Vasember Lánya |Amerika Kapitány Fanfiction|✔

100.

Nem sokkal később, kiengedtek a kórházból és visszatérhettem az edzéshez is, vagyis a normális élethez, de nem hagyott nyugodni, amit a férfi mondott Moszkvában. Éjjelente alig aludtam, de próbáltam kiverni a fejemből a dolgokat. Megint voltam Laura sírjánál, hogy azzal is eltereljem a figyelmemet, aztán Morgan-ra vigyáznom kellett, majd Hazel-re is. Minden erőmmel azon voltam, hogy felejtsek, de nem ment. Semmivel sem tudtam legyőzni a tudatot, hogy az a férfi szabadon járkált. Újabb éjjelem telt el álmatlanul, szóval felkeltem az ágyból és eldöntöttem, hogy elmegyek Moszkvába, mert elegem lett, de Steve nem jöhetett el velem, de olyan ember kellett, aki jól ismeri a Hydra minden mocskos titkát, szóval olyan halkan, ahogy tudtam felöltöztem és Bucky szobája felé vettem az irányt. Bekopogtam, mire nem sokkal később Buck ajtót nyitott. 

-Ariana, mit csinálsz itt?-értetlenkedett. 

-Bucky, el kell velem jönnöd Moszkvába!-jelentettem ki. 

-Minek?-értetlenkedett. 

-Mert az a féreg olyat mondott nekem, ami nem hagy nyugodni és Steve mellett te ismered legjobban a Hydrát, kell a segítséged!-magyaráztam el. 

-Adj egy percet!-csukta be az ajtót és nem sokkal később, harci ruhájában lépett ki, kezében egy fegyverrel.-Mehetünk!-vágta rá.-Melyik Quinjetet visszük?-kérdezte. 

-Nem vihetjük el egyiket se, az feltűnő lenne!-jelentettem ki. 

-Akkor hogy megyünk?-értetlenkedett. 

-Repülünk!-adtam neki a választ. 

-Ugye nem arra gondolsz?-nézett le kezeimre. 

-Nincs más választásunk!-jelentettem ki. Kisiettünk Bucky teraszára, majd felrepültem és erőmmel repültetni kezdtem a férfit. 

Végig száguldottunk az égen és meg sem álltunk az épületig. Leszálltunk, megfogtam a férfi kezét, láthatatlanná váltunk, így lépdeltünk be az épületbe. Azonnal az eldugott hely felé vettük az irányt az üres épületben. Fellépdeltünk  lépcsőn, végig a folyosón és bementünk a helyiségbe, ami szintén üres volt. 

-Kell itt lennie valaminek!-jelentettem ki, miközben azonnal az egyik szekrényhez léptem, amit kitártam és megláttam a sok aktát.-Bucky, tiéd az a szekrény! Keress valami értékeset!-szóltam rá, mire a férfi azonnal segíteni kezdett.

 Mindent átkutattunk, de nem találtunk semmit. Akkor jutott eszembe a gomb, mire azonnal lenyomtam. A polc elhúzódott helyéről, majd Bucky-ra néztem, aki egyből feltartotta a fegyverét, míg az én kezeim vörösen kezdtek izzani. Beléptem a sötét helyiségbe, amelyet a vörös fény töltötte be. 

-Látsz valamit, Buck?-kérdeztem.

-Nem, semmit!-nézett körbe a férfi. Ekkor hangos zaj csapta meg a fülemet, mire a férfi kilépett a helyiségből, de ekkor valaki elkapott torkomnál és valamit a fejemnek szegezett. 

-Csendet, Stark!-szólt rám Alfred. Bucky ekkor fordult meg, mire meglátott minket az ajtóban. Buck egyből rászegezte a fegyvert. 

-Engedje el!-szólt rá Barnes. 

-Nem lehet! Kell valami, amit csak ilyen áron szerezhetek meg!-jelentette ki a férfi.-Szóval ha nem akarja, hogy lelőjem, akkor velem jön!-nézett rá dühösen. Bucky szemeibe néztem és megráztam a fejemet. 

-Bucky ne!-mondtam.-Kérlek...-suttogtam. 

-Tegye le a fegyvert vagy golyót repítek a fejébe!-szorította még jobban a fejemhez a pisztolyt. 

-Bucky ne! Túlélem, de nem mehetsz vele! Gondolj Stevere!-suttogtam könnyes szemekkel.-Nem mehetsz vele!-jelentettem ki. 

-Vele kell mennem! Steve téged akarna jobban, mint engem!-tette le lassan a földre a fegyvert. 

-Ne, kérlek ne!-kérleltem. Bucky közelebb lépdelt, kezeit feltartotta. A férfi ellökött, majd hirtelen lőtt és beletalált combomba. Hangosan felsikoltottam, de mielőtt cselekedni tudtam volna és férfi Bucky fejéhez szorítva a fegyvert belépett a sötétségbe és az ajtó becsukódott. 

Combom erősen vérzett és egyetlen megoldást  láttam jónak. Összepréseltem ajkaimat és erőmmel lassan kiszedtem a golyót a combomból. Hangosan felsikoltottam, amint kiszedtem a tárgyat. Találtam egy anyag darabot, valamint egy alkoholos szekrényt. Odakúsztam, kilebegtettem az egyik vodkás üveget. Letekertem a kupakot és leöntöttem a rongyot, amelyet a combom köré tekertem, hogy elszorítsa a vérzést. Hangosan felkiáltottam, amint az alkohol a sebhez ért. Lassan felkeltem a földről, majd kirepültem az ablakon. Olyan gyorsan repültem haza felé, hogy Steve-hez érjek. Bucky teraszán repültem be és bicegve bár, de Steve szobáig rohantam. Azonnal berohantam a helyiségbe. 

-Steve, segítened kell! Steve, kelj fel!-kiabáltam hangosan, mire azonnal felriadt.

-Ariana mi a fene történt? Mi van a lábaddal?-értetlenkedett. 

-Elvitte...elvitte...-suttogtam lihegve. 

-Mi? Mit vittek el? Ki?-kérdezte. 

-Alfred elvitte Bucky-t...-mondtam elcsukló hangon.