Vasember Lánya |Amerika Kapitány Fanfiction|✔

16.

Laurával az oldalamon léptem ki az ajtón. Eddig teljesen néma volt, és már azt hittem, hogy nem is fogja megkérdezni. Csak hittem. amint kiléptünk a suli ajtaján, azonnal megkérdezte. 

-Ki volt az a fiú, mit akart, mit mondtál, szóljak apádnak, hogy intézze el?-zúdította ezt a rengeteg kérdést a nyakamba. 

-Nathan volt, akiről a lányok beszéltek, el akart hívni a bálba, azt, hogy majd meglátjuk, nem kell szólni neki.-mondtam. 

-Ő az a Nathan volt?-ült le velem a lépcsőre, majd várni kezdtük Happyt. 

-Igen, ő volt!-sóhajtottam fel. 

-Úristen! Mondd, hogy elmész vele a bálba!-hangja izgatottan csengett. 

-Nem tudom Laura, hiszen nem akarok Lizzel drámát csapni.-mondtam. Ekkor megállt előttünk egy fekete kocsi, amely Happyé volt. Felálltunk a lépcsőről, majd az autóhoz léptünk, amibe beszálltunk. 

-Szia Happy!-köszöntöttük a sofőrt. 

-Sziasztok lányok!-pillantott ránk a visszapillantóból, majd elindult New York felé.-Milyen volt az első nap?-kérdezte.

-Jó volt, nem történt semmi izgalmas.-válaszoltam.

-Még, hogy nem! Arianát elhívta a bálba a suli legmenőbb fiúja.-mesélte Laura izgatottan. 

-Mit fog szólni, ehhez apukád?-kanyarodott jobbra Happy. 

-Fogalmam sincs, de az se biztos, hogy megyek.-vontam meg a vállam. 

-Ó, dehogynem! El fogsz menni, mert ha nem, akkor én rángatlak el!-jelentette ki. Megforgattam a szemeimet.  

Háromnegyed óra múlva megérkeztünk a főhadiszállásra. Happy leparkolt a lakó épület előtt, mire mi kiszálltunk. Sofőrünk elhajtott, mi pedig bementünk az épületbe. 

-Megyek, megírom a házimat.-indult a lépcső fel a barna hajú lány.

-Rendben, én megkeresem Stevet.-lépdeltem a nappali felé, ahol csak Natashát találtam, aki azt mondta, hogy Steve a teremben van. Lesiettem az edzőterembe, ahol megtaláltam a kapitányt, aki éppen az egyik bokszzsákot püfölte. Lépteimre felkapta a fejét, így rám nézett. 

-Szia!-mosolygott rám. Arca az izzadságtól csillogott. Testét egy fehér póló, valamint egy bézs melegítő fedte. 

-Szia!-közelebb léptem hozzá, majd átöleltem. Parfümének illata keveredett az izzadságéval. Steve izmos kezeit körém vezette, én pedig mosolyogva döntöttem a fejemen izmos mellkasának. Felnéztem rá, mire ő ajkaimhoz hajolt, és megcsókolt. Lágyan faltuk egymás ajkait, majd elváltunk. 

-Milyen napod volt, babydoll?-kérdezte. 

-Jó.-vontam vállat. 

-Na, mi ez a szűkszavúság?-húzta fel az egyik szemöldökét.

-Egy fiú elhívott a nyitó bálba.-mondtam.

-Megint?-sóhajtott fel. 

-De, ha nem szeretnéd, akkor nem megyek!-jelentettem ki. 

-Az nem lenne igazság, nyugodtan menj el. Bízok benned, és tudom, hogy nem fogsz hülyeséget csinálni!-mosolygott le rám. 

-Köszönöm!-mondtam örömittasan. 

-De most kérek még egy csókot!-hajolt újra ajkaimhoz. Egyből rózsaszín csodáihoz hajolt, és lecsaptam rájuk. Steve kezei derekamra csúsztak, míg én a hajába vezettem.-Imádom az ajkaidat!-suttogta.