Ariana egy nem épp átlagos lány. Apja, Tony Stark, vagyis Vasember. A lány rengetegszer váltott iskolát, hiszen szüleinek folyton utaznak, így ő is megy velük, mert van, hogy hónapokig vannak más helyen. Nincs barátja, sőt egyáltalán nincs, vagyis v...
Napunk gyorsan és áskálódással telt. A férfi kedvenc színét is kiderítettük, mindent, amit tudni kellett róla, mi tudtuk. Este tartottunk egy közös vacsit, majd ágyba kerültünk. Másnap reggel pedig újra munkába álltunk, de persze egy kiadós reggeli után.
-Van itt még valami!-szólalt meg Casey, miközben engem sminkelt.
-Mi az?-kérdeztem.
-A férfi felesége egy éve eltűnt és nagyon gyanítjuk, hogy személyiséget változtatott és ide költözött. Lehet, hogy miatta is itt van.-fejezte be az utolsó simításokat arcomon. Nem tudom, hogy ezt előnynek tudhatom-e be vagy sem, de azért megjegyeztem. Leszálltam a székről, felvettem magassarkúmat és a táskámat kezembe vettem.
Megigazítom hajamat, majd lenézek körmeimre, amik úgy néznek ki, mintha egy hivatásos műkörmös tette volna fel. Megigazítom méreg drága nyakláncomat
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
-Hogy festek?-kérdeztem.
-Tökéletesen nézel ki!-jelentette ki Amaka, akin az a ruha volt, mint tegnap. Casey is úgy volt felöltözve. Szerintem, csak nekem kellett ruhát cserélnem.
-Indulhatunk?-érdeklődött Casey.
-Persze, menjünk!-vágtam rá. Kiléptünk a hálószobából, ahol a készülődést végeztük, majd lesiettünk az emeletről a fiúkhoz, akik már minket vártak.
-Gyerünk, nem szabad késnünk!-sürgetett Steve.
Sietve hagytuk el a házat, beszálltunk a két autóba, ahogy tegnap jöttünk, majd egyből a belváros felé hajtottunk. Fél órába telt, mire beértünk a drága boltokkal teli negyedbe. Floyd leparkolt az egyik helyen, mire Casey kiszállt, míg az én ajtómat Steve nyitotta ki. Jó páran megbámultak, de nem igazán érdekelt.
-Elijah, látod a célpontot?-hallottam meg Steve hangját.
-Igen, most lépett be a Louis Vuitton üzletbe, tőletek ötven méterre.-hallottam meg fülesemben a fiú hangját.
-Floyd te itt maradsz, mi oda megyünk!-nézett rám Steve.
Azonnal arra kezdtem lépdelni. Az üzlet előtt megálltam, mire a kapitány kinyitotta az ajtót nekem, hogy belépjek a helyiségbe. Elijah kint maradt, míg Steve és Casey követett engem. Egyből kiszúrtam a férfit, aki szintén rám nézett. Elmosolyodtam, de inkább a táskákat kezdtem figyelni.
-Milyen kellemes meglepetés, Ms. Altamura.-hallottam meg hangját. Oldalra néztem és elmosolyodtam.
-Talán nem számított rám egy ilyen boltban?-pillantottam vissza a táskára.
-Arra nem számítottam, hogy máris összefutok önnel!-vágta rá, mintha védekezne.-Nem láttam magát a szállodában és a városban egyetlen nagy, öt csillagos szálloda van.-jegyezte meg.
-Nyaralóm van itt, nem lakok szállodában, szeretem a privát szférámat.-léptem tovább egy újabb táskához.
-Mit szeretne venni?-érdeklődött.
-Igazából annyi pénz van nálam, hogy az egész boltot megvehetném.-mondtam.-De ezt megteszi!-vettem el a legdrágább táskát a helyéről és a kezébe nyomtam.-Kedves, hogy megveszi nekem!-mondtam és mielőtt szólni tudott volna, tovább léptem tőle. Nem sokáig nézelődtem tovább a boltban.-Most mennem, mert vár az ebédem, kifizetné a táskám, hogy mehessek?-kérdeztem.
-Esetleg önnel tarthatok?-érdeklődött, miközben a kasszáshoz lépett.
-Igen, persze.-adtam a választ. A férfi kifizette a táskámat, amit egy Louis Vuitton zacskóba tették, amit nekem nyújtottak, de persze egyből továbbítottam Stevenek.-Elnézést, nem szeretek átvenni dolgokat, rossz szokás, édesapámtól örököltem.-nevettem el magamat. A férfi, csak bólintott.-Héj, férfi...-csettintettem Steve szeme előtt. Lenézett rám.-Ugye megrendelték az ebédemet?-kérdeztem.
-Sajnálom, de nem tudtuk elérni az éttermet, de biztosan megcsinálják önnek helyben.-mondta.
-Helyben? Ott kel ülnöm, amíg meg nem csinálják? Már erre sem jók?-hisztiztem.-Hihetetlen...-lendületből megfordultam, így hajammal arcon vágtam Steve-t a hajammal, majd nagy léptekkel elindultam kifelé. A férfi persze egyből követett.
-Hol van a nyaralója?-kérdezte.
-Egy rejtett helyen, elég gyakran járnak utánam a fotósok, ezért egy titkos helyen vettem magamnak.-mondtam.-Ön melyik szállodában szállt meg?-kérdezte.
-Margaritha L'albergo.-adta a választ.-Egy csodálatos szálloda, miden van, ami kell!-tette hozzá.
-Mi minden?-kérdeztem vissza.
-Medence, wellnes, szauna, ka....-szavába vágtam.
-Kaszinó?-érdeklődtem.
-Pontosan. Remek kaszinójuk van, szerencsére privát is, szóval a pórnép nem jut be.-mondta elégedetten.-Valaki csak akkor juthat be, ha egy szállodai vendég bejuttatja.-tette hozzá. Megérkeztünk az étterembe, amelynek üveg ajtaját a férfi nyitotta ki nekem. Beléptem az épületbe, mire egyből egy pincér sietett hozzánk, aki egy eldugottabb helyre vezetett minket. Elijah és Steve nem messze tőlünk állt meg. Casey helyet foglalt az egyik asztalnál.
-Jó napot!-lépett mellénk egy pincér és két étlapot tett le az asztalra.-Esetleg valami itallal szolgálhatok?-kérdezte.
-Pezsgő?-pillantott rám a férfi, miközben az étlapot olvasta.
-Nincs kedvem pezsgőt inni, mi lenne, egy-egy Piña Colada-t innánk?-érdeklődtem.
-Nem lehet ó, allergiás vagyok az ananászra.-mondta.
-Értem, akkor legyen két Mojito.-néztem fel a pincérre, aki azonnal távozott is mellőlünk.
-Arra gondoltam, hogy csatlakozhatna hozzám holnap este egy pókerre.-nézett fel rám az étlapból.
-Ha ki szeretne kapni.-olvastam az ételeket. A férfi halkan felnevetett. A pincér kihozta nekünk az italokat, mire mi rendeltünk ételt. Én osztrigás tésztát ettem, míg Alfred csirkés picattát evett.
-Biztos vagyok, hogy jó a játékban, de lehet én kihívás leszek.-mosolygott rám.
-Elhiszem.-kortyoltam bele az italomba.
-Akkor holnap este várom önt a kaszinóban. Mondja meg, hogy az én vendégem!-nézett bele szemeimbe.
-Rendben, úgy lesz.-mosolyodtam el. Leengedtem kezeimet és felmutattam mutató és kisujjamat, amit Steve egyből kiszúrt és elmosolyodott. Ez volt a jel, hogy sínen vagyunk és abban a pillanatban nagyon azon voltunk.
