Vasember Lánya |Amerika Kapitány Fanfiction|✔

34.

Egy helyiségbe mentünk, ahol Sam is tartózkodott. leültem az asztalhoz, míg mögöttem Steve állt. Steve és én szemünket a képernyőre tapasztottuk, amelyen Bucky kihallgatása ment. 

-Az elismervény a ruhádért.-lépett be Sharon, majd Sam kezébe nyomott egy papírt. 

-Madár jelmez? Nem már.-forgatta meg szemeit a férfi.  

-Nem én írtam.-vont vállat Sharon. Megnyomott egy gombot, mire a helyiségben lévő tévén megjelent a kihallgatás, és ebben az esetben hangot is hallottunk. 

-Nem ítélkezni jöttem, csak feltennék néhány kérdést!-fülemet megcsapta egy férfi hang.

Fejembe ekkor éles fájdalom hasított, aztán szemeim előtt feltűnt egy kép, melyen Bucky apával verekszik, majd később Nattel és Sharonnal, aztán T'Challával is.  

Hangosan felsikítva kaptam a fejemhez, miután eltűntek a képek.

-Ariana, mi történt?-hallottam meg Steve hangját mellőlem. 

-Tudja, hogy hol van, James?-megint az idegen férfi hangja csapta meg a fülem, miközben Buckyt hallgatta ki. 

-Bucky össze fog verekedni apával, Nattel, Sharonnal és T'Challával is.-pillantottam fel a kapitányra. Kissé idegesen nézett rám. 

-Ha nem beszél, nem tudok segíteni, James!-mondta a pszichológus. 

-Buckynak hívnak!-szólt rá a barna hajú férfi.  

-Pár pillanattal később-

-De miért hozták nyilvánosságra a fotót?-értetlenkedett a kapitány, miközben a képet tartotta kezében, amelyen elvileg Bucky volt a robbantás előtt. 

-Hogy bevonjunk másokat és minél többen keressék.-mondta Sharon. 

-Igen, így könnyű előcsalni valakit. Egy robbantás, majd ott van a fotó, hét milliárdan keresték a Tél Katonáját.-morogta Steve, miközben egyik kezével megtámaszkodott a székem támláján. Oldalra fordultam, és simogatni kezdtem kézfejét.  

-Bemártották, hogy így találják meg?-kérdezte Sharon. 

-Steve, két évig kerestük őt, teljesen hiába!-jelentette ki Sam. 

-De mi nem robbantottunk, arra felfigyelnek.-jegyezte meg a kapitány. 

-De még, ha bemártják is, akkor sem ők kapják el, hisz hozzánk kerülne!-morogta Sharon.

-Én asszem tudom ki volt...-suttogtam, majd a képernyő felé biccentettem, amelyen most a pszichológus volt.

-Mondja, csak Bucky, sok mindent látott, ugye?-kérdezte a férfi. 

-Nem akarok beszélni róla!-morogta Barnes. 

-Attól, hogyha kinyitja a száját, elszabadulnak a rémálmok? Ne aggódjon, csak az egyikről kell beszélnünk.-a férfi hangja kicsit se hangzott valami biztatóan. 

Újabb fájdalom, majd szemeim előtt, csak egy vörös könyvet láttam, amelyen egy fekete csillag volt.  

-Steve, van nála egy könyv!-mondtam, mire az említett rám nézett.-Egy vörös könyv, csillaggal rajta.-írtam körbe a tárgyat. 

Ebben a percben, minden lámpa leoltódott, és a képernyő is kikapcsolt, vagyis elment az áram. Ijedten pillantottam Stevere, aki azonnal közel húzott magához. Sharonra pillantottunk. 

-Ötödik szint, keleti szárny!-mondta, mire Sam felpattant, mi pedig Stevevel azonnal rohanni kezdtünk. 

Egészen a lépcsőig futottunk, ahol úgy döntöttem megkönnyítem dolgunkat, majd előbb Stevet repítettem le az ötödikig, aztán Samat, majd végül én is landoltam mellettük. Hangos kiabálás csapta meg a fülemet, miközben a keleti szárny fele rohantunk. 

-Bucky!-szólaltam meg.

-Mi történik?-értetlenkedett Steve. 

-Nem tudom, csak kiabálást hallok!-tehetetlennek éreztem magamat. 

Amint odaértünk, a földön egy katona feküdt, mire kissé aggodalmasan néztem fel a kapitányra.  Lassan lépkedtünk beljebb, ahol még több elintézett katonával találtuk szembe magunkat, akik a földön feküdtek. 

-Segítség!-hallottuk meg a pszichológus hangját, mire Steve öles léptekkel ment oda hozzá.

-Felállni!-szólt rá a kapitány, felrángatta a földről, majd a falnak szegezte.-Ki maga és mit akar?-ragadta meg gallérját.

-Látni egy birodalom bukását!-jelentette ki. 

-Sam, vigyázz!-szóltam a Sólyomnak, aki éppen most lépett be a helységbe, majd Bucky megtámadta. 

Bucky megragadta Samet az állánál, majd egyszerűen elhajította. Steve azonnal megtámadta Barnnest, amiben persze én is segítettem neki. Bucky verekedés közben átlökte Stevet egy másik helységbe. Ki akartam billenteni, de erőm nem igazán hatott a férfire. 

-Persze, te is a legjobbkor hagysz cserben!-jelentettem ki, miközben utánuk siettem. 

Bucky a liftnek lökte a kapitány, majd feje mellett beverte a fém ajtót. Steve megfogta a férfi fém kezét, hogy visszaszorítsa egy ütéstől, de Bucky nemes egyszerűséggel, a kapitánnyal együtt beverte az ajtót, aki zuhanni kezdett. Rám nézett, mire kissé ijedten néztem rá, de elsétált mellettem. Értetlenkedve néztem után, mikor megláttam magam egy tükörben, vagyis nem láttam meg magam, aztán előtűntem. 

-Menő...-jegyeztem meg, mikor rájöttem, hogy láthatatlanná tudok válni. Azonnal Stevehez rohantam. Leugrottam, és landoltam mellette.-Steve...-suttogtam. Lassan megmozdult, és felült.-Minden rendben?-kérdeztem. 

-Igen, jól vagyok!-jelentette ki.

-Gyere, nem hagyhatjuk, hogy Bucky lelépjen!-segítettem fel. Steve azonnal egy kötélbe kapaszkodott, míg én lassan emelkedni kezdtem erőm segítségével. Egyszerre jutottunk fel, majd elindultunk arra, amerről jöttünk.-A tetőn van egy helikopter.-mondtam. 

Ketten azonnal a tető felé vettük az irányt. Végig rohantunk a lépcső házon, és éppen időben érkeztünk ahhoz, hogy megakadályozzuk Buckyt, aki már éppen beindította a helikoptert. Elkezdett fölfelé szállni, de Steve egy hatalmas rugaszkodás után, elkapta a helikopter alját, így az megbillent. Buck oldalra kezdett vele szállni, míg Steve megfékezni próbálta, amiben erőmmel segítettem neki. 

-Steve!-szóltam rá, mikor már nagyon a végén volt a tetőnek. Leugrott a szélén lévő rácsra, és a sárga korlátba kezdett kapaszkodni, miközben visszatartotta a gépet. Összes izma megfeszült, miközben ezt tette. -Vigyázz!-szóltam rá, mikor megláttam, hogy Bucky oldalra dönti a gépet. Még éppen időben elugrott a propellerek elől, amik átszaggatták a rácsot. Steve éppen, hogy megmenekült előle. 

A földön feküdt, majd lassan feltolta magát, ám a helikopterből-az üveget áttörve-Bucky megragadta a kezével. Szorítani kezdte a torkát, mag a helikopter lassan megbillent. Azonnal Stevehez siettem, és megpróbáltam lefejteni Bucky ujjait a torkáról, de ebben a pillanatban a repülő jármű lezuhant, mi pedig utána. Hatalmas csobbanással landoltunk az épület melletti vízben. A helikopter lesüllyedt a fenékre, mire a kapitánnyal azonnal utána úsztunk, és kimentettük Barnest, aki eszméletlen volt, miközben felhoztuk.