Az eltitkolt utód |/Draco Malfoy ff\|

♲︎︎︎58♲︎︎︎

Jó olvasást!

Nessa szemszögéből.

Felálltam és oda engedtem Draco mellé Perselust. Lehajolt Dracohoz és elkezdett motyogni egy varázsigét.

-Vulnera Sanentur!-lassan a vízből vissza áramlott Draco testébe a vér. Csak néztem az eseményeket. A könnyeim még mindig folytak. Percekkel később Piton professzor felállt és vele együtt felemelte Dracot.-Jöjjön velem Miss.Denem.-elindultam utána. Egyenesen a gyengélkedőre mentünk. Beléptem a helységbe, az összes gyógyító Draco köré gyült. Engem ki küldtek Perselust pedig megkérték hogy segítsen. Két okból is bent maradhat, az egyik az, az hogy ugye ő alkotta az átkot a másik pedig az hogy tanár. Ezt még Draco sem tudja hogy ő a félvér herceg, én körülbelül 6 vagy 7 évesen jöttem rá, de csak azért mert a Malfoy Kúria könyvtárába menekültem Lucius elől. Leültem az egyik ablak párkányra és csak vártam. A jobb kezem külön életre kélt és elkezdett remegni a lábam úgyszintén. Próbáltam abba hagyni a sírást de nem ment. Jó okom van arra hogy még nem hagytam abba, hisz' miattam van most is a gyengélkedőn, ha nálam lett volna a pálcám most tuti hogy körülöttem rontaná a levegőt, most örülnek is neki. Nekem úgy telt az idő hogy a másodpercek, percek lettek az órák pedig napok. Mivan akkor ha tényleg itt hagyott? Egyedül. Nem számíthatok itt senkire csak is rá. Lehet igaza volt? Vége a sorozatnak? Annak a sorozatnak ami Róla és Rólam szolt. Tényleg itt hagyott volna életem szerelme? Sosem bocsájtanám meg magamnak ha miattam történt mind ez. Nem tudok tovább várni bemegyek. Felálltam és kinyitottam az ajtót. Elém állt Perselus.

-Nessa menj ki. Jól lesz csak most pihennie kell.-sóhajtottam.

-Rendben.-nagyon nagy kő esett le a szívemről ahogy meghallottam hogy jól lesz. Épp indulni akartam de vissza húzott.

-Szed össze magad. Úgy nézel ki mint egy zombi. De az a legfontosabb hogy ne ostorozd magad.-rá mosolyogtam utána pedig kimentem az ajtón. Azért beszél így velem mert kicsinek mindig rajta lógtam és nekem már olyan mintha a második apám lenne. Ha Lucius nem hagyott békén akkor Perselushoz menekültem vagy esetleg a könyvtárába. Szegény Dracot mindig ott kellett hadjam mert ugye Lucius ezt is megtiltotta. Az egyik folyosón mentem amikor valami furcsa érzés fogott el. Olyan mintha egyszerre húsz ember be akarna jutni az elmémbe. Rátettem a kezem a falra és neki döltem. Elkezdtem nagyon szédülni majd egy hirtelen nagy villanás és mindenütt fény. Amint láttam is valamit meg láttam az anyámat ahogy az apámmal veszekszik.

-Nem vihetem magammal. Teher lenne nekem is és neki is.-kiabált az apámnak.
-Ha úgy alakul a helyzet akkor majd megkeres. Addig hallani sem akarok róla.
-Ezt nem teheted. Mit csináljak vele?
-Tudom is én. Csak vidd a közelemből.-el hangoztak ezek a szavak anyám szájából össze szorult a szívem.
-Nem fogom hagyni hogy találkozzon veled. Van elég bajom is nem kell nekem egy gyerek sem.-apám ordított.
-Vidd el a közelemből!!
-Ezt nagyon meg fogod keserülni!!-az egész helység zengett a hangjuktól.
-Lucius rád bízom!!

Mikor végig pörgött előttem az egész életem és észhez tértem egy csomó Mardekáros állt körülöttem. A földről fel segítettek én pedig újból elindultam a szobába. Amint beléptem az előtérbe minden szem rám tapadt. Lassan be sétáltam a szobába és leültem az ágyra. Szóval akkor nem kellek senkinek. Ha nem csak az anyámnak nevezetű embernek lettem volna teher akkor még is kinek még? Mit titkolhatnak még? Esetleg azt hogy igazából nem is Voldemort az apám hanem egy űrlény és akkor én is az vagyok. Vagy van egy harmadik kezem csak én nem látom. Zsong a fejem és olyan mintha ketté akarna hasadni. Végig feküdtem az ágyon és csak bámultam a plafont. Ahogy feküdtem egyre jobban fájt a fejem. Kibírhatatlan!! Egy hangos ajtó csapódás és belépet a helységbe Pansy és Blaise.

-Hallottuk mi történt. Jól vagy?-kérdezte Pansy.

-Fáj a fejem.-hasra fordultam és bele temettem a fejem a párnába.

-Van nálam fájdalom csillapító, hozok neked egyet.-meg vontam a vállam. Felállt és elsétált a táskájához. Vissza ült.-Ülj fel.

-Nem.-még jobban bele fúrtam a fejem a párnába.

-Akkor mégsem fáj a fejed?-felültem és egyből lenyeltem.

-Oké.... Ez fura volt.-meg forgattam a szemem és felálltam. Elindultam az ajtóhoz.-Hova mész?

-Dracohoz. Jöttök?-néztem felváltva Blaisere és Pansyre.

-Minek mész oda? De igen megyünk.-ránéztem és megszólaltam.

-Mert nem bírok ki nélküle órákat.-ezzel kimentem és elindultam a gyengélkedőre. Pansyék mögöttem jöttek én pedig egyre jobban siettem. Ahogy oda értem a gyengélkedő ajtaja elé sóhajtottam és bementem. A legvégén találtam meg azt a személyt akit kerestem. Leültem az ágya mellé. Olyan nyugis ebben a pillanatban. Az ajkai egy kicsit el vannak nyilva egymástól és be van csukva a szeme. Csend borítja az egész helységet és csak a szuszogását hallgatom. Lassan emelkedik a mellkasa. Végig néztem a testén de sajnos nem kellett volna. Ugyan abban a véres ruhában volt mint eddig. Meg fogtam a kezét és simogatni kezdtem. Fura érzés hogy nem rántja el rögtön ahogy hozzá érek és nem bombáz azokkal a rossz vicceivel. Kinyitódott az ajtó és úgy hangzott mintha egy csorda rohant volna be. Oldalra néztem és legalább vagy 10 lány vagy lehet több állt mellettem.

-Jaj szegény Draco.-mondta egy vörös hajú.

-Merlin. Hogy tehette ezt vele valaki.-mondta egy világos barna hajú lány.

-Te ki vagy?-ránéztem az illetőre és egy Hollóhátas szőke hajú és nagyon világos zöld szemű lány kérdezte.

-Valaki.-válaszoltam és vissza néztem Dracora.

-Ha nem tudnád mi Draconak a barátnőji vagyunk.-a mellkasa előtt keresztbe tette a kezét.

-Hogy mivan?-egy kicsit oldalra döntött fejjel néztem rá.

-Jól hallottad.-vissza akartam szólni de belépet Dumbledore.

-Szép esténk van nem de bár ifjú hölgyek?-ránézett az összes.

-De igen Igazgató úr.-mondták egyszerre.

-Szerintem Mr.Malfoy jó kezekben van úgy hogy kérem távozzanak.-ki hesegette őket. Mikor az utolsó is kiment Dumbledore vissza jött.

-Miért ilyen velem ha tudja ki vagyok?-rám mosolygott és megszólalt.

-Tudja Miss.Denem minden varázsló maga dönti el hogy a jó oldalt szolgája vagy esetleg a rosszat. De ha jól tudom maga már döntött.-bólintottam ő pedig ki ment. Draco kezére tettem a fejem és elaludtam. Másnap reggel Draconak a reggeli mély hangjára keltem.

-Nessa nem akarod elengedni a kezem?-felkaptam a fejem és a két kezem közé kaptam a fejét.-Merlin!!

-Azt hittem nem éled túl.-el engedtem és elfordítottam a fejem. Meg fogta az állam és maga felé fordított.

-Ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem.-egy apró csókot adott a számra.

-Reméltem is.-ide jött hozzánk Madam Pomfrey.

-Úgy látszik Piton professzor meg csinálta. Ma este már a barátnője mellett aludhat.-kikerekedett a szemem és néztem rá.-Bocsánat esetleg nem a barátnője?-kínos csend ült a helységbe de ezt Draco törte meg.

-De, az.-megfogta a kezem és rám nézet. Madam Pomfrey elmosolyodott és elment. Felálltam és rá ültem az ágyra.

-Szóóóval. Akkor én a barátnőd vagyok?-mosolyogtam rá.

-Nem is tudom. Lehet csak hazudtam.-felálltam és el akartam menni de megfogta a kezem és vissza húzott.-Dehogy is. Igen a barátnőm vagy Nessa.

-Én is így gondoltam.-egy darabig mosolygott majd eltűnt az arcáról.

-Apám mit fog szólni hogyha meg tudja mit tervezünk?-nem válaszoltam csak felálltam és elindultam az ajtó felé.-Nessa.

-Igazából nem tudom. Ha kiakad akkor majd mindent magamra vállalok. El kell mennem megnézni egy helyet majd este találkozunk szia.-kimentem és egyenes utat vettem az iskolából kifelé.

Folytatás hamarosan!