Vasember Lánya |Amerika Kapitány Fanfiction|✔

35.

-Fél óra elteltével-

Egy elhagyatott gyárépületben voltunk, Berlin egy kieső részén, ahol nem találnak meg. Sam és Steve volt még ott, meg persze Bucky. A szőke hajú férfival, együtt figyeltünk kifele.

-Kapitány!-hallottuk meg Sam hangját, mire Stevel együtt, a bejárattól, a helyiséghez rohantunk, ahol Buckyt tartottuk. Keze egy satu szerűségben volt, így nem tudott megszökni.

-Steve...-a férfi hangja elhaló volt.

-Most melyik Buckyval beszélek?-kérdezte mellőlem a szőkeség.

-Az édesanyád neve; Sarah, régen újságpapírral tömted ki a cipődet...-Bucky halkan elnevette magát.

-Nem a múzeumból tudja!-jelentette ki.

-Akkor most hirtelen haverok vagyunk?-kérdezte Sam. Bucky lassan felé fordította a fejét.

-Mit csináltam?-kérdezte Barnes.

-Eleget.-mondta Steve.

-Jaj, Istenem! Tudtam, hogy ez lesz!-hajtotta le a fejét.-Még mindig bennem van a Hydra programja, a fickónak csak el kellett sorolnia pár szót!-pillantott fel Stevere, aztán rám nézett.

-Ki volt az?-kérdezte mellőlem a kapitány.

-Nem tudom...-motyogta Barnes.

-Sokan meghaltak, a bomba, az álca, mind csak azért volt, hogy beszélhessen veled!-jelentette ki Steve.-Itt most nem lesz elég a nem tudom!-mondta.

-Szibériáról kérdezősködött, hogy hol őriztek, tudni akarta, pontosan hol.-magyarázta Bucky.

-Miért érdekelhette ez?-értetlenkedett Steve.

-Mert nem, csak egy katonája van a télnek...-nézett fel a kapitányra. Bucky lassan elmagyarázta, hogy mi is történ pontosan. Idegesen hallgattam meséjét.

-Kik voltak?-kérdezte Steve.

-A legelittebb halálosztag, több ember öltek, mint bárki a Hydránál!-mondta Bucky.-És, mind ezt még a szérum előtt!-jelentette ki.

-Tehát, olyanok lettek, mint te?-szólalt meg Sam.

-Rosszabbak...-suttogta Bucky.

-A katonák irányíthatók?-kérdezett újat Steve.

-Igen.-mondta Barnes.

-A fickó meg akar dönteni egy birodalmat!-nézett a kapitány Samre.

-Velük megteheti.-jegyezte meg Buck.-Harminc nyelven beszélnek, észrevétlenné válnak, beszivárognak, gyilkolnak, káoszt okoznak. Egy este alatt tönkre tehetnek egy országot a semmiből...-magyarázta Bucky idegesen.

-Egy hete még sokkal könnyebb lett volna...-suttogta Sam, miközben megállt a kapitány mellett, háttal Barnesnak.

-Ha szólnánk Tonynak...-szólalt meg Steve, de Sam a szavába vágott.

-Nem, nem hinne nekünk!-jelentette ki Sólyom.

-És, ha hinne is...-újra Steve szavába vágtak.

-Lehet, hogy az egyezmény megkötné a kezét!-mondta Sam.

Lassan ott hagytam a két férfit, majd Buckyhoz léptem. Rám emelte tekintetét, mire belenézhettem kék szemeibe. Olvasni kezdtem gondolataiban, amik arról cikáztak, hogy mekkora szörnyűségeket tett.

-Megpróbálhatok valamit?-suttogtam, mire lassan bólintott. Lassan felemeltem tenyeremet, és homlokára raktam. Karomon végig szaladt egy piros fény, majd Bucky fejében végződött. Arra gondoltam, amint Steve mesélte, hogy miket csináltak a negyvenes években. Imádtam hallgatni azt a rengeteg mesét, amely azzal a sok őrültséggel volt megfűszerezve. Láttam amint Bucky arra gondol, amikről Steve mesélt nekem, vagyis sikerült átjuttatnom a fejébe. Barnes arcára halvány mosoly szökött.

-Te vagy Steve új szerelme?-kérdezte, mire kissé meglepett.

-Igen.-mondtam. Lassan tanulmányozni kezdte szeplős arcomat.

-Vigyázz rá, mert annak ellenére, hogy felnőtt, elképesztő baromságokat szokott csinálni!-jelentette ki, mire halkan felnevettem.

-Nem esik baja, ígérem!-pillantottam rá mosolyogva. Bucky halvány mosolyt villantott.

-Mikor vallotta be, hogy szerelmes beléd?-kérdezte.

-Szeptemberben.-adtam neki választ.

-Örülök, hogy sikerült túl lépnie Peggyn, nem gondoltam volna, hogy éppen Tonynak a lányával hozza össze a sors.-jegyezte meg.

-Ha kibeszéltétek magatokat, akkor itt lenne az ideje indulnunk, Lipcsébe megyünk!-szólt ránk Sam.

-Két és fél óra múlva-

Egy kis autóban utazni, Stevel, Buckyval és Sammel, két és fél órán keresztül. Életem leghosszabb percei voltak, de szerencsére megérkeztünk a Kelet-Németországban lévő városba.

-Holnap találkozunk Sharonnal, aki elhozza a pajzsot és a szárnyat Berlinből, aztán a repülőtéren Clinttel.-magyarázta Steve.

-Remek, hol fogunk aludni?-kérdeztem.

-A kocsiban.-mondta Sam, mire ránéztem.

-Oké, nekem van egy tervem!-jelentettem ki.

-Mégis mi?-éretlenkedett Steve.

-Van egy hely, amit ismerek, és mondjuk úgy, hogy a tulaj jön nekem, ami azt jelenti, hogy nem köpne be minket senki.-néztem a fiúkra.

-Miből fizetnénk?-kérdezte Bucky. Farzsebemből előhúztam a pénztárcám, amelyben egy köteg pénz volt, és persze bankkártyám.

-Mondd, hol van!-indította be az autót Steve, mire azonnal navigálni kezdtem.