Vasember Lánya |Amerika Kapitány Fanfiction|✔

20.

-Három nappal később-
-Szerda-

Reggel az ébresztőmre keltem. Kinyomtam, és szemeim egyből visszacsukódtak, de ebben a pillanatban valakinek a súlya nehezedett rám. 

-Ma van a bál!-mondta Laura lelkesen, én pedig elmosolyodtam annak a tudtán, hogy barátnőm végre boldog. 

-És te leszel a legszebb ma este!-jelentettem.-Minden lány meg fog halni a féltékenységében, annyira csinos leszel!-jelentettem ki. Laura arcára mosoly szökött, már ha lehetett annál nagyobb mosolya, mint ami az arcán ült.-De most, menj öltözz fel!-néztem fel rá. Laura egyből leszállt rólam, aztán kisietett a szobából.

Kimásztam az ágyból, és a fürdőszobába siettem, ahol gyorsan megmostam az arcomat. Úgy döntöttem, hogy ma hanyagolom az alapozómat, és megvillantom szeplőimet. Hajamat kettőbe fontam, majd elhagytam a helységet. 

A szobámban a szekrényemhez léptem. Kitártam annak ajtaját, és kivettem belőle fekete, térdnél szakadt, kantáros nadrágomat. Kivettem egy fehér, kötött pulcsit és egy melltartót. Levettem pizsama felsőmet, és felcsatoltam a melltartómat. Felvettem a kötött pulcsit, aztán megszabadultam a pizsama nadrágomtól is, és belebújtam a nadrágomba. Becsatoltam annak pántját, aztán felvettem egy fehér boka zoknit. Táskámat a vállamra kaptam, majd elhagytam a szobámat. 

A konyhába siettem, ahol egy csupasz hát köszöntött. Platina szőke haja miatt, egyből tudtam, hogy Pietro az. 

-Jó reggelt!-dobtam le a táskámat. A fiú rám nézett válla fölött, és elmosolyodott. 

-Neked is, Ariana!-mondta. 

-Mit csinálsz?-kérdeztem, miközben az egyik szekrényhez léptem, amelyben a gabonapelyhek lapultak.  

-Rántottát, ha gondolod, ehetsz belőle, ha elkészültem vele.-mosolygott rám.

-Ó, köszönöm.-tettem vissza a dobozt.

Kivettem két tányért egy másik szekrényből, valamint elővettem két villát. Az asztalra tettem őket, és visszaléptem a szekrényhez, ahonnan elővettem két poharat. A hűtőből elővettem a baracklevet. Azokat is az asztalra tettem. Pietro végzett a rántotta elkészítésével. A serpenyőt a tányérok mellé rakta. Leültem a helyemre, amely mellé Pietro is helyet foglalt.

-Szedj magadnak!-nyújtotta felém a szedőt, amit el is fogadtam. Szedtem magamnak, aztán megvártam, amíg Pietro is ezt teszi.-Jó étvágyat!-mosolygott rám a platina szőke.

-Neked is!-mosolyogtam rá én is, aztán hozzá láttam reggelim elfogyasztásának.-Remekül csinálsz rántottát!-jelentettem ki, miközben tovább falatoztam az ízletes reggeliből.

-Köszönöm.-mondta a szupergyors fiú.

-Héj, itt mi folyik?-hallottuk meg Steve hangját. A kapitányra néztem.

-Semmi Steve, mi csak reggelizünk. Gyere, csatlakozz!-mosolyogtam rá halványan. A kapitány vett magának egy tányért, és egy villát is. Leült mellém, majd szedett magának.

-Te csináltad?-pillantott rám.

-Nem, Pietro volt.-adtam neki választ.-Remekül süt!-jelentettem ki.