Vasember Lánya |Amerika Kapitány Fanfiction|✔

25.

-2016. január-

Egy halk sóhaj szökött ki ajkaim közül, mikor végre átléptem otthonom küszöbét. A hó azonnal olvadni kezdett csizmám talpáról, amint a padlófűtés melegíteni kezdett alulról. Kibújtam a lábbelimből, és a szobámba mentem. Újabb nap telt el Steve nélkül. Nem beszéltünk, mióta eltiltottak egymástól. Új barátaim, vagyis Elijah bandája elkezdett elfogadni. Én is kezdek hozzá szokni, hogy velük vagyok. 

-Ma sem leszel itthon?-hallottam meg anya hangját. A konyha fele néztem, amelyet egyetlen pult választott el a nappalitól, így ha belépek az előszobából egyből meglát. 

-Még nem tudom, ez nem tőlem függ.-vontam vállat. 

-Ariana, ez így nem lesz jó! Apukáddal együtt aggódunk érted!-jelentette ki.

-Szólj, ha ez majd érdekel engem is.-mentem a szobámba. Ledobtam a táskámat, majd elnyúltam az ágyon. A telefonom rezegni kezdett, ami azt jelentette, hogy üzenetem jött. Elvettem az éjjeli szekrényről az Iphone logóval ellátott, fehér készüléket és az értesítésre kattintottam. 

E: Este hatkor, menj a következő utca sarkáig. Ott foglak várni. 

A: Oké.

Azonnal a szekrényhez léptem, ahonnan kivettem nem rég tervezett ruhámat. Amaka segített benne, és elég vagány lett, legalábbis szerinte. Szerintem elég kihívó. Az órára néztem, ami délután ötöt mutatott. 

-Ms. Stark, a vacsora elkészült, édesanyja az étkezőben várja önt!-hallottam meg Péntek hangját, mire elhagytam a szobámat.

 Az étkezőbe mentem, ahol Laura anya és apa fogadott. Némán leültem a helyemre. Szedtem a garnélás, brokkolis, tejszínes szószból, amely össze volt keverve masni tésztával. Tele szedtem a tányéromat, hiszen nem tudom mikor jövök haza a küldetésből, így inkább tele eszem magamat, mint hogy éhes leszek. 

-Milyen napotok volt?-kérdezte anya. 

-Jó volt, kaptam egy ötöst.-mondta Laura. 

-Neked kincsem?-pillantott rám. Megvontam a vállamat és tovább ettem vacsorámat. 

-Ariana, anyukád kérdezett valamit! Válaszolj a kérdésre!-szólt rám apa. Rápillantottam. Egy kedves mosolyt villantottam, majd egyszerűen megvontam a vállamat. Apa annyiban hagyta, majd folytatta az étkezést. Gyorsan elfogyasztottam a vacsorámat, majd megittam egy phár narancslevet. Felálltam a helyemről, és szó nélkül elhagytam a helységet. 

A szobámba rohantam, ahol gyorsan ruhát váltottam. Mivel lábaimat egyetlen necc harisnya fedte volna, így felkaptam magamra egy fekete farmert. Belebújtam lábbelimbe. Az ajtóra néztem, majd az ablakomhoz mentem. Kipattintottam annak zárát, és feltoltam. Megcsináltam, hogy ha bezárom, akkor a zár ne akadjon be, így kívülről is nyitható. Kimásztam az ablakon, és leugrottam. Erőm segítségével tompítottam a landolást, majd végig rohantam az utcán, aminek végén megláttam a Jeepet. Odaléptem, és beültem az anyós ülésre. 

-Sziasztok!-köszöntöttem a bent ülő társaimat. 

-Késtél!-mondta Elijah. Az autó órára néztem, ami öt óra egy percet jelzett. Megforgattam szemeimet. A fiú azonnal beletaposott a gázba, és elindult a Main állam felőli határ irányába. 

Utunk némán telt. Egyedül a rádió halk hangját hallottuk, amelyben, ha nem csal a hallásom, akkor valamelyik újdonsült Ariana Grande dalt szólt. Halkan dúdoltam, míg nem megérkeztünk valahová, ami az állam határ volt. Egyetlen ellenőrzés volt, majd tovább hajthattunk. 

-Szóval elmegyünk kinyírni valakit, fegyver nélkül?-kérdeztem. 

-Nem úgy volt, hogy egyetlen újjal kinyírod őket?-hallottam meg Casey hangját. 

-Rajtam ez nem múlik, de ha a te megmentésedről van, akkor nem számíts rám.-fejemet az üvegnek döntöttem, miközben Elijah tovább vezetett. Nem sokkal később, megállt egy kikötő eldugottabb részen.-Mi lesz a feladat?-kérdeztem. 

-Illegális fegyver csempészeket fogtunk. Ha időben elcsípjük őket, akkor hatalmasat tudunk kaszálni vele!-Flyod ölébe egy lap top került, amin ügyködött valamit.-Amaka fog őrködni, Elijah neked Arianával kell menned, ha valami balul sülne el, míg Casey és én feltörjük a rendszert.-adta ki a feladatokat Flyod. 

-Remek, indulás!-kiszálltam a kocsiból, és megvártam, amíg a fekete hajú fiú is ezt teszi. Halkan lépkedtünk, egészen egy konténerig, ami mögül remek kilátást kaptunk. 

Két kigyúrt pasit láttam meg, akik között egy kevésbé kigyúrt volt. Szájából szivar lógott. Ekkor egy kisebb hajó futott be a kikötőbe, ahonnan fegyveres őrök szálltak le, majd mögöttük a vezetőnek kinéző is. 

-Mennyi van?-hallottam meg a hangját a hajó felőli pasinak, aki utoljára hagyta el a hajót. Egyből tudtam, hogy orosz. A másik vezető elkezdte sorolni a fegyverek mennyiségét, ami percekig tartott. 

-Mennyi van a táskában?-kérdezte a konténer felőli. 

-Három millió euró.-adta a választ. Az nem kevés pénz. 

-Ariana, intézd el őket!-szólalt meg Elijah. Észrevétlenül a konténer egyik oldalára lopakodtam, majd egyetlen mozdulattal, ami egy lökés volt, mindenki összeesett. A fájdalom miatt hangos ordibálásba kezdtek, miközben én felhúztam arcomat takaró sálamat, majd az akta táskához mentem, felkaptam és ott hagytam a szenvedő férfiakat. 

Kilőttem a kamerákat, majd a fiúval együtt rohantam vissza az autóhoz. Egyből bepattantunk a kocsiba, aminek persze járt a motorja. Elijah azonnal beletaposott a gázba, majd elhajtott. 

-Mennyi pénz?-kérdezte Casey.

Három millió euró, az fejenként hatszázhatvankétezer-háromszáznegyven dollár.-adtam a lánynak választ. 

-Az rohadt sok! Végre értelmes ételt tudunk enni!-mondta Amaka boldog hangon. 

-Mi az, hogy végre?-értetlenkedtem. 

-Eddig nem volt pénzünk, hogy ételt vegyünk magunknak. Kisebb ügyeket csináltunk, amely alig hozott pénzt a konyhára, vagyis nem ettünk sokat.-mondta Elijah. 

-Akkor ma mindenkit meghívok a Mc'Donaldsban!-mondtam, mire a többiek éljenezni kezdtek. Lassan beértünk New York városába, ahol Elijah egyből lehúzódott a sárga m betűvel ellátott éttermek egyikében. 

Leparkolt, mire mi kiszálltunk. Casey, Amaka és Flyod előre mentek, míg én Elijah mellett maradtam. Mosolyogva sétáltam a fiú mellett. Bementünk az étterembe, és egyből a pulthoz mentünk, ami előtt nem állt senki, így egyből rendeltünk. 

Rengeteg ételt vettünk. Hat vagy hét tálcával a kezünkben foglaltunk el egy asztalt, ahol a többiek gyorsan enni kezdtek, míg én nyugodtan falatoztam a csirkeburgeremet. Társaim hangosan nevettek, miközben valami vicces témáról beszélgettek. Látszott rajtuk, hogy nagyon éhesek voltak, hiszen egy morzsa sem maradt. Egy óra alatt ettünk meg a késői vacsoránkat, aztán elhagytuk az éttermet. Visszaültünk a kocsiba, ahol csend telepedett közénk, majd a járművet lassan betöltötte a hátulról előre szökő hangos szuszogás hangja. Fejemet az üvegnek döntöttem, miközben Elijah a társas házunkig vezetett. Lassan megállt az épület előtt, mire elköszönve kiszálltam a kocsiból. 

Gyorsan megkerültem a társasházat, majd bemásztam az ablakomon. A fürdőszobába siettem, ahol egy gyors zuhanyt vettem, aztán pizsamába bújtam. Visszatértem a hálószoba részbe, bebújtam az ágyamba, és álomra hajtottam a fejemet.