Vasember Lánya |Amerika Kapitány Fanfiction|✔

32.

-2016.május. 4.-

-Bukarest, Románia-

Steve, Sam és én az éjszakát egy szállodában töltöttük, ami nem volt valami nagy szám. Reggel viszont elég hamar elindultunk. Steve felvette az akciókon szokott viselt ruháját, míg én a jól megszokott fekete farmeremet viseltem, amely fölött egy fehér pólót viseltem, amit beletűrtem a nadrágba, és egy övet fűztem a farmerbe. Lábaimon a Nike cipőmet viseltem. 

Stevevel egy lakásba mentünk. Egy elég lepukkant lakásról volt szó. Rendetlenség volt, az ágy egyetlen matrac volt. A helyiségben nem volt sok fény. A kapitánnyal lassan körbe néztünk. Steve egy jegyzetfüzetet talált a hűtő tetején, amelyet el is vett, majd beleolvasott.

-Kapitány, felétek tart a Német Különleges Alakulat.-hallottam meg fülesemben Sam hangját.

 Ekkor megéreztem, hogy valaki áll mögöttem, így azonnal hátra fordultam, kezeimet pedig egyből körbe ölelte a vörös fény, amely erőm miatt volt. Velem szemben egy férfi állt. Fején sapka volt, arca borostás és nyúzott volt. Egy piros pólót viselt, felette dzseki, lábain farmer és bakancs. 

-Kapitány...-mondtam, mire Steve azonnal letette a füzetet, majd hátra fordult, így megláthatta a velünk szemben állót. 

-Felismersz!-mondta a mögöttem álló férfi. 

-Steve vagy, olvastam rólad a múzeumban.-Bucky hangja mély volt. 

-Körbe vették a házat!-Sam hangja aggodalmasan csengett. Vállam fölött Stevere néztem, aki elindult közelebb legjobb barátja felé. 

-Tudom ideges vagy, és bőven van rá okod, de hazudsz...-a kapitány megállt mellettem. 

-Nem voltam ott Bécsben, többet nem gyilkolok!-mondta Bucky. Gondolataiból kiszűrtem, hogy igazat mond. 

-Elindultak befelé!-szólt Sam. 

-Egyesek másképp gondolják, és ide tartanak.-nézett végig a szemébe Steve.-Nem élve akarnak elfogni!-jelentette ki. 

-Jól teszik, bölcs döntés.-bólintott Barnes. 

-A tetőn vannak, lebuktatok!-mondta Sam. Lépteket hallottam meg a lépcsőház felől is. 

-Steve!-szóltam rá. 

-Nem kell harcba torkolnia.-mondta Buckynak. 

-Mindig harca torkollik.-sóhajtott fel az említett férfi. 

-Öt másodperc...-Sam hangja már inkább ideges volt.

-Kimentettél a folyóból, miért?-Steve legjobb barátja, lehúzta a kesztyűjét, mire megláttam, hogy bal keze fémből van. 

-Nem tudom.-rázta meg a fejét.  

-Három másodperc...-hallottuk meg újra Sólyom hangját. 

-Dehogynem!-mondta Steve.

-Vigyázz, vigyázz!-kiáltotta Sam. 

Az ablakon ekkor bedobtak egy gránátot, amit Bucky egyből odébb rúgott, Steve pedig rádobta a pajzsát, így az nem okozott bajt. Az ajtó felől zajt hallottunk és kiabálást. A nyílászáró nem igazán bírta volna sokáig, így Bucky fém kezével odadobta az asztalt. Az ablakon betörve, katonák jutottak be. Az egyiket Barnes elintézte, míg a másik alól, mielőtt lőni tudott volna, Steve kirántotta a szőnyeget, így elesett. A terasz felől ajtón is bejutott egy német, de őt egy suhintással falhoz vágtam. 

-Buck, állj le, még megölsz valakit!-ebben a pillanatban, Bucky földre vitte Stevet. Feje mellett összetörte a parkettát, és kihúzott onnan egy hátitáskát. 

-Nem ölök meg senkit!-jelentette ki Barnes. Kidobta a táskát az ablakon. Újabb katonák törtek be, mire Steve felpattant és Bucky elé tette pajzsát. Azonnal elintéztem kettőt. 

A sötét barna hajú férfi, kilökte Stevet az ablakon, mire ő ráesett egy németre.  A férfi előre tartva fém kezét, elindult a helyiségben tartózkodó katonához, és mikor elérte azonnal a polchoz vágta, amely össze is törött. Az utolsót megint én intéztem el, mielőtt Bucky egy téglát vághatott volna hozzá.  Bucky kilépett az ajtón, és verekedni kezdett a lakás előtt sorakozó katonákkal. Azonnal segítettem neki, mikor Steve is csatlakozott. Bucky az egyik helikopteres katonába kapaszkodott-aki eszméletlenül lógott egy kötélen a levegőben-majd leugrott az aldóbbik lépcső fordulóba. Én odarepültem, aztán Steve is mellénk került. Barnes éppen lelökött egy férfit, akit Steve elkapott, így nem zuhant le. 

-Ne már, haver...-nézett barátjára a szőke hajú, amint visszarántotta a katonát. 

Buck megfogta a fém korlátot, és visszahajlította, és újra alsóbb szintre lendült. Steve elintézett két katonát, míg én a harmadikat. Az egyik éppen Buckyra akart lőni, de a kapitány megdobta pajzsával, így elterült a földön. Bucky felnézett, majd leugrott, mire én utána ugrottam, vagyis inkább repültem. Steve sietve követett minket. A kapitány legjobb barátja, betörte az egyik lakás ajtaját, majd neki futva, kiugrott az ablakon. Utána rohantam, és megláttam egy fekete ruhás férfit, aki egy macskára hasonlított leginkább. Steve megállt mellettem, majd jobb oldlara nézett, ahol Sam repült. 

-Sam, dél-nyugati tető!-mondta a kapitány. 

-Ki a fene az a másik?-kérdezte Wilson. Steve lassan hátrálni kezdett, én pedig tudtam mi következik. 

-Mindjárt kiderül!-jelentette ki Steve. Felrepültem, ezzel helyet adva a kapitány. Átrepültem a másik épület tetejére, és megvártam, míg a szőkeség is ezt teszi. Az égen egy helikopter jelent meg, ami lőni kezdte a két verekedő férfit.-Sam!-szólt Steve társunknak. 

-Bízd rám!-Sólyom ahogy repült, hátára fordult, majd lábaival ellökte a repülő tárgyat. 

Bucky tovább rohant, majd leugrott a tetőről, mire a fekete ruhás ellenfelünk követte. Stevere néztem, majd vele együtt kezdtem el rohanni, aztán egy hatalmasat ugorva, lejutottunk a földre. Esésemet a magam köré rajzolt pajzsommal tompítottam, míg Steve valóságbeliével tette. Rohanni kezdtünk Bucky után.  A férfire megint tüzet nyitott a helikopter, így leugrott egy alagútba. A fekete ruhás utána, majd Steve és én is. Az autók között kezdtünk rohanni. Mögöttünk egy Audi tűnt fel, ami minket üldözött. Steve gyorsan megszerezte az autót, míg én repülve folytattam utamat a barna hajú férfi után. 

-Nem tudom lerázni a fickót!-jelentette ki. 

-Megyek, segítek!-mondtam Sam. 

-Honnan tudod, hogy fickó?-szólaltam meg, mert azt hittem, nem hallják, amit mondott. 

-Te most komolyan ezzel vagy elfoglalva?-kérdezte Steve. 

Velünk szemben rendőr autók barikádja várt, így Bucky átugrott a másik sávba, amit én is megismételtem. A férfi szerzett magának egy motort, én pedig tovább repültem. Ellenfelünk Steve autójáról, Bucky motorjára ugrott, de a férfi gyorsan lerázta magáról a fekete ruhásat. Egy bombát dobott az alagút tetejére, mire azonnal pajzsot vettem magam köré, így épségben kijutottam. Aztán a semmiből újra feltűnt a macska jelmezes pali, akinek még mindig nem tudtam a nevét, de nem lényeg, és kilyukasztotta Bucky hátsó kerekét, így a férfi elesett. Ekkor előkerült Steve. Azonnal segített leszedni Buckyról a férfit, majd barátja mellé állt. Velünk szemből autók hada tűnt fel, fölöttünk helikopter, aztán Rhodey landolt mellettünk páncéljában. 

-Abba hagyni, azonnal!-nyújtotta ki kezeit, amivel ugye lőni tudott. Velünk szemben legalább negyven ember fegyvert fogott ránk.-Gratulálok kapitány és Ariana! Bűnözők letettek!-pillantott ránk Rhodey.

Buckyt azonnal térdre kényszerítették, aztán Sam is megjelent, akire szintén fegyvert fogtak. Felnéztem a mellettem álló Stevere, aki idegesnek tűnt. Őt is, majd engem is megbilincseltek. A fekete ruhás ellenfelünk, lassan levette fejét maszkját, így megláttam egy barna bőrű férfit. Bár abban a percben, annyi mindentől kellett volna félnem, mégis az járt az eszemben, hogy apa mennyire fog kinyírni.