Az eltitkolt utód |/Draco Malfoy ff\|

2. Évad 2

Jó olvasást!

Nessa szemszögéből.

Letöröltem a könnyeket az arcomról és utána szaladtam. Éppen ment volna ki de én meg fogtam a karját és magam felé fordítottam. Bele nézett a szemembe és elindult felém, elkezdtem hátrálni.

-Hogy tudtad! Hogy tudtad eltitkolni?!-felnéztem egyenesen a szürke szemeibe.

-Draco kérlek hallgass meg.-ökölbe szorította az egyik kezét nekem pedig újból elő törtek a könnycseppek.

-Nem! Hogy tehetted? Bíztam benned, szerettelek. Te pedig.....eltitkoltál előlem egy fontos dolgot.-a falnál álltam és csak sírtam előtte.

-Draco könyörgöm.....-belém folytotta a szót mert megszólalt.

-Nem érdekel!! Mit titkolsz még előlem?? Esetleg van még egy gyerek csak nem tőlem hanem Adamtől??-sóhajtottam és próbáltam vissza folytani minden kitörő érzést.

-Draco....-suttogtam magam elé a nevét. De nem volt jó ötlet csak még jobban idegesebb lett.

-Nessa fejezd be!! Akármit is akarsz nem érdekel.-egy kicsit lejjebb hajolt hozzám és a szürke íriszeit bele fúrta az enyémbe.-Egyetlen egy dolgot kérek tőled. Soha, de tényleg soha, ne hozd a közelembe.

-Tessék?-el lépett tőlem és otthagyott. Le csúsztam egészen a fal mentén a földig, fel húztam a térdeimet és ott ültem. Végre ki tudtam magamból adni azt a sok érzést amiket eddig elnyomtam magamban. Sajnos egyetlen egy nagy érzés járta át az egész testem az is a legjobb barátom volt mostanában ráadásul az a neve hogy fájdalom. Fájt mert Draco eltaszít minket tőle, nem bízik bennem de a legjobban az fáj hogy egy másik lánnyal lesz boldog. Miután össze szedtem magam ki sírt szemekkel vissza mentem. Amikor az ajtó előtt voltam csak Draco és Lucius hangját hallottam.

-Fiam hallgasd végig azt a lányt. A fiának......a fiadnak szüksége van rád.-ekkor egy hatalmas csapódást hallottam és Scorpius sírását. Azonnal berontottam.

-Mit csináltál?!!-Draco mellett egy törött szék Scorpius pedig Narcissa kezében sír. Oda mentem Narcissához és kivettem a kezéből majd oda adtam Adamnek.-Akármi van ne hozd vissza. Vidd haza és nagyon vigyázz rá. Nekem még van egy kis elintézni valóm.

-Rendben siess haza.-meg pusziltam Scorpiust mire abba hagyta és rám nézett. Rá mosolyogtam és megsimogattam az arcát. Adam kivitte én pedig Malfoyhoz fordultam. Elé sétáltam és bele néztem a szemébe.

-Ha csak egyszer is keresni fogod vagy csak rá kérdezel hogy van nem szeretnéd megtudni mit fogok csinálni. Felejtsd el őt is és engem is.-hátat fordítottam. Elindultam kifelé de még megálltam Emily mellett.-Sok boldogságot. Remélem miután elmentem normálisan meg tartjátok.-a végén villantottam egy keserű mosolyt és kimentem. Az ajtó előtt hopponáltam. Beléptem a lakásba és egyenes utat vettem a szobába. Ahogy leültem Adam ott állt az ajtóban.

-Nessa beszélnünk kell.-nem kicsit ijedtem meg mert Scorpius nem volt a kezében ezért lehet neki van baja. Fel pattantam és ki akartam rohani amikor elém tette a kezét.-Nem Scorpiusról van szó.-kérdőn néztem rá. Leültünk az ágyra majd neki fogott a mondandójának.

Draco szemszögéből.

Lehet nem kellett volna fel rugnom azt a széket, nem csak a kisfiú ijedt meg hanem a többi ember is. Potternek egész végig olyan feje volt mintha meg akart volna ölni valakit. Most mindenki engem néz és várja mit fogok csinálni.

-Az esküvő le van fújva! Ezt a problémát megoldjuk utána lesz megtartva.-szólalt fel apám. Mindenki kiment én pedig egyedül maradtam apámmal és anyámmal. Amint az utolsó ember is kiment apám felém fordult.-Nem így neveltelek téged. Nem akarom hogy szégyent hozz a családra csak a Denem lány miatt.