Az eltitkolt utód |/Draco Malfoy ff\|

☟︎︎︎52☟︎︎︎

Jó olvasást!

Nessa szemszögéből.

Már csak mi és egy másik csapad játszott még. Most mi vezetünk és próbálom el kapni a cikeszt bár úgy hogy én ülök hátul elég nehéz. Egyre előrébb ültem ezzel tolva magam előtt Petert is.

-Nessa le fogok esni.-nem mentem előrébb. Próbáltam nyújtozgodni de ezt addig csináltam amíg le nem estem. Hallottam ahogy a le látókról sikítanak és utána már kép szakadás.

Draco szemszögéből.

Éppen átváltozás tanon ülök és unatkozom. Blaise meg akart szólalni ám ekkor ki vágódott az ajtó és be lépet rajta Piton professzor.

-Bocsánat a zavarásért koléga de el kell vigyem Mr.Malfoyt.-McGalagony bólintott én pedig azonnal össze pakoltam és mentem Perselus után.

-Mi történt?-kiváncsiskodtam.

-El kell menjünk.-nem firtattam tovább hanem mentem utána. Ki mentünk a Roxforból és meg ragadta a karom utána hopponált is. Egy nagy kastély szerű izéhez mentünk. Ahogy be mentünk a kapun meg láttam egy címert. A címerben volt egy nagy D betű. Be húzott az épületbe és bent is tovább vitt. Egy picivel később meg álltunk egy nagy ajtó előtt.-Figyelj! Amit bent fogsz látni az lehet számodra megrázó lesz.

-Tessék? Ezt hogy érti?-ki nyitotta az ajtót majd be kísért. Egy ágyhoz vezetett ahol Nessa feküdt. A szája fel van repedve, az egyik lába el van törve, lila foltok vannak rajta és a kezén is van egy csomó seb. Nem tudtam mit csináljak. Csak álltam egy helyben és néztem a lassan emelkedő mellkasát.

-Draco. Ülj le hozok neked valamit inni.-el lépet tőlem de én még mindig csak álltam és néztem. Néztem ahogyan lassan be szívja a levegőt majd ki fújja. Olyan sok érzelem van bennem, szeretett, hiány, szomorúság, düh. Dühös vagyok magamra mert nem voltam itt mellette mikor szüksége volt rám, szomorú vagyok azért mert látom őt szenvedni, hiányzik a csókja az ölelése a mindene. Szeretem, tényleg tiszta szívemből szeretem. Sosem éreztem még így egy lány iránt sem. Nagy nehezen erőt vettem magamon és le ültem mellé. Annyira fáj így látni, bár én lennék a helyében. Én meg érdemlem ezt de Nessa nem. Percekkel később ki csapódott az ajtó és be lépet rajta egy lány és egy fiú.

-Te ki vagy?-közeledett felém a fiú. Nem foglalkoztam vele.-Nem hallottad hogy mit kérdeztem?-meg lökte a vállam. Rá néztem majd megszólaltam.

-Ki kérte hogy érj hozzám? Szerintem senki.-vissza vezettem a tekintettem Nessára.

-Ki a Szent Merlin vagy?-kiabált rám a lány is. Neki se válaszoltam.-Ez süket.

-Nem vagyok süket csak nem társalogni jöttem.-a fiúnak el borult valami az agyában és be vert nekem egyet. Fel álltam majd neki támadtam. Én egyre több ütést mértem az arcára de pillanatokon alatt fordult a helyzet. Mikor meg unta le szált rólam majd a szemembe nézett.

-Ki vagy??-kérdezte ordítva.

-Valaki.-újból meg ütött de most nem hagytam magam. Az orrát szerintem már el törtem, sajnos csak addig üthettem amíg a lány el nem kezdett ordítozni hogy hagyjam békén. Le száltam róla. Fel tápászkodott.-Draco Malfoy.-nyújtottam a lánynak a kezem.

-Sophia Brown. Várjunk! Te vagy Nessa barátja igaz?-csak érdeklődve rá néztem.-Te vagy az a fiú aki cuki leveleket küld neki.-én egyáltalán nem küldtem neki semmilyen cuki levelet. Le töröltem a számról a vért és el rohantam. Amíg én gyötröm magam mert nem láthatom addig ő megcsal. Mit ne mondjak rohadt jó érzés. Az egyik folyosón bolyongtam amikor bele futottam Perselusba.

-Draco neked Nessa mellett lenne a helyed.-mondta és el akart indulni de utána szóltam.

-Nekem órán kéne lennem. Szóval meg tenné hogy vissza visz a Roxfortba?-sóhajtott. Ki mentünk az ezek szerint iskolából és hopponáltunk is. Ebéd volt ezért senki se volt a folyosókon. Fel mentem a szobámba de balszerencsémre ott volt Pansy.

-Merlin Draco! Mi történt veled?-hozzá akart nyúlni az arcomhoz de el fordítottam a fejem. Be mentem a fürdőbe és le mostam a vért az arcomról. Mikor végeztem ki mentem és be feküdtem az ágyamba.

Nessa szemszögéből.

Ki nyitottam a szemem de azonnal vissza is csuktam mert egy erős fájdalom nyílalt a fejembe. Körbe néztem és már este volt. Ahogy oldalra néztem meg láttam Petert ahogy fogja a kezem és alszik. Lassan ki húztam a kezem a kezéből de sajnos fel kelt.

-Jól vagy?-kérdezte egyenesen a szemembe nézve. Az orra el van törve és egy nagy zúzódás van a jobb szeme alatt.

-Mi történt veled?-először arra gondoltam hogy utánam ő is le esett de az nem hagyna ilyen nyomott.

-Draco Malfoy történt.-ki kerekedtel a szemeim.

-Draco itt van?-kérdeztem és meg próbáltam fel ülni de ahogy fel akartam ülni bele szúrt egy hatalmasat a tűdőmbe ezért vissza is döltem.

-Csak volt.-kérdőn rá néztem.-Mondott valamit neki Soph és el ment.

-Tessék? Csak úgy el ment?-bólintott. Hátra hajtottam a fejem.

-Most hogy ébren vagy és látom hogy nincs semmi bajod én megyek is.-el köszönt és már el is ment. Ahogy be csukta maga után az ajtót le gördült egy könnycsepp az arcomon.

-Na ne. El ne kezdj most sírni. De jó teljesen meg hülyültem már magamban beszélek.-motyogtam magam elé. Fura érzésem támadt amit nem tudok meg magyarázni. Olyan érzésem van mintha ki tépték volna a szívemnek az egyik oldalát. Rá jöttem hogy valami olyat mondhatott neki ami meg bántotta. Szó nélkül nem szokott el menni csak akkor ha valami tényleg nagyon meg bántja. Rossz a tudat hogy miattam szomorú vagy hogy miattam ostorozza magát. Az érzéseim külön életre keltek de sajnos velük együtt az emlékeim Dracoval. Az első pillanattól a mostani utolsóig. Végig pörgött előttem az egész életem vele. Amilyen boldog kis fiú volt most olyan komor lett. Remélem majd hétvégén ki tudom engesztelni. De azt sem tudom milyen nap van ma. Fel emeltem a fejem és körbe néztem, az egyik éjjeli szekrény asztalán van egy naptár arra ránéztem. Szent Merlin péntek van. Amint ez tudatosult bennem el kezdtem kotorászni az ágyam melletti éjjeli szekrényen. Le vettem onnan a varázspálcám és el motyogtam egy varázsigét ami gyorsít a gyogyúlási folyamaton. Nagyon sok és erős fájdalommal jár de Draco miatt ki bírom. Amint el kezdett hatni a varázslat ráharaptam a takaróra. A pálcámat nagy nehezen vissza raktam és tovább tűrtem a fájdalmat. Éreztem ahogy a törött lábamban újból össze for a csont. Mikor azt hittem vége ki vettem a számból a takarót és meg mozgattam a lábam ám ez csak olaj volt a tűzre. Amikor észbe kaptam egy kisebb sikoltás hagyta el a szám mert olyan volt mintha egy kést szúrtak volna a tűdőmbe és azt meg is forgatnák. Mély levegőket vettem hogy tudjam csilapítani a légszomjam. Lehet hogy nem rég keltem fel de nagyon fáradtnak éreztem magam ezért el nyomott az álom.

Folytatás hamarosan!