Az eltitkolt utód |/Draco Malfoy ff\|

❀65❀

Jó olvasást!

Nessa szemszögéből.

Miután találkoztam Dracoval eléggé felkavarta a dolgokat. Nem tudtam normálisan beszélni Charlieval mert folyton ő járt az eszembe. Nem akartam olyan bunkó lenni vele de muszáj volt. Ennyi volt, muszáj lesz ki vernem őt a fejemből ha jót akarok neki. Ami pedig a gyűrűt illeti Narcissa csinált vele valamit, mert megkértem hogy csak annál a lánynál izzon a szeme amelyik nem tiszta szívéből szereti. Nálam ezért nem izzott, amint meg láttam hogy működik össze szorult a szívem. Végleg el kell felejtsem, majd egyszer meg békél azzal a lánnyal akivel össze kell házasodnia. Vissza térve a jelenbe most éppen a Denem kúria felé tartok apámhoz. Fontos elintézni valóm van Adammal, ugyan is a drága barátom még mindig érez valamit irántam és nem hagy nyugodni a gondolat hogyha esetleg Draco észre vesz vele akkor kombinálni fog és utána még jobban össze veszem vele, így is eléggé megromlott a kapcsolatunk az elmúlt időben. Ha vissza gondolok arra amikor játékból egymást kergettük a Roxfort udvarán, mindig el mosolyodom. A Denem kúria előtt megálltam és vettem egy mély levegőt majd bementem. Szokásos idióták vettek körül, nem foglalkoztam velük így egyenes utat vettem a szobám felé, a szobámban leültem az ágyra és csak néztem magam elé. Hirtelen nagy széllel kinyílt az ajtó majd egy erős kart éreztem magam körül, mit is vártam hogy talán nem vesz észre.

-Én is örülök neked Adam de ne ölj meg.-nevettem kínosan. Elengedett majd mélyen a szemembe nézett.-Beszélnem kell veled.

-Miről?-leült mellém az ágyra majd megfogta a kezem.

-Erről.-nyúltam a kezéhez és vettem le az enyémről.

-Szóval akkor megcsinálta Tejföl....-már éppen szólni akartam hogy ne hívja így amikor közbe szólt.-Teljesítette az ígéretét, megszerzett téged.

-Várjunk! Én nem vagyok egy tárgy amit csak úgy meg kell szerezni. Egyáltalán milyen ígéret?-a szemeiben fájdalom, csalódás és düh égett.

-Megígérte nekem hogy ő fog először megszerezni, szóval mondhatjuk úgy is hogy fogadtunk.-ennyit értem neki? Egy rohadt fogadást? Mit is vártam hisz' ő egy Malfoy és a Malfoyok mindig nyernek.

-Fogadás?? Egy rohadt fogadás!!?? Menj el...-nem csinált semmit.-MOST!!-amint kiment be zártam utána az ajtót majd végig csúsztam rajta egészen a földig. Pillanatok alatt kitört belőlem a sírás. Én még kis naiv hittem abban hogy ő is ugyan úgy érez irántam miközben nem. Megígérte hogy nem leszek egy játékszer, erre tessék. Ideje lesz újból vissza térnem és nem szabad mégegyszer elpuhulnom egyetlen egy fiú vagy esetleg férfi kedvéért. Elő vettem a pálcám majd csendben elkezdtem motyogni valamit majd a pálcám végéből egy kisebb fény csík jelent meg amiből képek rajzolódtak ki. Mikor jobban szemügyre vettem akkor láttam meg hogy ezek mind Dracoval való emlékeim. A legelső találkozásunk, ahogy próbál utánam mászni a fára és ahogy én is le esek, a legelső veszekedésünk, ahogy együtt szálunk fel a vonatra, ahogy be osztanak minket ugyan abba a házba, az első repülésem vele, az egész Roxforti élményeim vele és a legelső igazi csókunk az étterem előtt. Abba a csókba bele volt minden érzelem sűrítve, szenvedély, vágy, boldogság, szomorúság imádtam azt a pillanatot. Ahogy közel húzott magához és még jobban maga mellett akart tudni, sosem fogom elfelejteni. El tettem a pálcám majd felálltam és a fürdőbe sétáltam, megálltam a tükör előtt és letöröltem a könnycseppeket az arcomról.

-Te ennél sokkal erősebb vagy. Mutasd meg hogy ki is vagy valójában!-bátorítottam magam a tükör előtt. Ördögien el mosolyodtam majd kimentem és át öltöztem. Össze szedem a kis csipet csapatom akik itt vannak és már megyünk is. Először Bellatrixhoz mentem. Be kopogtam mire ő egy gonosz mosollyal nyitott ajtót.-Mit szólnál ha esetleg el mennénk valahova?