Vasember Lánya |Amerika Kapitány Fanfiction|✔

53.

-Wakanda, Afrika-

Még mindig, csak az ablakból néztem, ami kint folyik, miközben Shuri a kövön dolgozott. Láttam, amint Thor egyik magával hozott társa, aki egy mosómedve szétlövi az ellenséget, majd hirtelen Buck felkapta és körbe forgott vele, ezzel még többet elintézve. És a fülesnek köszönhetően, vagyis Bucky fülesének köszönhetően hallhattam, amit beszéltek.

-Hogy ér a stukker?-a mosómedvének mély, morcos hangja volt.

-Nem eladó!-nézett le rá Barnes.

-Na, jó, akkor az a kar?-kérdezte. Bucky nem válaszolt neki.-Kajak lenyúlom!-jelentette ki. Thor új fegyverével intézte el az ellenséget és most Steve miatt csíptem el beszélgetésüket.

-Új frizura?-kérdezte a kapitány.

-Lekoppintottad a szakállamat!-mutatott arcszőrzetére Thor. Steve bólogatott egy párat. A fa fiú mögöttük közben egyszerre három lényt szúrt le.-Ő egy jó barátom! A fa srác.-mutatott rá, majd az ő hangja csapta meg a fülemet.

-Én vagyok Groot!-mondta.

-Én meg Steve Rogers.-mutatott magára Steve. Ebben a pillanatban valami áttúrta magát a föld alatt és megláttam egy furcsa járművet, amely leginkább négy kerékre hasonlított, kiálló fém tüskékkel és gyorsan közeledni kezdett.

-Vissza, visszavonulás!-kiáltotta el magát T'Challa. Ekkor a jármű szétvált és így vette fel a harcot velünk. Agyamban pedig egyetlen dolog járt. Kimenni...

-Sorozzuk meg őket a balszárnyon!-szólalt meg Rhodes.

-Azt csinálom!-jelentette ki Sam, miközben az egyiket lőtte.

Shurira néztem, ő pedig engedélyadóan pillantott vissza rám. Nat és Okoye éppen egy-egy lénnyel harcoltak, és az egyik jármű veszélyesen közeledett hozzájuk, de abban a pillanatban földet értem. Megemeltem őket, és a mögöttünk lévő lényekre hajítottam azt, így azok meghaltak. A Fekete Özvegyre és Okoye-ra néztem.

-Miért volt ő eddig oda fent?-értetlenkedett a wakandai.

Mindeközben a laborba bejutott a másik lény, és egyből megtámadta az őröket, ezzel megnehezítve Shuri munkáját. Felkaptam a tekintetemet és észrevettem, hogy a labor egyik hatalmas ablakán Vízió és halottnak vélt ellenfelünk kizuhan.

-Srácok, úgy tűnik, Vízió bajban van!-hallottam meg Sam hangját, akire a levegőben ráugrott az egyik lény.

-Mentsétek meg!-kiáltott fel Steve.

-Intézem!-szállt fel Bruce.

-Indulok!-ebben a pillanatban valaki behúzott egyet, így elvesztettem egyensúlyomat és bezuhantam a mellettem lévő árokba. Tudtam, hogy a nő az Skóciából. Megfogta vállamat és hátra fordított.

-Egyedül hal meg, akárcsak te!-nézett le rám.

-Ariana nincs egyedül!-csapta meg fülemet Natasha hangja, aki pár méterre fejemtől állt, míg a másik oldalt Okoye volt, aki feltartotta lándzsáját, egyenesen a lényre. Az neki esett Natnek, aki állta a sarat, Okoye pedig besegített neki. Szemeim előtt feltűnt a kép, ahogy Vízió egyedül van az erőben, majd megjelent mellette Bruce.

-Ó, nem, ne is álmodj róla, pajti! Nem olyan lesz, mint New York-ban! Ez a cucc még Hulkot is lenyomta.-jelentette ki. A nagyobbik lény megbilincselte a kezét, majd Banner méterekkel odébb szállt, így Vízi egyedül maradt, sérülten.-Emberek, Víziónak erősítés kell, most!-szólt nekünk.-Hulk, tudom, szeretsz az utolsó pillanatban megjelenni! Ez az utolsó utáni pillanat!-beszélt magához Bruce.-Hulk! Hulk!-kiáltott fel, mikor a lény letörte a páncél kezét.-Nem!-szólalt meg a zöld lény hangján.-Dögölj meg, te nagy zöld tuskó! Megoldom én!-jelentette ki. Bruce felülkerekedett a lényen, és azzal intézte el, hogy a leszakadt kezét rátette ellenfelünkre, majd felrepítette. A burok pedig szénné égette.-Hulk bőven lesz mit megdumálnunk.-jegyezte meg.