Vasember Lánya |Amerika Kapitány Fanfiction|✔

90.

Steve szorosan átölelt, míg én arcomat mellkasába temettem. Könnyeim még mindig gyorsan száguldottak lefelé. A férfi a csupasz hátamat simogatta. 

-Mi lenne, ha most pótolnánk be a medencés dolgot?-suttogta. Felnéztem rá és elmosolyodtam. 

-Én benne vagyok!-suttogtam. 

Steve nyakamat kezdte csókolgatni, oldalra döntöttem fejemet, mire nagyobb helyet helyet kapott. Itt-ott megszívta a vékony bőrömet, mire ajkaim közül felszökött egy-egy halk nyögés. A kapitány lassan lehúzta ruhám pántját vállamról, majd a másikról is, mire a fehér darab egyszerűen a földre hullott. Testemet egyetlen fehér csipkés alsóneműm fedte. Steve is lassan vetkőzésnek látott. Ledobta zakóját, ingét, majd nadrágjától is megszabadult. Az ő testét is, csak fehérneműje fedte. Csókolózás közepette szabadultunk meg egymást takaró utolsó daraboktól, majd meztelenül lépdeltünk be vízbe...

Pár nap telt el azóta, hogy Steve megkérte a kezemet, utána haza is jöttünk Olaszországból. Úgy döntöttünk, hogy egy ideig titokban tartjuk a dolgot és egy közös vacsora kereteiben jelentjük be. Időközben a torony is megépült, így a kapitány és én visszaköltöztünk oda. Beköltözött még Loki, Thor, Hazel, Sam, Bucky, Natasha, Bruce és Peter is gyakran megfordul ott. Apa és anya is gyakran látogat minket, sőt néha Morganre is vigyáznunk kell. Kishúgom lassan elkezdi az iskolát. A beiratkozáson már barátnőre is lelt, ami talán engem nyugtatott meg legjobban, mivel tudom milyen barátok nélkül felnőni. Szóval elég izgalmas hetünk volt. 

-Mennyi idő mire kész lesz a csirke?-kérdezte Steve, miközben ő krumplipürét készített. 

-Öt perc, utána megsütöm a másik adag húst is, aztán meg kell sütni még a raviolit.-mondtam. 

-Remek, a püré mindjárt kész, a rizsnek öt perc kell. A salátának az összetevőit, csak egybe kell önteni. A fahéjas csiga még hűl és a vanília sodó is.-tette hozzá. 

-Szerinted elég lesz?-kérdeztem. 

-Ariana annyi kaját csináltunk, hogy egy éhes motoros bandát megetethetnénk!-jelentette ki. 

-Csak biztosra akarok menni!-védekeztem. Steve hozzám hajolt és egy apró csókot lehelt ajkaimra.

-Ideges vagy az este miatt?-kérdezte. 

-Hogy ne lennék?-vágtam rá.-Azért ez nem mindennapi dolog, amit elmondunk.-motyogtam.-Te nem vagy az?-értetlenkedtem. 

-Annyira nem aggódok, apukádtól tartok egy kicsit, de a többiek örülni fognak nekünk!-mosolygott rám. 

Tovább folytattuk az étel készítést és olyan délután öt felé mentünk készülődni. Steve és én egy emelten osztoztunk Bucky-val. A férfi nem sok vizet zavart, közös étkezéseket tartottunk, péntek esténként filmet néztünk, együtt edzettünk és néha eljártunk étterembe enni, a parkba, néha átmentünk Brooklynba is. 

-Már is készen vagytok?-hallottam meg a férfi hangját. 

-Máris?-értetlenkedtem.-Minimum három órát voltunk ott!-jelentettem ki. 

-Kevesebbnek tűnt.-jegyezte meg. Mosolyogva léptem hozzá és megöleltem, mire ő kezei közé zárt.-Most pénteken mit nézünk?-kérdezte izgatottan. 

-Steve és én a Titanicra gondoltunk, benne vagy?-pillantottam fel rá. 

-Igen!-vágta rá. Elengedtem a férfit, aki szintén így tett.

-Remek, viszont most mennem kell, mert hamarosan jönnek a többiek és én úgy nézek ki, mint aki most húzott le egy tíz órás műszakot az iskolakonyhán!-néztem végig magamon. Bucky halkan felnevetett.