Az eltitkolt utód |/Draco Malfoy ff\|

❣︎35❣︎

Jó olvasást!

Nessa szemszögéből.

Végre el értem azt a pillanatot amikor nem féltem fel vállalni az érzéseimet és éreztem normálisan azt hogy valaki szeret. Ezt is kinek köszönhetem? Draco Malfoynak.

-Nessa még a földön vagy?-szakított ki a gondolataimból Draco nevetése.

-Persze.-nevettem én is vele.-Mostmár hopponálhatok?

-Ennyire meg akarsz tőlem szabadulni?-csak egy "most ezt komolyan gondolod" nézéssel néztem rá.

-Dehogy is csak nincs miről beszélgessünk.-gyorsabbra vette a tempót így csak furán rá néztem.-Mi lett veled? Rajtam kívül is van egy randid?

-Te akarsz annyira haza menni.-meg állt egy erdőnek a szélén.

-Mi ez a hely?-meg szorítottam a kezét. Eléggé félek, sötét van és ráadásul még fura hangokat is hallok.

-Nyugi. Ide szoktam járni gondolkozni.-lehet nekem is kellene egy ilyen hely. Egészen az erdő közepéig mentünk. Gyönyörű az egész hely csendes és nyugodt ami az életemről nem mondható el.

-Gondolom ide szoktad hozni a lányokat...-ebbe még bele se gondoltam lehet igaz.

-Te vagy az első aki itt van. Senki sem tudja hogy hova megyek ha esetleg magamtól el tűnök.-le ült az egyik fának a tövébe én pedig oda sétáltam majd le ültem mellé.

-Mégegyszer köszönöm ezt az estét.-mi lett velem? Meg lágyitotta volna a szívem Draco?

-Hova lett az a Nessa Denem aki folyamatosan flegmázik velem és nem hagy élni?-kuncugtam.

-Meg változtam. És ezt is neked köszönhetem.-nyomtam egy apró puszit az arcára. Rá hajtottam a vállára a fejem és pár perc múlva elég álmos lettem ezért be csuktam a szemem.

-Mindig melletted leszek akármi is történjék.-ezt gondolom azért mondta mert azt hiszi hogy alszok. Nem sokkal később tényleg el nyomott az álom. Másnap az ágyamban keltem Draco mellettem feküdt. Nagy nehezen ki másztam majd a szekrényemhez mentem, ki akartam venni a ruhámat de ekkor le esett valami a tetejéről legelőször egy képes lapnak tűnt de amikor a kezembe vettem láttam hogy ez egy levél.

"Drága Nessám!
Tudom hogy még soha nem találkoztunk ezért arra gondoltam hogy el jöhetnél velem valahova. Csajos nap. Ha tetszik az ötlet várom a válaszodat!

Üdvözlöm Dracot.

Meg várjam amég Draco fel kel vagy fel keltsem. Az utóbbinál döntöttem.

-Draco kérlek kelj fel! Nagyon fontos.-csak nyöszörgött.-Nem már Draco ez most tényleg fontos.

-Jól van fent vagyok.-nagy nehezen fel ült.

-Ki küldte ezt a levelet?-fel mutattam a kezemben lévő pergament.

-Azt nem kellett volna el olvasnod! Egyetlen egy feladatom volt az hogy távol tartsalak tőle de ezt is el rontottam.-furán rá néztem.

-Nem azt kérdeztem hogy mit rontottál el hanem azt hogy ki küdte?-sóhajtott majd meg szólalt.

-Az anyád.- ki kerekedtett szemekkel néztem rá. Le ültem az ágyra és csak néztem ki a fejemből.

-Erről mióta tudsz?-néztem a szürke szemébe.

-Mióta hozzánk kerültél.-hirtelen fel álltam majd ki rohantam a szobából. Ahogy mindig Draco a nyomomban volt.-Nessa kérlek ne csinálj hülyeséget!

-Azt csinálok amit akarok.-gyorsabbra váltottam a tempót.

-Nessa ne már!-egy hirtelen mozdulattal felé fordultam.

-Ne kövess.-fordulni akartam volna vissza de el kapta a karom.-Engedj el!

-Addig nem amég nem jössz vissza a szobába.-el kezdett a szoba fele húzni amit nem emgedtem de sajnos addig vergődtem amég el nem estünk. Szerencse hogy nem járt arra senki, legalábbis ezt gondolom.

-Fiam!-én fel néztem Draco pedig előre.-Mi szent Merlint csináltok?

-Öhm mi csak...-közben a szőkeség le szállt rólam így én is fel tudtam állni.

-Hagyjuk. Csak szólni szerettem volna hogy ne gyertek le a nagy terembe.-én felnéztem a mellettem lévő magad fiúra ő pedig rám.

-Miért?-kérdeztem.

-Rendben anyám.-mondta Draco. Ezzel el indultunk a szobába. Már a szoba ajtajánál voltunk de aztán meg hallottam hogy mosmár el mentek Narcissáék el akartam futni de elém állt.-Mégegyszer nem mész el.-ezzel a lendülettel fel vett és úgy cipelt mint egy krumplis zsákot. Be ment a szobába és le tett az ágyra, kulcsra zárta azt ajtót és a kulcsot a zsebébe tette.

-Le nyugszok ha el mondasz mindent.-sóhajtott majd oda sétált mellém és le ült.

-Amikor múltkor meg találtalak a könyvtárban akkor is egy olyan könyvet olvastál amit nem kellett volna. Bele olvastam abba a könyvbe aztán meg láttam azt a nevet hogy Dal őrzők aztán amikor nálunk voltál használtad rajtam az erőd ezért haragudtam rád. Aztán eszembe jutott az anyukád és eszembe jutott még az is hogy ugyan úgy nézel ki mint ő, maximum neked szebb az arcod és ennyi. Gondolom te is észre vetted a ki magasló szépségedet és hogy utánad folynak a fiúk vagy a férfiak nyála ez azért van mert ha már alapból meg hallják a hangod azonnal szerelmesek lesznek beléd. Ezzel arra akarok ki lyukadni hogy elméletileg anyukád meghalt mert te vagy a következő Dal őrző viszont akadtak kétségeim ebben, ezt a levelet-fel mutatta a pergament.-anyukád írta.-nem bírtam meg szólalni annyira sokkot kaptam. Pár perc néma csend után meg szólaltam.

-Honnan tudod hogyan néz vagy nézett ki az anyám?-sóhajtott.

-Ezek szerint nem vetted le a levélhez járó képet.-kérdőn rá néztem. Fel állt majd a szekrényhez ment. Le vett a tetejéről egy képet aztán a kezembe adta. Tátva maradt a szám amint meg láttam a képet, először azt hittem én vagyok rajta a jővőből de ez ugye képtelenség lenne még a varázsló világban sem találták fel az idő utazást, gondolom én-Köszönöm.-mondtam majd vissza adtam neki a képet. Vissza sétált és le ült mellém.

-Nincs mit. Amúgy be vallom tényleg jól néz ki az anyukád.-vállba vertem utána mind a kettőnkből ki tört a nevetés.-De te jobb vagy.-mondta egy Malfoy féle mosoly kiséretében.

-Ezt a levelet mikor írta?-néztem bele a szemébe.

-Maximum 3 vagy 4 nappal ez előtt.-tehát akkor él. Egy nagyon nagy kő esett le a szívemről, eddig abban a hitben életem hogy csak egy erőszakos apám és egy nagyon jó fiú barátom van. Ha lehet Dracot fiú barátnak mondani a csók után. De ő tényleg mindig mellettem volt és lesz is, remélem. Kicsinek sem volt jó gyerek korom addig kellett edzjek Luciusal amíg már majdnem össze estem a fáradtságtól. Amikor már teljesen végem volt és el ájultam akkor mindig Draco mellett ébredtem fel. Beszélgettünk még majd ki talátuk azt hogy menyjünk el valahova.

Folytatás hamarosan!