Ariana egy nem épp átlagos lány. Apja, Tony Stark, vagyis Vasember. A lány rengetegszer váltott iskolát, hiszen szüleinek folyton utaznak, így ő is megy velük, mert van, hogy hónapokig vannak más helyen. Nincs barátja, sőt egyáltalán nincs, vagyis v...
Kérlek, ne ugord ezt át. A bemutatkozásomban ott van egy bizonyos link. Nagyon fontos lenne, hogy rákattints, és aláírd azt a bizonyos petíciót, amely az Amazonas megmentéséről szól. Két dolgot kell tenned, megadnod a nevedet, valamint az e-mail címedet. Semmi többet! És, máris jót cselekedtél! Köszönöm annak, aki megteszi!
#prayfortheAmazonas
Kissé félve léptem be a hatalmas épület bejáratán. Egyből meghallottam Péntek hangját.
-Ms. Stark, édesapja a társalgóban várja!-mondta.
-Laura, a szobák az emeleten vannak. Menj fel, és keresd meg az enyémet.-mutattam a lépcső felé. A lány elindult a lépcsők felé, míg én a társalgóba mentem.
A helység jobb oldala szinte, csak hatalmas ablakokból állt, vagyis azok helyettesítették a falakat. A fekete és fehér színek domináltak. A padló fekete volt, rajta egy fehér szőnyeggel. Volt négy kanapé, négyszögbe állítva, köztük pedig egy dohányzó asztal. Természetesen volt egy billiárd asztal, amit lefogadok, hogy Steve kért.
-Ariana!-hallottam meg apa dühös hangját. Megfordultam, és megpillanthattam őt.-Mi a fenét csináltál?-kérdezte.
-Sajnálom...-ennyit tudtam kinyögni.
-Nem azt kértem, hogy kérj bocsánatot.-szólt rám.-Mit műveltél, hogy ki kellett csapni?-értetlenkedett.
-Tudod, volt az az este, ahol megölték az apát és anyát, tegnap este.-mondtam.
-Ennek mi köze van ehhez?-húzta fel egyik szemöldökét. Arcán a düh jelei úgy rajzolódtak ki, mint soha.
-Laura szülei voltak azok...-mondtam. Apa hirtelen döbbent fejet vágott.-Én voltam, aki megmentette őt, hogy ne úgy végezze, mint a szülei.-szemeim előtt hirtelen minden esemény feltűnt.-Este nálunk volt, aztán elmentünk suliba. A folyosón feltűnt Victoria, és beszólt Laurának, mire én neki estem, és megvertem. Meglátott minket egy tanár, aki felküldött az igazgatóiba, aki pedig elbocsátott.-magyaráztam el neki a helyzetet.
-Rendben, ezért nem haragudhatok rád!-jelentette ki, ami őszintén megdöbbentett.
-Mi?-kérdezte, mintha nem hallottam volna.
-Nem haragudhatok rá, hiszen csak megvédted a legjobb barátnődet.-mondta. Arcomra mosoly szökött.-De attól még büntetést kapsz, két hét szobafogság!-vágta rá, mire döbbenten néztem rá.-És, kérem a lap topodat!-mondta.
-De az kell a sulis projektekhez!-jelentettem ki.
-Akkor a telefonodat.-mondta.
-Rendben, amúgy se használom sokat.-vontam vállat. Apa kezébe nyomtam a készüléket, majd visszasétáltam a lépcsőkhöz, és felmentem. Az ajtókon nevek szerepeltek, így könnyen megtaláltam a sajátomat. Szomszédom pedig Steve és Nat volt. Beléptem a szobába, ahol Laura fogadott. Szám tátva maradt a látványtól.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
-Csodás szobád van!-dőlt végig az ágyon Laura.-Amúgy láttam egy új embert!-mondta.
-Hogy nézett ki?-kérdeztem.
-Ezüstös haja volt, barna borostája, kék szeme. Elég fiatalnak tűnt, de nálunk biztos idősebb!-magyarázta.
-Majd utána nézek.-mondtam.-Megyek kiderítem, hogy hol van a konyha.-léptem ki az ajtón, mikor egy hirtelen valaki fellökött, de ugyanabban a pillanatban, el is kapta a derekamat.
Egy kék szempárba néztem bele, platina szőke haj, és borosta. Remek első benyomás az új fiúnak! Arcunk pár centire volt.
-Nyugi, foglak, hercegnő!-akcentusa megcsapta a fülemet. Cuki. Arcomra mosoly szökött. Kezei derekamnál tartottak. Sajátomat lassan arcra egyik felére vezettem, így tenyeremet csikizni kezdte borostája.
-Vedd le róla a kezed, Maximoff!-hallottam meg Steve hangját, mire a fiú felsegített, majd elengedett.-Úgy látom megismerted csapatunk új tagját.-lépett mellém Steve, és birtoklóan átkarolta a derekamat. Megforgattam szemeimet, amin az idegen remekül szórakozott.
-Pietro Maximoff, a szolgálatodra!-kacsintott rám a szőkeség.
-Ariana Stark.-biccentettem.
-Szóval te vagy a híres Tony lánya, élőben csinosabb vagy, mint képeken.-bókolt, mire arcom pirosba szaladt.
-Lehet, megnézem.-nézett a folyosó azon vége felé, amerre a lépcső van.-Ha bármire szükséged van, csak szólj!-pillantott rám, majd a szuper sebességgel elszáguldott. Felnéztem a kapitányra, aki dühösen vizslatott engem.
-Steve...-szólaltam meg, de ő egyből ajkaimra tapadt, hátam találkozott a fehér fallal.
-Nem akarom többet, hogy az történjen, ami az előbb, rendben?-suttogta ajkaimra.
-Igen.-újra meg akartam csókolni, de Steve elhajolt. Értetlenkedve néztem rá, ahogy elenged, majd otthagy. Belépett a szobájába, én pedig fel sem fogtam mi történt.
Ez egy kicsit rövidebb lett, de azért remélem, tetszett.
