Vasember Lánya |Amerika Kapitány Fanfiction|✔

62.

-New York, Bosszúállók főhadiszállás-

-Oké, figyelem! Időutazós teszt egy!-szólalt meg Bruce.-Scott, izzítsd be a furgonost izét!-mondta. A Hangya kinyitotta a furgon hátulját, így a szerkezet benne beindult. 

-Megszakítók rendben, vészhelyzeti generátorok készenlétben!-lépdelt felénk Steve. 

-Jó, mert ha elszáll az áram, nem akarom, hogy hangyácska az ötvenes években ragadjon!-mutatott a férfira. 

-Micsoda?-kérdezte döbbenten az említett.

-Csak viccelt, ne mondj ilyeneket!-szólt rá Bruce-ra Natasha. 

-Ez csak egy rossz poén volt!-nézett Scottra válla felett a férfi. 

-Vicceltél, ugye?-kérdezte bizonytalanul Nat. 

-Halvány gőzöm sincs, nem tudom, hisz időutazásra készülünk!-suttogta.-Vagy az egész egy vicc, vagy pont, hogy nem az!-magyarázta.-Minden oké!-mutatta fel hüvelyujját Bruce.-Vedd fel a sisakot!-szólt rá.-Scott, egy héttel vissza küldelek. Egy óráig bóklászhatsz, és tíz másodperc múlva, visszahozlak!-mondta.-Érted?-kérdezte. Scott legyintette. 

-Világos, mint a vakablak!-vágta rá. 

-Sok sikert, Scott! Menni fog!-mosolygott rá Steve. 

-Így van! Megoldom, Amerika Kapitány!-jelentette ki, majd összezsugorodott és eltűnt. 

-Visszaszámlálás...három...kettő...egy!-nyomkodta a gombot, mire Scott megint előkerült, de nem olyan formában, ahogy elment, hanem tiniként. 

-Ő...srácok, itt valami nem stimmel!-mondta. 

-Mi történt?-értetlenkedett Steve. 

-Mi történhetett?-nézett le az előtte lévő szerkezetre a doktor. 

-Ki ez? Micsoda?-kérdezte.-Ő Scott?-kérdezte meglepetten. 

-Persze, hogy én vagyok!-vágta rá. Ebben a pillanatban Scott újra eltűnt. 

-Várjatok egy kicsit!-guggolt le Bruce és ütyködött valamit. 

-Mi folyik itt?-kérdezte Steve. Ekkor újra feltűnt a Hangya, de most idősebb korában. 

-Jaj, a hátam!-fogta az említett részt. 

-Ez meg mi?-néztünk a kapitánnyal a zöld férfira. 

-Várj, megnézek valamit!-pötyögött a gépen. 

-Jó, jó, jó...-ismételgette Steve.-Vissza tudod hozni?-kérdezte. 

-Azon vagyok!-jelentette ki Bruce. Kissé megcsapkodta a gépet, mire az öreg eltűnt, de helyette egy baba Scott volt ott. 

-Ez egy baba.-jegyezte meg Steve az egyértelműt. 

-Ő Scott!-mutatott rá Bruce. 

-Babakorában!-jelentette ki a kapitány. 

-Majd felnő!-mondta a másik férfi. 

-Felnőttként kell!-nézett rá idegesen Steve. 

-Ha szólok, akkor csapd le az áramot!-mutatott a kapcsolóra, mire Natasha  elsietett. 

-Jézusom!-motyogta. 

-És...lekapcs!-szólt rá, mire Nat tette, amit mondtak neki. Scott végre felnőtt formában került elő. 

-Asszem valaki bepisilt.-mondta a férfi. 

-Ó, Istenem!-tette a szívére kezét Natasha. 

-De nem tudom, hogy a csecsemő énem, vagy a trottyos énem...vagy a mostani énem.-magyarázta. 

-Időutazás!-mondta széttárt karokkal Bruce. Egy ideges sóhajt eresztettem, míg Steve megrázta a fejét.-Mi van?-értetlenkedett.-Szerintem ez egy órási siker!-jelentette ki. 

A kapitány elindult a kijárat felé, mire utána siettem. Kiléptünk az épületből, mire megcsapott a kellemes levegő, amely odakint uralkodott. Steve megállt az egyik oszlopnál, én pedig mellette. Csípőjére tette kezeit, és lehajtotta fejét. 

-Héj, ne legyél ideges!-mondtam. Lepillantott rám.-Ez volt az első próba és örüljünk, hogy sikerült eddig! Minden rendben lesz, oké?-kérdeztem. A kapitány lassan két keze közé fogta arcomat, majd ajkaimhoz hajolt és megcsókolt. 

-Köszönöm, hogy vagy nekem...-suttogta. Homlokomat mellkasának döntöttem, de mikor egy kocsi közeledtét hallottam meg, felkaptam a fejemet. Mindketten a járművet kezdtük figyelni, amely elképesztő gyorsasággal közeledett felén, én pedig azonnal tudtam, hogy apa az. Odaért hozzánk, de kicsit túlhajtott, így vissza kellett tolatnia. Apa lehúzta az ablakot, majd kicsivel később megszólalt. 

-Mi ez a depis fej?-kérdezte.-Kitalálom. Csecsemővé változott?-mondta.

-Ja, többek között, aha. Hogy kerülsz ide?-kérdezte apát. 

-Az EPR paradoxon.-nyitotta ki az ajtót, majd kiszállt.-Hogyha véletlenül nem Lang ugrál az időben, hanem az idő ugrál Langen, az veszélyes! Valaki szólhatott volna, hogy baj lesz!-jegyezte meg. 

-Te szóltál!-mondta Steve. 

-Ó, tényleg?-kérdezte apa, mintha meglepődött volna.-Hát még jó, hogy itt vagyok!-jelentette ki.-Amúgy meg már működik!-mutatta fel kezét ökölbe szorítva, amelyen egy kis szerkezet volt.-Teljes értékű téridő GPS.-mondta.-Ássuk el a csatbárdot!-mutatott béke jelet ujjaival.-Kiderült, hogy a neheztelés felőröl, utálom!-pillantott le rám is. Tudtam, hogy mérges rám és nem, csak a tegnapiért. 

-Én is.-mondta Steve, miközben egyik kezével megfogta az enyémet, mintha védeni akarna. 

-Van esélyünk begyűjteni a köveket, de előtte tisztázzunk pár dolgot!-nézett szigorúan a kapitányra.-Visszahozzuk, ami odalett. Ez remélem, sikerül. Megmarad, ami most van, ebből nem engedek!-magyarázta el a tervet.-És mondjuk nem halunk bele, azt díjaznám!-tette hozzá, miközben eggyel közelebb lépett Stevehez.  A kapitány elengedte a kezemet és megrázta apáét. Elengedték egymás kezét, majd apa a csomagtartóhoz lépett, mire mindketten követtük. Apa kiemelt egy tárgyat, amelyben Morgan plüssei voltak, megfordítottam, mire a plüssök kihullottak belőle és megláttuk, hogy Steve pajzsa az. 

-Tony, nem is tudom.-mondta a kapitány. 

-Miért? Neked csinálták!-nyújtotta felé a pajzsot.-Plusz nem maradhat a garázsban, a végén még Morgan ezzel segg csúszkázna!-jelentette ki. 

-Hát erről már lekéstél.-motyogtam orrom alatt. Mindketten rám néztek, mire egy ártatlan mosolyt villantottam. 

-Köszönöm Tony!-mosolygott rá Steve. 

-Erről ne szólj a többieknek! Nincs ajcsi mindenkinek!-jelentette ki apa.-De van itt még valami.-vette elő egy fekete ruhát.-Ariana, ezt neked hoztam! Gondoltam kicsit felturbózom a ruhádat!-emelte ki a kocsiból. 

-Köszi apa!-vettem el tőle. Egyenlőre nem néztem meg. 

-Összeszedünk mindenkit, ugye?-kérdezte. 

-Épp azon vagyunk!-vágta á Steve. Apa bement az épületbe, így kettesben maradtam Steve társaságában.-Hogy értetted azt, hogy erről már lekéstünk?-nézett le rám. 

-Nem lényeg!-vágtam rá egy ártatlan mosoly kíséretében. Steve egy gyanús pillantást vetett rám.-Amúgy nyugi, egy karcolás se lett rajta!-jelentettem ki.-Amúgy mennem kell, mivel Thor után megyünk Bruce-val és Mordállyal.-néztem fel rá. 

-Vigyázz magadra!-nyomott puszit ajkaimra, majd bement.