Vasember Lánya |Amerika Kapitány Fanfiction|✔

27.

Gyomrom hirtelen görcsbe rándult, amint hallottam, ahogy a férfi bezárja az ajtót. Gyerünk, Ariana! A férfi beljebb lépett a szobában. 

-Ne félj, baby!-ajkai kacér mosolyba kúsztak.-Kezdj el vetkőzni!-szólt rám. Kezemmel löktem egyet a levegőn, mire a a férfi térdere rogyott. Azonnal elővettem a zsebkésemet, és mielőtt a pasi felállhatott volna, torkához szorítottam a kést.

-Egy jobb napért...-suttogtam a fülébe, aztán végig húztam a kést a tokán, mire az felszántotta a bőrt és ömleni kezdett a vörös vér. A férfi élettelen teste a földre zuhant, amint elengedtem azt. 

Azonnal elhagytam a szobát, majd a lifthez siettem. Beszálltam és egészen szobánkig mentem. Amint kitárult előttem az ajtó, csapatom tagjainak szemei kezdtek vizslatni. 

-Sikerült?-kérdezte Elijah, mire azonnal bólintottam. A csapat hangos ünneplésbe kezdtek. Én pedig halk sóhajt eresztettem el. Beléptem a liftből, ami le is ment a szobából. Ledobtam a parókámat, aztán cipőmet. 

Fáradt léptekkel mentem a fürdőszobába. Becsuktam magam mögött az ajtót. Kiengedtem a vörös tincseimet. Levetkőztem, aztán beléptem a hatalmas zuhanykabinba. Megnyitottam a meleg vizet. Ajkaim közül felszökött egy sóhaj, amint a langyos víz lágyan csikizte fehér bőrömet, amely kellemes borzongással töltött el. A szállodai tusfürdővel megmosakodtam. Elzártam a vizet, kiléptem a kabin ajtaján. Magam köré csavartam egy törölközőt, aztán kiléptem a fürdőszoba ajtaján. 

-Kapok valami pizsamát?-kérdeztem. A nappaliban egyedül Elijah ült, aki végig futtatta rajtam a tekintetét. A fiú felállt, egy bőröndhöz lépett, kivett egy pólót valamint egy boxert, amelyet én kaptam meg.-Köszönöm!-pillantottam fel barna szemeibe. Ajkai lágy mosolyba szöktek. 

Visszamentem a hálószobába, és felöltöztem. A törölközőt a helyére raktam. Újra elhagytam a helyiséget, aztán a hálószobába mentem, bebújtam az ágyba és lehunytam szemeimet. Az álom lassan elrepített. 

Hajnalban ébredtem. A szobában sötét volt. Mellettem feküdt valaki, nem más, mint Amaka. Az órára néztem, ami hajnali kettőt jelzett. Lassan kimásztam az ágyból. Halkan elhagytam a szobát, és egészen a nappaliba lépkedtem. Felvettem a tegnapi farmeremet, belebújtam, majd a lifthez léptem. Megnyomtam a hívó gombot, mire az ajtók azonnal kinyíltak. Beszálltam, megnyomtam a földszint gombot, mire az lement a földszintre. Odalent nem volt senki, így simán kisiettem az épület bejáratán. Feltűnésmentesen lépkedtem az egyik méreg drága autóhoz, feltörtem, aztán bepöccintettem, és elhajtottam a helyszínről. 

Gyorsan felkanyarodtam az autópályára, majd a gázba tapostam, így még gyorsabban végig száguldottam az úton. Erőm segítségével mégy gyorsabban száguldottam a lélektelen úton. Nagyjából húsz órát vezettem le, míg nem elértem New York határát. Már sötét volt, hiszen este tízkor értem oda. Nem tudom, hogyan jutottam ide ilyen hamar, de erőm megint csak nem hagyott cserben. Egészen a társasházig hajtottam, ami előtt leparkoltam, kiszálltam a járműből és megkerülve az épületet, bemásztam az ablakomon. Fáradtan dőltem végig az ágyamon, és kicsit megnyugodtam, hogy végre itthon lehetek. Be kell valljam, hogy már hiányzott az otthon kellemes érzése.

-Végre itthon vagy!-hallottam meg Laura hangját.-Apud totál ki volt! Az hagyján, hogy te leléptél, még Rogersel is összeveszett!-panaszkodott.

-Mégis miért?-értetlenkedtem. 

-Valami rosszul sült el egy akción.-adta a választ. 

-Hisztisek...-forgattam meg a szememet. Laura halkan elnevette magát. 

-Hiányoztál!-mosolygott rám halványan. 

-Te is nekem!-ismételtem meg tettét. A lány elhagyta a szobámat, míg én lehunytam a szemeimet és lassan álomba merültem.