Vasember Lánya |Amerika Kapitány Fanfiction|✔

29.

Steve rám nézett, majd felállt. Kezét felém nyújtotta, mire elfogadtam azt. Összekulcsolta ujjainkat, és elindult a szoba ajtaja felé. Kéz a kézeben sétáltunk végig a folyosón, majd felmentünk az emeltre, ahol még soha sem voltam. 

-Steve...-suttogtam a férfi nevét, mire ő rám nézett.-Bármi lesz, én veled vagyok!-jelentettem ki. Ajkai lassan mosolyra görbültek. 

-Szeretlek!-mondta. Arcom kissé felforrósodott, amint fülembe szöktek szavai. Lassan lépkedtünk fel a fém lépcső fokokon.

 Felértünk a fokokon, majd egy irodába sétáltunk. Falai üvegből voltak, padlója szürke volt. A helyiség közepén állt egy barna asztal, azzal szemben pedig volt egy kivetítő. A velünk szemben lévő oldalon ült Sam, Vízió és Pietro, míg a másik oldalt volt Rhodey, Nat, valamint két szabad hely. Apa a szoba egyik sarkában ült, külön. Mikor meglátott engem és a kapitány eléggé dühösen pillantott rám, de én nem foglalkozva ezzel, az egyik szabad helyre mentem és leültem. Steve mellettem foglalt helyet, míg az asztal végénél egy ősz hajú, bajuszos férfi állt öltönyben. 

-Öt évvel ezelőtt, szívinfarktusom volt, összeestem egy lendítés kellős közepén.-emelte meg kezeit, mint aki éppen golfozik.-Kiderült, hogy ez volt életem köre, mert tizenhárom órányi műtét, és egy háromszoros bypass után, úgy láttam a világot, ahogy negyven évnyi katonaság alatt sosem. Más szemmel.-támaszkodott meg az asztalon.-A világ örökre adósa lesz a Bosszúállóknak, maguk harcoltak értünk, megvédtek minket, tűzbe mentek értünk, és ugyan sokan hősként tekintenek magukra, vannak akik önkényes igazság osztóként.-egy pillanatra rám nézett, majd el is kapta tekintetét. Bal kezemet Steve izmos combjára tettem, mire ő azonnal összekulcsolta ujjainkat, ezzel biztonságot adva nekem. 

-Na, és ön mit mondana ránk miniszter úr?-kérdezte Nat. 

-Azt, hogy veszélyesek.-vágta rá a férfi.-Minek nevezhetnénk, egy csapatnyi amerikai irányítású, szuper erővel bíró egyént, akik rendszeresen semmibe veszik más országok szuverenitását, amikor kedvük tartja, és akiket, úgy tűnik nem érdekel milyen zűrzavart hagynak maguk után!-mondta. Ekkor a kivetítőn elindult egy videó a New York-i támadásról.-New York.-mondta a férfi, miközben elég megvetően nézett ránk, aztán újabb videó.-Washington...-nézett ebben a pillanatban a kapitányra, én pedig tudtam, hogy Bucky jár az eszében.-Szokóvia.-a képernyőn megjelent pár a kép, amely az Ultron elleni harcról készült.-Lagos!-pillantott rám. Szemeimbe könnyek szöktek, amint észre vettem az embereket marcangoló lángokat. Kicsit szorítottam Steve kezének fogásán, mire ő fülemhez hajolt. 

-Nincsen baj, minden rendben lesz.-suttogta.-Elég lesz!-szólt a külügy miniszternek, aki leállította a videót. 

-Az utóbbi négy évben, korlátlan hatalommal működtek, felügyelet nélkül!-nézett ránk.-Ezt a helyzetet a világ hatalmai elfogadhatatlannak tarják!-jelentette ki a férfi.-De úgy hisszük, van megoldás!-ekkor az egyik kísérőjétől kapott egy nagyon vastag könyvet. Letette az asztalra, mire Pietro azonnal magához vette.-A szokóviai egyezmény.-megtámaszkodott az asztalon.-Összesen  száztizenhét ország hagyta jóvá, és kimondja, hogy a Bosszúállók nem maradhat meg magán szervezetnek. Helyette az Egyesült Nemzetek egy bizottsága fogja felügyelni a működését! A Bosszúállók akkor léphetnek közbe, ha a bizottság szükségesnek ítéli.-lassan körbe lépkedett az asztal körül. 

-Mi csak biztonságosabbá akartuk tenni a világot!-jelentette ki Steve.-Szerintem sikerült.-jegyezte meg. 

-Mondja kapitány, tudja, hogy Thor és Banner most hol tartózkodnak?-kérdezte az ősz hajú férfi, aki megállt előttem.-Ha én elvesztenék pár harminc megatonnás bombát, annak  biztos lenne következménye!-jelentette ki a férfi, majd tovább ment.-Kompromisszum, biztosítékok, így működik a világ.-újra az asztal előtt volt.-Higgyék el, ez a köztes megoldás!-jelentette ki, majd a törvénykönyvre mutatott.

-Szóval vannak biztosítékok...-szólalt meg Rhodey.

-Három nap múlva, az ENSZ tanács összeül Bécsben, hogy aláírja az egyezményt.-mondta a miniszter. Éreztem, amint Steve hátra fordul és apára néz, mire én is ezt tettem.-Beszéljék át!-fejezte be, majd a kijárat felé indult. 

-És, ha olyan döntésre jutunk, aminek nem örül majd?-szólalt meg Natasha. 

-Akkor visszavonulnak.-nézett dühösen a Fekete Özvegyre, majd elhagyta a helyiséget.