Vasember Lánya |Amerika Kapitány Fanfiction|✔

30.

-Pár perccel később-

A csapat az emeleti társalgóban ült. Steve és én egymás mellett ültünk, miközben a törvénykönyvet, mögöttünk Sam és Rhodey veszekedett. Apa az egyik fotelben ült, fejét eltakarta kezével.  Velünk szemben volt Vízió, mellette Pietro. Jobb oldalon ült Natasha. 

-Ross miniszternek van egy kongresszusi érdemrendje, vagyis eggyel több, mint neked!-mondta Rhodey, Samnak.

-Jó, tegyük fel, hogy beleegyezünk. Mire egyet pislogunk, nyomkövetőt tesznek ránk, mint a bűnözőnkre!-jelentette ki Sam dühösen. 

-Száztizenhét ország akarja aláírni, száztizenhét Sam, te meg azzal jössz, hogy...-Sam a szavába vágott.

-Döntsd már el, hogy melyik oldalon állsz!-szólt rá a férfira erélyesen. Megforgattam szemeimet, majd inkább Steve vállára hajtottam a fejemet.

-Volna egy egyenletem!-szólalt meg Vízió. 

-Ó, az nagy segítség lesz...-Sam hangja elég szarkasztikusan csengett, miközben a vörös arcú férfi felé fordult. Mindenki Vízióra nézett, aki magyarázni kezdett. 

-A nyolc év során, amely Mr.Stark Vasemberként tevékenykedett az ismert szuper erejű személyek száma exponenciálisan nőtt, és ugyanennyi idő alatt az apokaliptikus események száma is ezzel arányosan növekedett.-magyarázta el a férfi. 

-Azt mondod, ez a mi hibánk?-kérdezte Steve. 

-Én csak azt mondom, hogy lehet összefüggés.-védte meg magát.-A puszta erőnk is kihívást jelent, a kihívás konfliktust idéz elő, a konfliktus katasztrófához vezet.-fejezte be Vízió.-A felügyelet olyan ötlet, amelyet hiba lenne nem fontolóra venni!-jelentette ki.

-Bumm...-Rhodey a mellette álló Samra nézett. 

-Tony, merőben szokatlan tőled, hogy nem hallatod a hangod!-szólalt meg Nat, mire apa elvette kezét arca elől. 

-Azért, mert már döntött is.-mondta Steve. Felemeltem a fejemet és ránéztem. 

-Hű, de jól ismersz.-kelt fel eddigi helyéről apa, majd a konyhába indult.-Igazából elektromágneses fejfájásom van.-vakarta meg tarkóját, amint az említett helyiségbe lépett.-Csak ez az oka kapitány, a fájdalom.-támaszkodott meg a mosogatónál.-Nyúzott vagyok...-mondta fáradtan.-Héj, ki önti a kávé zaccot a lefolyóba? Egy motoros bandát szállásoltam el itt?-kérdezte apa, amint a másik pulthoz lépett. Elővette telefonját, ami kivetített egy képet egy fekete bőrű fiúról, akinek arcán hatalmas mosoly ült.-Ó, bemutatnám Charles Spencert.-mutatott a képre.-Remek kölyök! Informatikus diplomát szerzett, 4,5-ös volt az átlaga, el is helyezkedett, ősztől az Intelnél lett volna.-töltött bögréjébe kávét.-De szeretett volna tapasztalatot szerezni, mielőtt íróasztal mögé ül. Világot látni, segíteni egy kicsit.-nézett ránk.-Én Vegasba, vagy Fortloaderwillbe (?) mentem volna, de ő nem. Nem is Párizsba, vagy Amszterdamba. Egy bulis helyre...-magyarázta.-Ő úgy döntött, hogy egész nyáron házakat fog építeni a szegényeknek. Hol? Szokóviában!-mondta dühösen. A döbbenet úgy ült be közénk, mint iskolás a padba.-Biztos jót akart tenni!-jelentette ki.-Nem tudhatjuk, mert rádobtunk egy épületet, miközben zúztuk az ellent.-megtámaszkodott a pulton. Stevere néztem, aki szomorúan pillantott vissza rám. Újra összefűztem ujjainkat. Apa belekortyolt a kávéjába, majd elindult felénk.-Nincs döntés hozatali folyamatunk. Kell az ellenőrzés! Ha nem egyezünk bele, ha bármit megtehetünk, nem vagyunk jobbak a rossz fiúknál!-mondta apa.

-Tony, nem adhatjuk fel, néhány áldozta miatt!-nézett rá Steve.

-Nem adunk fel semmit!-fonta keresztbe mellkasa előtt kezeit apa. 

-De igen, ha nem vállaljuk a tetteink következményét!-jelentette ki a kapitány.-Így csak hárítanák a felelősséget.-kicsit szorított kezem fogásán. Tudtam, hogy ideges. Mindenki az volt. 

-Sajnálom Steve, de ez az arrogancia veszélyes. Az Egyesült Nemzetek Szövetségéről van szó, nem a Világ Biztonsági Tanács, ez nem a S.H.I.E.L.D, és nem is a Hydra!-Rhodey kicsit megemelte a hangját.

-Nem, de őket is különféle célok vezérlik, amik változhatnak!-nézett a férfira a kapitány. 

-Ami jó, e miatt vagyok itt. Rájöttem, hogy mire képesek a fegyvereim rossz kezekben, és leállítottam a gyártásukat!-lépett hozzánk apa, és zsebre tette a kezét. 

-Tony, te önszántadból döntöttél így, de a ezt aláírjuk, többé nem lesz jogunk dönteni!-nézett fel rá Steve.-Mi lesz, ha olyan megbízást kapunk, amivel nem értünk egyet, vagy épp akcióba mennénk, de nem engedik?-kérdezte Steve.-Talán nem vagyunk tökéletesek, de így a legbiztonságosabb!-pillantott mindenkire a kapitány.

-Ha nem tesszük meg, most önként, később ránk kényszerítik. Ez a helyzet! És az csúnya lesz!-jelentette ki apa.

-Azt mondod eljönnek értem?-néztem fel rá. 

-Mi megvédünk téged!-mondta Vízió, mire ránéztem. 

-Tonynak igaza lehet!-mindenki Natashára nézett.-Ha fél kézzel fogjuk a kormányt, az még beleférhet!-nézett Stevere a nő.-De ha elengedjük...-nem tudta befejezni, mert Sam a szavába vágott. 

-Nem voltál az, aki pár évvel ezelőtt elküldte a kormányt a pokolba?-kérdezte a férfi. 

-Én csak alkalmazkodom. Elkövettünk pár látványos hibát, szerezzük vissza a bizalmukat!-Nat rám nézett. Steve lehajtotta fejét, míg lassan simogattam kézfejét hüvelykujjammal. 

-Egy pillanat! Rosszul hallok? Tényleg az én pártomat fogod?-kérdezte apa meglepetten. 

-Ó, már vissza is szívtam.-nézett a Fekete Özvegy apára.

-Nem, nem szívhatod vissza!-mutatta fel ujját apa, amivel a nemet fejezte ki. Steve telefonja megrezzent, mire végig néztem, amint kiveszi zsebéből a készüléket. SMS-e érkezett egy ismeretlen számtól. 

Ismeretlen: Meghalt álmában.

Felnéztem Steve arcára, amire döbbenet ült ki. Én pedig tudtam, hogy kiről van szó. 

-Most mennem kell!-elengedte kezemet és a lépcsőházba rohant. Mindenki értetlenkedve nézett utána, amikor felpattantam a fotelból. 

-Ariana, nem merj utána menni!-szólt rám apa, de ezzel nem foglalkozva, szerelmem után rohantam, akit egy korlátnak dőlve találtam meg. Fejét leszegte. 

-Steve, életem!-álltam meg előtte. Kezemet álla alá raktam. Lenézett rám, szemeiben pedig könnyek ültek. Két kezem közé fogtam arcát.

-Nem hiszem el, hogy meghalt...-suttogta sírva.