Vasember Lánya |Amerika Kapitány Fanfiction|✔

76.

Újabb pár hét telt el a temetés óta. Steve és én még mindig apáéknál élünk, miközben a Bosszúállók hadiszállást még építik és elvileg hamarosan kész is lesz. Mindeközben Steve és én éppen egy küldetésre készültünk, amihez még napokat kell majd várni még és összegyűjteni minden információt, amit tudunk. 

-De nem érted, hogy oda kell mennem?-siettem a kapitány után, aki éppen a ház felé lépdelt egy bevásárlás után. Kezében egy zacskó volt.-Steve!-szóltam rá dühösen, mire megfordult. 

-Ariana, nem mész Európába! Peter ott van, mindent meg fogja oldani! Ne mondjam még egyszer!-jelentette ki. 

-De...-nem tudtam befejezni, mert félbe szakított. 

-Semmi de, Ariana! Lehet, hogy nem csettintődtél el, de nekem akkor is öt évet kellett várnom, hogy visszakapjalak! Nem akarom, hogy most azon kelljen majd aggódnom, hogy lehet megint elveszítelek!-magyarázta, mire azonnal becsuktam eddig nyitva tartott számat.

-Jó, rendben.-motyogtam. Steve tovább lépdelt, míg én utána.

Beléptünk a házba, ami üres volt, mivel apa, anya és Morgan elmentek a többiekhez a szállodába, minket itthon hagyva. Szóval a kapitány kitalálta, hogy akkor rendezzünk romantikus vacsorát, amibe egyből belementem. Amíg ő a vacsorát fogja elkészíteni, addig én csinálom a desszertet. 

-Mit eszünk ma vacsira?-kérdeztem. 

-Meglepi.-ment a konyhába Steve és lepakolt. 

-Akkor én se mondom el, hogy mit csinálok!-jelentettem ki, miközben összefűztem a mellkasom előtt a kezeimet. 

-Vajas kekszet csinálsz!-háttal fordult nekem és keresni kezdett valamit a hűtőben, míg én az egyik szekrényben kutattam a keksz formákért.-Sőt azt is megmondom, hogy szív alakúak lesznek!-tette hozzá. 

-Ez nem igaz!-tettem vissza az említett alakú formát.

-Akkor macskás!-jegyezte meg. 

-Megint mellé!-tettem vissza azt is.-De ez nem ér! Én nem tudom, hogy te mit csinálsz, de te...-ránéztem, mire válla fölött rám pillantott és felvonta a szemöldökét. Tudtam, hogy arra pályázik, hátha benyögöm, hogy tényleg vajas kekszet csinálok.-Talán tudod, hogy mit csinálok.-fejeztem be a mondatot, mire megrázta a fejét. 

-Vakon kell bíznod bennem, drágám!-csukta be a hűtőt. Összeszűkítettem a szemeimet, Steve hozzám lépett, és megölelt.-De ezzel ugye nincs problémád ugye?-kérdezte.

-Sose volt.-suttogtam. A kapitány egy puszit nyomott hajamba.

-Hagylak, hogy kibontakozz a konyhában, addig megcsinálom romantikusra az étkezőt, de semmi leskelődés!-jelentette ki. 

-Jó, de akkor te sem leskelődsz!-mutattam fel fenyegetően a mutató ujjamat, mire halkan elnevette magát. 

-Jól van, jól van!-mosolygott. Kiment a konyhából, míg én neki láttam a vajas keksznek.

Elővettem a hozzávalókat, vagyis a vajat, porcukrot, fahéjat, vaníliás cukrot, lisztet, tejet és a tojást. Előszedtem egy tálat, amibe beletehetem majd őket. Felvertem a vajat a porcukorral, majd a fahéjat és a cukrot hozzáadtam. Belekevertem a liszt felét és összedolgoztam a vajas masszával. Mivel ezzel elkészültem jöhetett rá a tej és a tojás, majd tésztát gyúrtam belőle. Egy órára a hűtőbe kellett tennem, így addig átengedtem a terep Stevenek. Legszívesebben benéztem volna az étkezőbe, de felül kerekedtem magamon és nem néztem be. Az idő gyorsan eltelt, szóval ki kellett paterolnom a konyhából a kapitány. Kivettem a tányért, amiben a tészta volt, de egy kisebb rész hiányzott belőle.