Vasember Lánya |Amerika Kapitány Fanfiction|✔

61.

Elindultunk a kocsi felé. Mindhárman némák voltunk, de ezt Nat szakította meg. 

-Beijedt.-jegyezte meg. 

-Nem véletlen!-mondta Steve, aki az én kezemet fogva lépdelt az autó felé. 

-Jó, de most...de most mihez kezdünk?-értetlenkedett Scott.-Ő is kell! Feladjuk?-kérdezte. 

-Nem, de csináljuk rendesen.-állt meg a kapitány, majd a másik férfira nézett.-És ahhoz egy nagy koponya kell!-jelentette ki. 

-Nagyobb, mint Tony?-mutatott a házra Scott meglepetten. 

Nem sokkal később egy gyors étterem boxjában ültünk. Steve az ablaknál, én kívül. Velünk szemben Scott és Nat, míg az asztalfőn Bruce, aki elég érdekesen nézett. Egészen pontosan ötvözte Hulk testét és a doki agyát. 

-Ne már, miért, csak én eszem? Kóstold meg!-nézett Scottra.-Egyél belőle!-tolta a hangya elé az egyik tányért. 

-Most totál összezavarodtam!-jelentette ki. 

-Zavaros időket élünk.-jegyezte meg Bruce. 

-N-nem, nem, nem!-ellenkezett Scott.-Úgy értem...-a doktor nem hagyta, hogy befejezezz. 

-Világos, világos! Vicc volt!-jelentette ki.-Tudom, hogy durva!-mutatott magára.-Elkezdtem pólóban járni!-mondta büszkén. Halkan elnevettem magamat. 

-Igen.-nézett rá a Hangya.-Mi? Hogyan? Miért?-értetlenkedett. 

-Öt éve a földbe döngöltek minket, csakhogy nekem volt a legrosszabb! Kétszeresen vesztettem, előbb Hulkként, majd Bannerként, aztán mind vesztettünk.-magyarázta. 

-Senki se hibáztatott téged!-jelentette ki Nat. 

-Én igen.-nézett a nőre.-Úgy tekintettem Hulkra, mint egy betegségre, amiből ki kell gyógyulnom, aztán végül rájöttem, hogy ő a gyógymód!-jelentette ki.-Másfél évet töltöttem a laborban. Sikerült az IQ-t és az izmot összegyúrnom és most nézz rám! Ez ám a tuti kombó!-magyarázta. Ekkor jobb oldalról három gyerek közelített meg minket.  

-Bocsánat Hulk bácsi, szabad egy fotót?-kérdezte a lány. 

-Ez, csak természetes picurka!-vette el a telefont tőle.-Lekapnál?-nyújtotta Scott felé a telefont. 

-Ja, persze!-vette el a készüléket. 

-Mondjátok, hogy Hulkie!-mondta Bruce. A három gyerek és ő elnyújtottan ejtette a szót, míg Scott csinált egy képet.-Na, sikerült?-kérdezte. Scott visszaült helyére. 

-Klassz lett!-jelentette ki. -Velem is akartok egyet? A Hangya vagyok!-mondta. A három gyerek összenézett és elég kínos mosolyt villantottak, amitől még én is zavarban éreztem magamat.-Hul rajongók!-vont vállat Scott.-Nem ismernek fel, senki sem szokott.-jegyezte meg. 

-Azt akarja...azt akarja...-nézett a gyerekekre Bruce. 

-Nem fontos!-rázta a fejét Scott.

-Nem szeretnénk!-motyogta az egyik gyerek. 

-Rosszul esik neki!-mondta Bruce. 

-De még mondja is, hogy nem szeretné!-mutatott a készülékkel a gyerek irányába.-Érthető, úgyse fontos!-jelentette ki. 

-Ne csináld!-mondta Bruce.-De te...-nem tudta befejezni, mert Scott a szavába vágott. 

 -Nem akarok fényképezkedni!-szólt rá. 

-De szegény szomorú lesz...-nézett a gyerekekre Bruce. 

-Bocsánat!-nézett rájuk a Hangya.-Nem kell, nem fontos!-mondta.