Vasember Lánya |Amerika Kapitány Fanfiction|✔

49.

-Titán-

-Mi történt ezen a bolygón? Nyolc fokkal elgörbült a tengelye és a gravitáció is totál megkergült.-lépdelt Quill, miközben körbe sétált az elhagyatott bolygón. 

-Egyetlen szerencsénk van, Thanos jön hozzánk. Erre építünk!-fordult meg Tony.-Oké, meg van a terv...nagy vonalakban.-tette hozzá.-Csapdába csaljuk Thanost és megszerezzük a cuccost.-magyarázta.-Nem akarunk játszadozni a pasassal, csak a kesztyű kell!-jelentette ki.-Te ásítozol?-nézett Draxre.-Miközben felvázolom a dolgot? Figyelsz te rám?-értetlenkedett Tony. 

-Azóta nem, hogy azt mondtad, meg van a terv.-pillantott vissza rá Drax. 

-Mr. Propert elvesztettük.-nézett Quillre Tony. 

-Ők a dolgokat nem agyalják túl.-mondta Űrlord. 

-Hogy győzik le az ellenséget?-mutatott rájuk Peter. 

-Kardélre okádjuk.-mondta Mantis. 

-Úgy bizony!-vágta rá Drax. Tony egy olyan "öljetek meg" tekintettel nézett maga elé, majd megszólalt. 

-Jó, gyertek ide, légyszíves!-pillantott rájuk.-Lord uram, ide hívnák a sleppedet?-kérdezte Tony. 

-Lord uram? Szólíts Űrlordnak!-mondta, majd Mantisékra nézett 

-Össze kell fognunk, ha ilyen hebrencsen rontunk neki Thanosnak...-Quill a szavába vágott. 

-Öreg, ne nevezz hebrencsnek! Nem tudjuk mit jelent!-mondta. Tony értetlenkedve nézett.-De optimisták vagyunk, ez igaz! Szerintem jó a terved, kivéve, hogy béna! Bízzátok rám a tervezést, és akkor tök király lesz!-jelentette ki. 

-Mint amikor tánccal mentetted meg a világot!-jegyezte meg Drax. 

-Micsoda?-kérdezte Tony. 

-Nem fontos! Hagyjuk!-vágta rá Quill. 

-Olyan voltál, mint Kevin Bacon?-kérdezte Peter. 

-Igen, pontosan olyan!-mondta ámulattal.-Még mindig a Footloose a legmenőbb film?-érdeklődött. 

-Sose volt az!-Quill arca az értetlenkedés jeleit mutatta. 

-Ne add alá a lovat! Semmire se megyünk ezzel a Flesh Gordonnal.-szólt rá Tony. 

-Flesh Gordon? Ez egyébként megtisztelő.-jegyezte meg.-Én csak félig vagyok ember. Az ötven százalék lököttségem, nálatok száz százalék!-mutatott Tonyra és Peterre. 

-Lehidalok a logikádtól.-mondta Vasember 

-Elnézést! A barátotok gyakran csinál ilyet?-hirtelen mindenki Strange-re nézett. 

Az Időkő zöldes színben pompázott, miközben a doki lebegve meditált. Össze-vissza rángatta a fejét. 

-Strange? Minden oké?-kiáltott oda Tony. Vasember lassan odalépdelt. A doki hirtelen lezuhant, mire Tony azonnal elkapta, nehogy előre essen.-Nyugi, visszatért!-mondta neki. 

-Héj, ez meg mi volt?-értetlenkedett Peter. 

-Előre utaztam, hogy lássam az alternatív jövőket, az összecsapás valamennyi lehetséges kimenetelét.-mondta Strange. 

-Mennyit látott?-kérdezte Quill. 

-Tizennégymillió-hatszázötöt.-adta a választ a doki. 

-Hányszor győztünk?-kérdezte Tony. Stephan néma maradt, majd lassan összeszedte magát. 

-Egyszer.-suttogta. 

-Vormir-

Thanos űrhajója lassan megérkezett a sötét bolygóra. Gamorával együtt sétált a dombos vidéken, mikor megszólalt. 

-Ajánlom, hogy odafent legyen a kő.-mondta.-Vagy a nővéred bánja.-pillantott le a fogadott lányára. 

Elindultak a hatalmas hegyen, amely a bolygón volt, és a Lélekkövet lehet megszerezni, de egy hatalmas áldozatot kell meghozni. Lelket lélekért. Lassan lépdeltek fel a hegyen, majd mikor felértek egy lebegő, fekete árnyat pillantottak meg. 

-Köszöntelek Thanos, A'lars fia! Gamora, Thanos lánya!-mondta rekedtes hangján. 

-Ismersz minket?-kérdezte a titán. 

-Az a sorsom, hogy mindenkit ismerjek, aki idejön.-a hely visszhangzott az ürességtől. 

-Hol van a Lélekkő?-kérdezte Thanos. 

-Jobb, ha tudod, hogy a kő szörnyű árat követel!-mondta. 

-Készen állok!-lépett közelebb a férfi. 

-Eleinte mind ezt gondoljuk. Súlyos tévedés!-amint az árny leszállt lehetett látni vörös arcát, sőt inkább vörös koponyáját. A hegy tetejére mentek. 

-Hogy-hogy ilyen jól ismered ezt a helyet?-kérdezte Thanos. 

-Egy örökkévalóság előtt, én is a kövek nyomában jártam, de eltaszított és száműzött ide, elvezetek másokat a kincshez, amely nem lehet az enyém.-lépdelt egészen a hegy széléhez.-Az, amit keresel itt hever előtte, akár csak az, amitől félsz.-mondta. 

-Mi ez?-értetlenkedett Gamora. 

-Az ára. A Lélekkő különleges helyet foglal el a Végtelen kövek között, mondhatjuk, hogy van benne egy fajta bölcsesség.-magyarázta. Gamora arcán lehetett látni, hogy gondolkozik, sőt talán rá is jött, hogy mit kell tenni a kőért. 

-Áruld el, mit kell tenni!-mondta Thanos. 

-Annak érdekében, hogy az, aki birtokolja, tisztában legyen az erejével, a kő áldozatot követel!-mondta. 

-Milyet?-nézett lefele Thanos.

-Ha meg akarod szerezni a követ, el kell veszítened azt, amit szeretsz!-jelentette ki.-Lelket lélekért.-suttogta kissé durván. Thanos mintha elkeseredett volna, míg Gamora jót nevetett. 

-Mennyit álmodoztam arról a napról, arról a pillanatról, amikor elnyered méltó büntetésed. Mindig csalódnom kellett, de most gyilkolsz, sanyargatsz és azt mondod ez kegyelem. Az univerzum ítélt feletted, azt vártad, hogy megjutalmaz, de megtagadta az óhajodat, elbuktál. Megmondjam, hogy miért? Mert nem szeretsz semmit, senkit!-állt meg Thanos háta mögött. A férfi lassan megfordult.-Tényleg? Sírsz?-kérdezte gúnyosan. 

-Nem maga miatt!-a Vörös Koponya szavaira oda kapta a tekintetét a lány, és ekkor jött rá, hogy apja milyen sorsot szánt neki. Gamora felnézett a lila férfira. Lassan hátrálni kezdett mire Thanos közelebb lépdelt hozzá. 

-Nem, ez nem szerepelt!-suttogta. 

-Egyszer már megtagadtam a végzetemet. Nem tehetem ismét!-jelentette ki Thanos.-Még érted sem!-tette hozzá. Gamora haja megtelt hópelyhekkel, amelyek a levegőben szállingóztak. Kirántotta a tőrt, amelyet még apjától kapott, majd magába szúrta, de nem érzett fájdalmat. Helyette buborékokkal telt meg két tenyere. Szemei könnyekkel teltek meg.-Sajnálom, kislányom!-mondta Thanos. Elkapta a kezét, de nem nézett le a lányra, aki minden erejével ellenkezett. Ütötte, vágta a férfit, aki nem volt hajlandó változtatni tettén. 

A hegy széléhez értek, ahonnan lelökte a lányt. Gamora hangosa sikoltással zuhant a mélybe, míg apja a szomorúan nézte végig lánya halálát, amelyet ő maga okozott. Egy fény hullám söpört végig a bolygón, majd Thanos hirtelen már nem is a hegytetején volt, hanem víz ölelte körül. Lassan felült és végig nézett magán. Jobb kezében meglelte a sárgában pompázó követ. A Lélekkövét.