünket?-kérdezte Bucky. 

-Te szórtál el három dollárt, hogy mackót vegyél egy lánynak!-vágott vissza Steve. Bucky arcára mosoly szökött. 

-Mi is volt a neve?-kérdezte. 

-Dolores, Dottnak hívtad...-mondta Steve. 

-Mostanra már vagy száz éves lehet!-jelentette ki Barnes. 

-Pont, mint mi haver!-Steve barátja vállára tette a kezét. 

-Öregek...-mondtam, mire mindketten rám néztek.-Most mi van?-kérdeztem. Steve megrázta a fejét, majd lassan lelépkedtünk a gépről. Egy barlang előtt voltunk, amelynek ajtaja nyitva volt. Óvatosan lépkedtünk, lábunk alatt a hó halkan ropogott. 

-Legfejjebb pár órája lehet itt!-mondta Steve. 

-Az alatt felébreszthette őket...-jegyezte meg Bucky. 

Elindultunk befele. Beléptünk a fém ajtón, majd a lifthez mentünk, ami legnagyobb csodálatomra, de működött. Beszálltunk az apró felvonóba, és elindultunk lefele. Mindhárman némák voltunk. Leértünk az alattunk lévő szintre. A lift megállt, az első ajtó kinyílt, míg a rácsosat Steve nyitotta ki. Kiléptünk a liftből, majd lassan beljebb lépdeltünk. Steve maga elé tartotta pajszát, míg Bucky fegyverét. Kézfejemet azonnal körbe ölelte a vörös fény, hogy ha kell, akkor egyből támadni tudjak. Egy öreg, elhagyatott folyosón lépdeltünk. Először én, majd Bucky lépdeltünk fel a lépcsőn, amely ott volt. Ebben a pillanatban hangos zaj jött mögöttünk lévő fém ajtótól, mire azonnal megfordultunk. Bucky készen létben tartotta a fegyvert, Steve maga előtt fogta a pajzsát, míg én még mindig vörösen fénylő kezeimmel figyeltem.

-Kész vagytok?-kérdezte Steve. 

-Igen!-vágtuk rá Buckyval. Az ajtó lassan szétfeszült, és apát pillantottuk meg, akin Vasember szerelése volt. Feje elől eltűnt a maszk. Steve lassan elindult felé, míg Bucky még mindig fegyvert tartott apára.