Vasember Lánya |Amerika Kapitány Fanfiction|✔

52.

-Nidavellir-

Thor kissé idegesen készült fel arra, hogy legyen, esélye megmenti a világot. Tudta, hogyha most meghal, akkor mindennek vége.

-Mindenek Atyja, adj erőt!-szólalt meg.

-Felfogtad fiam, hogy egy csillag teljes erejét kell kiállnod?-kérdezte Eitri.-Végez veled!-jelentette ki.

-Csak ha meghalok.-nézett rá Thor.

-Igen, így értettem...hogy végez veled.-motyogta a másik férfi. A Mennydörgés Istene egyik kezét az egyik fogantyúra tette, másikat pedig a másikra. Elkezdte őket lefelé húzni, miközben a csillag előtti kapu lassan kinyílt. A sugár bejutott a szerkezetbe, amely melegíteni kezdte a fémet.-Tartsd! Tartsd, Thor!-sietett az edényhez a törpe. Ott a fém már gyorsan olvadt, és mikor teljesen cseppfolyós lett, akkor egy másik szerkezet segítségével megdöntötte az edényt, amelyből a fém kiborult, bele a formába.

Ekkor Thor elvesztette erejét, kezei elengedték a foganytút, és a férfi lezuhant. Mielőtt Mordály utolérte volna a hajóval, odaesett Groot mellé, aki aggódva nézett fel a férfira, aki szinte élettelenül feküdt a földön.

-Thor, mondj valamit! Hahó!-térdelt le mellé Mordály.-Thor, minden oké?-kérdezte. Eitri lelökte a formát a helyéről, majd kezével kezdte szétverni azt, így megkapva a fegyver tetejét.-Azt hiszem, haldoklik!-nézett fel Mordály.

-Kell neki a csatabárd!-jelentette ki Eitri.-Hol van a nyél?-kezdte keresni az említett tárgyat.-Fa gyerek! Keressük meg a nyelet!-szólt Grootnak a törpe. Groot Thorra nézett, aki még mindig élettelenül feküdt, majd felállt. Ujjai hirtelen megnőttek, és a csatabárdra fonódtak. Megemelt kezét, és a másikkal letörte, így nyelet formázva a bárdnak. Az lassan megemelkedett és apró villámokat kezdett szórni.

-Wakanda, Afrika-

Még mindig a labor falai között voltam, ezzel vigyázva Vízióra. Láttam, ahogy az egyik lény kiveri Bucky kezéből a fegyvert, és a férfi elterül a földön. Szemeim kikerekedtek, de Bucky gyorsan cselekedett. Előhúzta kését, majd halálra szúrta a lényt. Steve és T'Challa egymást segítve harcoltak. Rodey újabb bombákat szórt el, de ebben a pillanatban valami eltalálta és a földre zuhant. Az országba ekkor lépett be Thanos két segítője.

-Ki kell mennem...-suttogtam. Egyre jobban látszott, hogy veszíteni fogunk. Szívem és agyam egyszerre mondta, hogy menjek ki és cselekedjek, főleg abban a pillanatban, mikor Stevet egyszerre három lény terítette le, majd Bruce is a földre került.

-Túl sokan vannak!-jelentette ki. Ebben a pillanatban egy hatalmas fénycsóva lövelt ki az égből, amelyből egy ismeretlen tárgy tűnt fel, és intézte el a lények nagyrészét. Ezzel megmentve Brucet és Stevet is, aztán a fény eltűnt és megpillantottam Thort, mellette egy fa fiúval, vállán pedig egy mosómedve kapaszkodott.-Hahaha, ezzel vége a dalnak! Csá!-jelentette ki Bruce. Thor megpillantotta Thanos két gyermekét, és arca dühösbe váltott.

-Hol van Thanos?-indult meg feléjük. Két új segéde pedig utána sietett. A férfi a magasba emelkedett, az égből villámok törtek elő, szemei is megváltoztak, aztán lecsapott, így még több ellenfelünk oda lett.

-Titán, űr-

Thanos egy portál segítségével érkezett meg a lepusztult bolygóra, ahol azt hitte egyedül volt. Meglátta az űrhajóját, amely becsapódott a bolygóba.

-Ó, igen! Te aztán igazi titán vagy!-Doctor Strange az egyik romon ült. Bal keze bal lábán pihent, amely előrébb volt, mint a másik. Jobb kezén ujjaival játszadozott.