Vasember Lánya |Amerika Kapitány Fanfiction|✔

99.

-Pár nap elteltével-

-Szóval akkor Laucalára megyünk, két hétig, ugye?-kérdeztem a kapitányt. 

-Igen!-vágta rá.

-Remek, akkor le is van foglalva minden!-mosolyogtam, miközben lehajtottam a lap topom tetejét. 

-Végre! Már nagyon hiányzott nekem ez az út!-jelentette ki Steve, miközben végig dőlt az ágyon. 

-Nekem is, de most nem állhatsz meg! Össze kell pakolnunk mindent, vasárnap indulunk!-nyúltam alá a vöröses fényemmel és felállítottam az ágyról. Steve értetlenül nézett rám.-Na, gyerünk! Ne lazsálj, Rogers!-szóltam rá, majd hirtelen fenekére csaptam. Steve meglepetten nézett le rám. 

-Én jövök?-emelte meg kezét.

-Tudod mit, felejtsük el!-repültem odébb. Kitártam szekrényem ajtaját, majd vállam fölött a férfira néztem.-Egy egytől-tízes skálán mennyire lesz meleg?-kérdeztem. 

-Tizenegy.-mondta. Elnevettem magamat, miközben pakolni kezdtem kifele a szekrényből, hogy miket vigyek magammal. 

-Pár nappal később-

Mosolyogva húztam magam után a bőröndömet, miközben Steve és én a lift felé igyekeztünk, mivel magángépünk lassan indul. Arcomon levakarhatatlan mosoly ült, de ekkor az épületet a riasztó hangja töltötte meg, ami azt jelezte, hogy valahol vészhelyzet volt, amit csak mi oldhattunk meg.

-Ne!-kiáltottam fel.-Nem, nem, nem!-ráztam meg a fejemet. 

-Sajnálom babydoll, de kötelességünk van!-fordult vissza, mire én is ezt tettem. 

-Nekünk az lenne a kötelességünk, hogy elmenjünk arra a rohadt útra!-jelentettem ki, miközben dühösen a szobánk felé sétáltam. Steve halkan elnevette magát.

-Ígérem, haza jövünk erről a küldetésről és elmegyünk nyaralni, rendben?-kérdezte. 

Egy fáradt sóhajt eresztettem, de nem mondtam semmi mást. Visszamentünk a szobánkba, ahol felöltöztünk ruhánkba, a kapitány elvette a pajzsát a helyéről és a hátárra rakta, majd a közös emelten lévő tárgyalóba mentünk, ahol Natasha, Bucky, Rhodey, Thor, Loki és Pietro volt ott. 

-Kaptunk egy fülest a Hydráról, azonnal indulnunk kell Oroszországba!-mondta Natasha.-Sajnálom Ariana és Steve, hogy így félbe szakítottam a nászutatokat, de szükségünk van rátok.-pillantott ránk. 

-Semmi baj, induljunk!-vágta rá Steve. 

Mindannyian kisétáltunk a Qiunjethez, beszálltunk a gépbe és azonnal Moszkva felé vettük az irányt, ami elég hosszú utazásnak ígérkezett. 

-Tíz óra múlva-

-Ariana készülj, leszállunk!-keltett fel Steve. Fáradtan néztem ki az ablakon és megpillantottam egy hatalmas épületet, ami már nem a városban volt, sőt nem is láttam nagyváros nyomát a helyen.-A terv az, hogy Ariana és Pietro meglepi őket, jelet adnak, aztán mi is bemegyünk.-nézett ránk Steve. 

-Remek! Szeretem meglepni az embereket!-jelentette ki Pietro. 

Lassan landoltunk a földön, mire kaptunk egy-egy fülest, majd  Pietro és én egyből kiszálltunk. Felugrottam a férfi hátára, láthatatlanná változtattam, aztán a férfi a szuper sebességével elindult az épület felé. Gyorsan száguldottunk végig a földes úton, míg nem beértünk a rideg helyre, ami tele volt Hydra katonával. Leszálltam a férfi hátáról, mire egyből észrevettek, de nem sokáig tartott a dolog, hiszen hamar elintéztem őket. 

-Steve, bent vagyunk! Jöhettek!-mondtam. Ekkor újabb katona lépett be, de Pietro hamar letudta. Azonnal kutatni kezdtünk, de semmit se találtunk, ami érdekes volt, szóval még pár katona után eljutottunk egy eldugottabb részre.-Előre megyek!-jelentettem ki. 

-Viccelsz? Ha bajod esik a kapitány kinyír!-jelentette ki. 

-Pietro nem esik bajom!-vágtam rá. Ekkor sziréna hangja töltötte meg az eddig csendes épületet, majd hirtelen kettőnk között egy fal jött le és azonnal elválasztott minket.

-Ariana! Ariana, ne menj tovább!-dörömbölt Pietro. 

-Muszáj lesz! Nem esik bajom!-indultam el a folyosó vége felé, mivel csak egyetlen helyiség volt.

Olyan halkan lépdeltem, ahogy tudtam, majd bementem a szobába, de nem volt ott senki, ellenben tele volt gépekkel és szekrényekkel.Mögöttem becsapódott az ajtó, mire ijedten fordultam meg, de nem volt időm reagálni másra, hiszen valamit belém döftek és fájdalmamban összeestem. Vérem azonnal megindult a kés helyéről, de ellenfelemet egyből felismertem. 

-Nicsak, nicsak, újra találkozunk Stark!-jelentette ki az olasz férfi.-Vagy inkább mondjak Rogerst?-kérdezte.

-Te m-meghaltál!-jelentettem ki. 

-Vagy mégsem.-nevette el magát.-Sajnos nincs sok közös időnk, szóval itt kell hagyjalak.-mondta egy gúnyos mosolyt villantva rám.

-Mit akarsz? Egyszer már legyőztelek, még egyszer le kell?-kérdeztem fájdalmas hangon. 

-Ó, nem a bosszú miatt csinálom! Valami más miatt, vagy fogalmazzunk úgy, hogy valaki más miatt!-hajolt le hozzám, mivel a földön feküdtem.-Lényeg a lényeg, hogy meg fogod bánni, amit velem tettél!-jelentette ki. 

-Ariana, Ariana ott vagy?-hallottam meg Pietro hangját. 

-Mennem kell, de még találkozunk!-egyenesedett ki a férfi, majd megnyomott egy gombot, ami miatt könyvespolc elhúzódott, ő pedig eltűnt. 

-Ariana!-Pietro már ott lehetett mellettem, de szemeim lecsukódtak és minden sötétségbe borult. 

Mikor újra nyitogatni kezdtem szemeimet, már nem ott voltam, ahol elájultam. Egy kórteremben feküdtem. Fájdalmasan döntöttem a fejemet oldalara és megpillantottam a kapitány, aki a fotelben aludt. 

-Mi történt?-kérdeztem, mire Steve azonnal rám nézett. 

-Ariana, felébredtél!-pattant fel és hozzám sietett. 

-Mi történt?-kérdeztem újra. 

-Leszúrtak, már napok óta nem ébredtél fel!-jelentette ki.-Sajnos Alfred meglógott, de már a nyomában vagyunk!-jelentette ki. 

-El fog vinni, el fog vinni valakit!-mondtam.-Nem hagyhatom!-másztam volna ki az ágyból, de Steve azonnal megakadályozott. 

-Ariana, pihenned kell! Nem mehetsz sehová!-jelentette ki. 

-Nem érted, hogy el fog rabolni valakit?-kérdeztem dühösen. 

-De, viszont nem a te dolgod lesz megoldani a dolgot! Most az a dolgod, hogy ott maradj abban az ágyban, amíg helyre nem jössz! Értetted?-kérdezte. Nagyot sóhajtottam, de visszadőltem helyemre. 

-Rendben.-suttogtam és visszadőltem párnámra. Steve elmosolyodott, majd az ajtó felé vette az irányt.

-Hozok neked valami ennit, rendben?-érdeklődött, mire bólintottam. Kilépett a szobából és láttam, ahogy elindult a folyosón, de pár pillanattal később, bedugta a fejét a helyiségbe. Értetlenül néztem rá.-Csak ellenőriztem, hogy itt vagy-e!-jelentette ki, mire elnevettem magamat. 

-Siess, mert éhen halok!-szóltam rá, mire azonnal elsietett.