Vasember Lánya |Amerika Kapitány Fanfiction|✔

56.

-Csettintés után, Clint Barton háza-

-Jól van, még várj!-mondta lányának, aki éppen kifeszítette a nyilat és célzott. Clint mellé lépett és a célt figyelte.-Meg van a cél?-kérdezte. 

-Ühüm.-adta a választ. 

-Helyes! Most vegyük át, hogy találod el!-lépett lánya mögé.-Állj terpeszbe! Arra nézzen a lábfejed!-lökdöste meg egy kicsit lábával lányáét.-Fordulj így!-irányította vállát.-Jó?-kérdezte.-Látod?-simította ki a lány arcából a haját. 

-Igen!-vágta  rá. 

-Na, és most? Most látod?-kérdezte mosolyogva, miközben szeme elé tette a kezét. 

-Nem.-adta a választ. 

-Mehet? Három ujj!-lépett megint mellé. 

Nem messze tőlük, Clint családjának másik része éppen az ebédre készülődött. Laura előkészített mindent, míg mellette Nathan és Cooper baseballoztak. Nathan visszadobta a labdát a bátyjának. 

-Szép dobás, kicsim!-dicsérte meg anyja.

-Figyelj!-dobta oda megint Cooper. 

-Hahó, majonézt kértek, mustárt, vagy mindkettőt?-szólt oda szerelmének és lányának. Lila lassan leengedte az íjat. 

 -Ki eszi majonézzel a hot dogot?-értetlenkedett. 

-A tesóid.-adta a választ Clint, majd felesége felé fordult.-Mi ketten mustárt kérünk, kösz anya!-kiáltott oda neki. 

-Nate, majonéz vagy mustár?-nézett le kisfiára. 

-Ehetem ketchuppal?-kérdezte. 

-Edd azzal!-mondta mosolyogva édesanyja. Lila újra célzott. 

-Figyelj a könyöködre!-szólt rá Clint. A lány elengedte a nyilat, mire az pontosan a tábla közepébe fúródott.-Szép volt, Sólyomszem!-pacsizott le vele Clint. Lila elindult a kilőtt nyíl felé.-Hozd a nyilat!-mondta Clint.   

-Drágám, lassan elég lesz! Kész a kaja!-szólt rájuk Laura, mire Barton felé fordult.

-Megyünk, már kopog a szemünk!-jelentette ki Sólyomszem.-Lila, gyere!-lány felé nézett, de barna hajú nem volt ott.-Lila!-pillantott szét.-Kicsim!-lépett egyet oda, ahol a lányának kellett volna lennie.-Szívem!-szedte össze a nyilat, majd felnézett, de családja többi része is eltűnt.-Szívem! Szívem!-kezdett el az asztal felé futni, majd fütyült egyet.-Fiúk!-kiáltotta el magát.-Fiúk!-kiabált újra, de válasz nem érkezett.-Laura!-szólt felesége után. 

-Benetár, űr-

Az Őrzők elhagyott hajója csak sodródott az űrben, rajta két utasával, Tonyval és Nebulával, akik az asztalnál ültek és egy apró háromszög alakú tárggyal szórakoztak. Tony elpöckölte, mire Nebula idegesen el akarta kapni, de az a földön landolt. Vasember felkapta kezeit. 

-Erre semmi szükség!-jegyezte meg, miközben a lányt figyelte.-Elég, ha egy helyben tartod a kezed!-mutatta meg, hogy kell. Nebula felvette a tárgyat, majd bal mutatóujjával lefogta, míg a másik kezével megpöckölte, de az elment Tony "kapuja" mellett.-Ez közel volt!-jelentette ki. Újabb próbálkozás után, Nebula bejuttatta Tony keze mögé.-Ez meg gól! Egy-egyre állunk.-mosolygott rá. 

-Megpróbálom még egyszer!-nézett rá Nebula. A következő, viszont nem ment be. Tony is lőtt egyet, de az nem sikerült. 

-Döntetlen! Izgi, mi? Jó buli!-jelentette ki. Újra pöckölt, de megint nem sikerült.-Csúnyán mellé ment, most megnyerheted!-mondta. Nebula jött és neki sikerült.-És nyertél!-mosolygott Tony.-Gratula, klassz volt!-nyújtott a lány felé jobbját, mire az kissé megilletődve kezet fogott vele.-Ügyi vagy! Tetszett?-kérdezte Vasember. 

-Jó volt.-motyogta Nebula. 

-Pár pillanattal később-

Tony az űrhajó elejébe ment, ahol Vasember sisakja is volt. Lassan bekapcsolta, hogy felvegye, amit mond. 

-Bekapcsolt?-kérdezte, de választ nem kapott.-Hello Ms.Potts, Pepper...és Ariana! Ha látjátok ezt a felvételt, szerintem...inkább ne posztoljátok ki, mert eléggé szívfacsaró lesz! Nem tudom, hogy valaha látjátok-e ezeket, azt se tudom, hogy vajon még...remélem, igen!-kezdett bele Tony.-Ma van a huszonegyedik nap, nem is, a huszonkettedik! Igazából, hogyha nem félnék a haláltól, miközben szó szerint a semmibe meredek, azt mondanám, kicsit jobban vagyok.-mondta.-Túl vagyok a fertőzésen, hála a Robotzsarunak, ott hátul! Á, imádnátok, irtó gyakorlatias! Csak egy ici-picit szadista.-jegyezte meg Tony.-Szóval a harc közben megsérültek az üzemanyag cellák, de megfordítottuk az ion töltést, így nyertünk kb. két napnyi repülési időt, de most már, csak sodródunk ezer fényévnyire a legközelebbi közérttől, holnap reggelre elfogy az oxigén, aztán vége. És Pep, tudom, hogy azt mondtam, nincs több meglepetés, de reménykedtem benne, hogy ez az akció még sikerül, viszont a jelek szerint...úgyis értitek.-fejezte be.-Ne bánkódjatok e miatt, elég ha néhány hétig emésztitek magatokat, aztán ön marcangolva tovább léptek.-Tony egy ideig néma maradt.-Asszem le kéne dőlnöm, pihentetni a szemem. Tudnotok kell, amikor elszenderedem olyan lesz, mint minden nap...nincs semmi baj, tök jól vagyok. Rólatok fogok álmodni, mint mindig!-fejezte be. Kikapcsolta a felvételt, majd betakarózva eldőlt a földön és lassan elaludt. 

Nebula halkan mellé lépett, majd leguggolt. Tony fejét oldalra döntötte, aki erre nem ébredt fel, így a lány azt hitte, hogy meghalt. Lassan a vezető székbe fektette, majd ott hagyta. Tony nem tudta, hogy mennyi idő telt el, mikor valami fényesség felriasztotta, amely egyre jobban ragyogott az ablak előtt. Lassan nyitogatta szemeit, miközben feltartotta kezét, ezzel takarva a csillogást. Majd szája tátva maradt, mikor meglátta az alakot kirajzolódni, amely egy nőhöz tartozott.

-Bosszúállók főhadiszállás, New York, Föld-

Mosolyogva ültem a pulton, amely a mosdókagylókat tartotta. Steve két lábam közt állt. Említett végtagjaimmal átöleltem a férfi csípőjét. Borotva habbal beborított arcán lassan végig húztam a borotvát, ezzel leszedve az ott nőtt szőrzetet. A víz alá dugtam a tárgyat, majd megismételtem a tettemet egészen addig, míg a férfi arca meg nem szabadult a szőrtől. Kezeim közé fogtam arcát, amely újra puha volt, és nem szúrt a szőrtől. Steve lesegített, ám ekkor föld hirtelen remegni kezdett. Értetlenkedve pillantottam fel rá, majd gyorsan kisiettünk az épületből. Anya már kint volt, Rhodey, Nat, Bruce és Mordály utánunk sietett. Az égen feltűnt egy űrhajó, amit Carol letett a földre. Az ajtó kinyílt, majd egy kék színű nő támogatásával, apa tűnt fel. Stevvel egyből 

odarohantunk, és átvettük apát.

-Thanos lenyomott...-suttogta erőtlenül.

-Minket is.-mondtam. Ekkor apa megállt, és rám nézett.

-Meghalt a kölyök...-motyogta, én pedig egyből tudtam, hogy Peterre gondol.

-Ezt együtt szúrtuk el!-jelentette ki Steve. Ekkor anya rohant hozzánk. 

-Ó, te jó...-nézett anyára. 

-Istenem!-ölelte magához apát. Bal kezemet Steve felé nyújtottam, aki egyből megfogta azt. 

-Szia!-köszönt apa. Anya, csak annyit tudott ismételgetni, hogy Istenem, bár ezen nem is lepődtem meg. Apa egy puszit nyomott arcára.-Semmi baj!-indultak el befele.