Vasember Lánya |Amerika Kapitány Fanfiction|✔

98.

-Pár hét elteltével- 

Az esküvő óta pár hét telt el, de az élet nem állt meg. Csak pár nap maradt vissza a suliból és már a közös nyaralást tervezték a többiek. Steve és én azon voltunk, hogy közös nevezőre jussunk a nászutunkkal kapcsolatban. Mivel én inkább mentem volna kikapcsolódni, míg a kapitány várost nézni ment volna inkább. Szóval mikor ezt nem tudtuk eldönteni, a házunkra kezdtünk koncentrálni, mivel azon még volt dolgozni valónk. 

Az első, amit megcsináltunk az a falak voltak. Mivel a ház elég idős volt, le kellett szednünk az öreg tapétát, amely helyett festéket vittünk fel a falra. Szóval miután kifestettük a házat belülről, rendbe tettük a parkettát és a csempét is. A következő a nyílászárók voltak, amelyeket nagyon gyorsan le is tudtunk, rendbe tettük a kertet, aztán elkezdtük a bútor vásárlást, ami kicsit nehezebb volt, de megegyeztünk, hogy modern farmház stílusúra rendezzük be. 

-Steve, kimegyek a temetőbe, majd jövök!-vettem el Steve kocsikulcsát a lift melletti tárolóról. 

Beléptem a szerkezetbe és megnyomtam a garázs gombot, mire az ajtók becsukódtak. Elindultam lefelé és hamar ott is voltam. Kiléptem a liftből és Steve autójához mentem. Beültem az autóba, beindítottam azt és kihajtottam a helyiségből. Elhagytam a hadiszállás területét és a temető felé vettem az irányt. Gyorsan hajtottam az úton, egészen a temetőig, amely előtt leparkoltam. Beléptem a két hatalmas vaskapun. Egy biccentéssel köszöntöttem a portást és egyből Laura sírjához siettem. 

-Szia!-ültem le a sír melletti padra.-Hoztam egy kis helyzetjelentést! Steve és én végre összeházasodtunk. Remek volt, bár hiányoztál onnan. Hoztam volna egy szelet sütit, de valaki kidobta, sajnálom.-mosolyogtam.-Ami Thor-t illeti, vele minden rendben. Remek apa, és sok támogatást kap mindenkitől. Múltkor valami hercegnős filmre mentek a moziba Hazel-lel és beöltöztek hercegnőnek. Még képem is van róla! Nagyon aranyosak voltak.-nevettem el magamat, de közben könnyek szöktek szemeimbe.-Besegítettem nekik muffint sütni valami iskola eseményre, Hazelnek kifejezetten tetszett a süti, macska mintás volt. Loki remek nagybácsi szerepben, imádja a kislányodat!-jelentettem ki elcsukló hanggal.-Steve és én már tervezzük a nászutunkat, bár nem igazán jutunk dűlőre, hogy hová menjünk, viszont van ennél fontosabb hírem. A kapitány és én összeköltözünk. Egy csodás házat vett, amit most pofoztunk ki. Imádnád!-mosolyodtam el.-Lassan mennem kell, mert megérkeznek a bútorok, amiket rendeltünk.-álltam fel helyemről.-Szeretlek Laura és nagyon hiányzol!-egy puszit leheltem tenyerembe és a sírkőre tettem azt a kezemet. 

Elhagytam a temetőt, beültem a kocsiba és visszatértem a hadiszállásra. Összeszedtem a kapitányt, majd a házunkhoz siettem. Leparkoltam és abban a pillanatban a bútorszállító is megérkezett. Mosolyogva vettük át azt a rengeteg tárgyat, amit behordtunk a házba. Úgy döntöttünk, hogy a fontosabb dolgokat összeszereljük. A konyhában kezdtünk a konyhabútorral. 

-Olaszországhoz mit szólnál?-kérdezte Steve. 

-Hát nem is tudom, most jöttünk haza onnan és nem valami szép emlékeim vannak ahhoz a helyhez.-jegyeztem meg.-Thaiföld?-érdeklődtem. 

-Hát nem is tudom, engem nem vonz az a hely.-sóhajtott fel.-München?-tett fel újabb kérdést. 

-Azt mondjuk felírhatnánk egy bakancslistára.-mondtam.-Fiji?-kérdeztem. Steve arcára a gondolkozás jelei ültek ki. 

-Én benne vagyok!-vágta rá, mire arcomra hatalmas mosoly szaladt. 

-Remek, akkor Fiji az úti cél!-mondtam izgatottan. 

-Egy hónappal később-

Egy hónap telt el, mióta kitaláltuk a nászutunk célját. Házunkból már semmi sem hiányzik és utunk után, már oda szeretnénk haza menni. Ma viszont apáéknál van egy kis összejövetel, szóval Steve és én oda készülődtünk. 

-Nem láttad a hajgumim?-kérdeztem. 

-Az éjjeli szekrényeden volt.-mondta Steve, miközben borotválkozott. 

Odanéztem és tényleg ott volt a pasztell-barna tárgy. Egy szűk, fekete csőtopot viseltem egy szaggatott farmerral, amelyhez Nike Airforce-om volt lábamon. Hajamat egy copfba fogtam fejem tetejére. Mosolyogva pillantottam a tükörbe és késznek nyilvánítottam magamat. Steve ekkor lépett ki a fürdőből. Csípőjén egy törölköző volt megkötve, mellkasán még leszaladt pár vízcsepp. 

-Steve, öltözz fel! Így is késni fogunk, de ha belekezdünk másba, akkor még többet fogunk!-szóltam a férfira, aki azonnal elnevette magát. 

-Sietek! Esetleg odaadod nekem a fehér pólómat és a fekete térdnadrágomat?-kérdezte, mire azonnal ezt tettem. A férfi a fürdőbe ment, majd pár pillanattal később, újra a szobában volt. Belebújt a fekete Nike cipőjébe, majd megfogta a kezemet és elhagytuk a szobát. 

-Bucky, ha nem jössz, akkor nem viszünk el!-kiabáltam el  magamat, mire nem sokkal később, a férfi becsatlakozott hozzánk.

A lifthez mentünk, beszálltunk abba,  lementünk vele a garázsba, beültünk a fekete Mercedesbe és elhagytuk az épületet, majd a hadiszállás terültét. Azonnal Fairburn felé vettük az irányt, amely nagyjából két órába telt. Steve leparkolt a ház előtt, mire kiszálltunk az autóból. Már pár ember volt a kertben, de nem mondhatnám, hogy utolsók lennénk. Mosolyogva köszöntöttem a többieket. 

-Anya merre van?-kérdeztem apát. 

-A konyhában!-adta a választ. 

-Megyek, segítek neki!-léptem ki Steve öleléséből és a házba siettem.-Szia anya!-mosolyogtam rá. 

-Szia drágám!-mosolyodott el.

-Mit tudok kivinni?-kérdeztem. 

-A salátát és a tányérokat! Apád már megsütötte a húst a grillen.-mondta. 

-Rendben!-erőmmel azonnal lebegtetni a tárgyakat és a kinti asztalra tettem azokat. Utána a hamburgert zsemlét, uborkát, salátát, hamburgerhúst és paradicsomot is az asztalra lebegettem, utána a ketchupot, majonézt és a mustárt is helyére tettem. A többi húst is kilebegettem, majd poharakat és üdítőt is tettem oda.-Kész is vagyok!-mondtam. 

-Remek, köszönöm!-mosolygott rám. 

Nem sok kellett ahhoz, hogy mindenki megérkezzen és enni kezdjünk. Azonnal vettem magamnak a mézes-mustáros csirkéből és a kerti salátából szedtem mellé. Mosolyogva fogyasztottam a meleg ételt. Hamar el is fogyott és utána még megettem egy hamburgert. Steve irányába néztem, aki éppen megette az utolsó falatot az ételéből. Rám pillantott, mire próbáltam jelezni neki, hogy lassan elmondhatnánk a dolgot, amit el akartunk. Lassan felálltam helyemről, mire a kapitány is ezt tette. Minden tekintetet magamon éreztem abban a pillanatba. 

-Steve és én szeretnénk elmondani valamit!-mosolyodtam el. 

-Jaj, ne, el fognak válni!-jelentette ki apa, színlelt szomorú hangon. Anya vállon vágta, mire apa befogta a száját. 

-Ariana és én összeköltözünk!-mondta Steve, mire mindenki kissé meglepetten nézett ránk. 

-Nagyon remélem, hogy arra céloztok, visszaköltöztök ide!-vágta rá apa.