Az eltitkolt utód |/Draco Malfoy ff\|

Talán szerelem?

Draco szemszögéből

Tegnap este furcsáltam hogy Nessa egy lánnyal beszélgetett, pedig neki nem szokása más lányokkal beszélgetni inkább a földbe döngöli őket a szépségével. Be kell valjam magamnak is Nessa tényleg szép lány erős akaratú és a fekete haja gyönyörűen ki emeli a majdnem tenger kék szemét ezt gondolom az anyukájától örökölhette mert a Nagyúrnak nincs és nem is volt kék szeme de ezen kívül csodálatos alakja van azt hiszem ő a leggyönyörűbb lány az év folyamban.

-Draco? Itt vagy?-zökentett ki Pansy

-Mivan?-kérdeztem kicsit bunkó hangnemben

-Bocsi ha el kergedtem a gondolataid. De ki az akiről ennyire ábrándozol?-nagyon kiváncsi egy lány tud lenni.

-Senki-válaszoltam miközben fel vette velem a szemkontaktust.

-Tudom hogy valakiről ábrándozol....
Nessa igaz?-ilyenkor úgy utálom.

-Mi,nem dehogy is. Hogy gondolhatsz ilyet?-Remélem hihető

-Draco ismerlek már annyira hogy tudjam mikor hazudsz és mikor nem. Úgy hogy vald be, Nessárol ábradoztál az imént.-csak ki szedi belőlem.

Meg forgattam a szemem és elmentem.
Miután ott hagytam mentem a könyvtárba, volt ott pár Griffendéles és Hugrabugos meg még pár Mardekáros de viszont egy Mardekároson meg akadt a szemem,Nessán.
Oda sétáltam és le ültem mellé.

-Szia-köszönt még mindig a könyvét bújva.

-Hali-néztem rá mosolyogva de ő rám se hederített.-Baj van?

-Nincs semmi. Miért?

-Csak mert rám se nézel.-ez egy kicsit rosszul esik.

-Attól mert nem nézek rád még nincs semmi bajom.

-Akkor most miért vagy ilyen le kezelő?

-Most neked mi bajod?-láttam ahogy a szemei csak úgy forrnak a dühtől.

-Nekem? Hogy nekem mi a bajom?-csak nézett és nem tudott meg szólalni.

-I-Igen neked?-csuklott el a hangja egy kicsit.

-Semmi.-de ahogy ezt ki mondtam ő azon nyomban fel pattant és elment.

Nessa szemszögéből

Nagyon gyorsan fel tud idegesíteni Draco lehet hogy most túlzásba vittem. Vissza kéne forduljak bocsánatot kérni. Vagyis inkább nem, nem szeretnék gyengének tűnni.
Főleg nem Draco előtt. A gondolat menetemből egy ismerős hang szakított félbe.

-Sziaa-hallottam meg Lauren hangját a hátam mögül.

-Hello-pördültem egyet és már szemben is voltam vele.

-Hogy vagy?-kérdezte tök nyugodtan.

-jól vagyok, és te?-sóhajtottam kicsit szomorúan.

-Vam valami baj?-erre a mondatára le tettem a könyvet amit eddig olvastam és a szemébe néztem.

-Igen, sok minden van-hajtottam le a fejem ahogy ki mondtam.

-Akkor mesélj hallgatlak-mosolygott rám.

-Már az életem kezdetétől fogva rossz volt. Az apámat nem ismerem az anyámat úgy szintén nem ismerem. Nem a saját szüleim nevelnek ahova haza szoktam menni az nem az otthonom.-nem mindent mondtam el neki de már így is láttam hogy sajnál pedig nem ez volt a célom.

-Sajnálom-mondta és meg ölelt. A szemeim ki tágultak mert még senki se ölelt meg.

-Dracoval mi a helyzet?

-Mi lenne semmi.

-Talán szerelem?-nevetett fel halkan

Ez egy kicsit rosszul sikerült de azért itt van❤😅