Vasember Lánya |Amerika Kapitány Fanfiction|✔

17.

-Ariana S.-

Reggel ébresztőm hangjára ébredtem. Lassan nyitogatni kezdtem szemeimet, majd kinyomtam a hangosan szóló telefonomat. Steve izmos kezei nem akarták engedni derekamat, mire lassan felé fordultam. Lágy puszit nyomtam ajkaira. 

-Steve, életem, fel kellene kelned.-suttogtam. 

-Hagyj még aludni.-mondta álmos, rekedtes hangján. Újra puszit nyomtam ajkaira, majd kimásztam az ágyból, de a kapitány vissza akart húzni az ágyba. 

-Steve, el fogok késni!-jelentettem ki. Lassan elengedett, mire kimásztam az ágyból, majd a fürdőszobába mentem. 

A csaphoz léptem, majd hideg vízzel arcot mostam. Elzártam a vizet, és megtöröltem az arcomat. Felvittem a felületre a jól megszokott alapozómat, aztán elkentem arcomon, ezzel eltüntetve szeplőimet. Hajamat kifésültem, de mivel vizesen hagytam, így vörös tincseim még hullámosabbak lettek. Elhagytam a fürdőszobát, majd visszatértem a hálószoba részbe. 

Steve izmos hasa előtűnt a takaró alól, mivel a puha anyag lecsúszott egészen csípőjéig. A szekrényemhez léptem, majd kinyitottam azt. Elővettem egy szűk, fekete famert és egy szürke, Nasa logós pólót. Elővettem egy fekete, sipke melltartót majd Stevere néztem, aki érdeklődve figyelt engem. 

-E-eltakarnád a szemed?-kérdeztem kicsit hebegve. Steve elmosolyodott, majd arca elé tette kezeit. Levettem a pizsama pólómat, majd felcsatoltam melltartómat, és felvettem a pólómat. Belebújtam a farmerbe, amelybe beletűrtem a pólót. A tükrömhöz léptem, amit kinyitottam, és elővettem a kis dobozt, amelyben a kapitány pajzsát ábrázoló nyakláncom lapult. Mosolyogva csatoltam fel nyakamba.-Rendben, elveheted a kezeidet!-mondtam. Steve rám nézett. 

-Csodás vagy, babydoll!-mosolyodott el. 

-Köszönöm, Steve!-mondtam. Felkelt az ágyból, majd felém lépett. Megállt előttem. Felnéztem rá. Steve egy tincset, amely arcomba lógott, lassan eltűrte a fülem mögé. Elpillantottam róla, majd újra fel rá. A kapitány lassan arcomra vezette egyik kezét. Lágy puszit nyomtam tenyerére. Lassan ajkamhoz hajolt, és megcsókolt. Ajkaink lágy táncot leejtettek. Az ajtón ekkor hangos kopogás szűrődött be. Ijedten elváltam Stevetől.-Péntek, ki áll az ajtó előtt?-kérdeztem. 

-Az édesapja az, Ms. Stark!-mondta a női hang.-Esetleg beengedjem?-kérdezte. 

-Nem!-vágtam rá. Megragadtam a kapitány csuklóját, majd a fürdőszobába húztam. Becsuktam az ajtót, gyorsan rendbe tettem az ágyat. Az ajtóhoz siettem, és kinyitottam azt.-Szia apa!-mosolyogtam rá. 

-Szia kincsem! Csak tudni szerettem volna, hogy fent vagy-e.-mosolyodott el. 

-Nyugi, egyből felkeltem. Megyek, megreggelizek!-mondtam, aztán gyorsan becsuktam az ajtót. A fürdőszobához léptem, és kiengedtem a kapitány onnan. 

-Na, jó megyek, mert a végén tényleg lebukunk!-egy gyors csókot lehelt ajkaimra, aztán elhagyta a szobát. Pillanatokkal később, meghallottam Pietro hangját. 

-Öltözz már fel, Rogers!-mondta. Megráztam a fejemet a gyerekességén, aztán gyorsan összepakoltam a tankönyveimet a táskámba. Vállamra kaptam, majd elhagytam a szobámat, és az étkezőbe siettem. 

-Jó reggelt!-köszönt Laura mosolyogva. 

-Szia!-dobtam le a táskámat, majd az egyik szekrényhez léptem. Kivettem a corn flakes -os dobozt, és egy tányért. Öntöttem bele a kukoricapehelyből, és öntöttem rá tejet. Elővettem egy kanalat, aztán enni kezdtem.