Az eltitkolt utód |/Draco Malfoy ff\|

✍︎17✍︎

Nessa szemszögéből

Az ágyon feküdtem Dracoval és csak néztem. Közelebb húzódtam hozzá és át öleltem, tudtam hogy most önelégülten mosolyog mint mindig. Kezét át fonta a derekam körül és nem rá sok percel el nyomott az álmom.

Nem sokat aludhattam de legalább Draco itt van mellettem vagyis gondoltam hogy mellettem van. Ki nyitottam a szemem hogy meg bizonyosodjak tényleg itt van e mellettem. Ahogy aludt ajkai egy kicsit szétnyiltak, a haja most nem volt le zselézve ezért rá omlott a szemhéjára amik szürkés íriszeit takarták. El kezdtem játszani a hajával.

-Draco nem szeretnél felkelni?-kérdeztem mire csak nyöszörgést kaptam válaszul.-Ha nem kelsz fel itt hagylak.

Mondtam mire ki patantak a szemei és rám nézett. El nevettem magam.

-Egy álnok kígyó vagy Denem.-használta a vezeték nevem mire csak néztem rá kifejezés telem arccal.

-Ne hívj így.-ültem fel az ágyon.

-De ez a neved, nem?-kérdezte és ő is felült mellém.

-De, de nem akarom hogy így hívj.-mondtam mostmár a szemébe nézve.

-Jobb a Hewitt?-csak szem forgatva fel álltam és ki mentem. Nem lehet vele normálisan beszélni mert mindent hülyére vesz. Elegem van abból hogy senkivel sem tudok normálisan beszélni mert titkolnom kell a valódi énemet és meg kell játszam magam mindenki előtt csak azért hogy ki ne derüljön hogy tudjuk ki lánya vagyok. Bár lenne egy anyám akivel tudnék erről beszélni, Narcissára úgy tekintek mint a másik anyámra de vele nem lehet erről beszélni mégis csak a fiáról lenne szó. Le mentem a lépcsőn és be mentem a Kúria könyvtárába. Le vettem egy könyvet ami a Legvitt családról szólt, el kezdtem olvasni és a 87. oldalon találtam magamról egy képet, nem hiszem hogy én voltam az de nagyon hasonlított rám. Tovább olvastam.

"A Legvitt család már évek óta él a földünkön, különleges képeségeik miatt titokban tartják őket, hasonlítanak a Hódítókra de teljesen különböznek, amíg a Hódítók a táncukal hódítanak addig a Legvittek más néven Dal örzők a hangjukkal hódítanak. Eddig úgy tudjuk hogy egyszerre csak egy élhet, ha születik egy új akkor az előző automatikusan meghal. A Hódítóknak hófehér haja van és világos zöld szemük, a Dal örzőknek éj fekete hajuk van és kék szemük."

Ahogy végig olvastam ezeket a sorokat eszembe jutott az anyám, mivan akkor ha én is egy vagyok közülük? Ez a kérdés járt egésznap a fejembe, nem tudtam el dönteni mit gondoljak vagy érezek. Szerettem volna azt hinni hogy ez csak egy tréfa amit bolond varázslók találtak ki, de ez sajnos nem így volt. Azon is gondolkoztam hogy írok egy levelet apámnak és meg kérdezem de ez több szempontból nem lenne jó, az egyik az első tuti hogy tagadná a másik meg nem is foglalkozna vele. Egy kisujját se mozdítaná értem. Sőt! Senki se mozdítaná meg, főleg nem értem, ezt gyereknek is meg tanultam, senkiben soha nem bízhatok, akiben meg bízok az el árul vagy éppen hátba szúr, sosem beszéltem senkivel hogy mit érzek vagy mi van bennem el nyomtam magamban és most senkinek sem tudom el mondani hogy mit érzek iránta. Ha meg nyíltam volna bárkinek is csak szemre hányóan mondta volna hogy majd el múlik. Nem mindenkinek van vagy volt fényűző élete mint például Draconak, gyerekként is ő kapta a legtöbb figyelmet, meg sem szólalhattam annyian körbe vették lehet hogy néhanapján Bellatrix ott volt velem de inkább csak átkokat szortunk egymásra, Malfoy több ártást tud mint én ezért is van az hogy jobban harcolok mint ő de viszont ő jobban varázsol mint én, szerettem volna azt hinni hogy ez csak egy át meneti állapot de sajnos nem volt az. A gondolkodásomból egy hang szakított félbe.

-Nessa.-szólított meg Malfoy.

-Igen?-kérdeztem mire ő le nézett a könyvre amit olvastam.

-Az milyen könyv?

-A Legvitt családról szól.-mondtam mire ki tágultak a szemei és ki kapta a könyvet a kezemből.-Mi a fasz van veled Draco?

Kérdeztem mire csak bele olvasott ott ahol abba hagytam.

-Ezt nem olvashatod!-mondta szúrós szemekkel.

-Mégis miért nem?-szólásra nyitotta volna a száját de közbe vágtam.-Tudod mit? Nem is érdekel.-ki mondtam és ott hagytam. Fel mentem a szobámba és át öltöztem, fel vettem egy fekete farmer nadrágot és egy hozzá illő pólót, fel vettem a cipőm és a csuklyám, Skyrit az alkaromra tettem és el indultam. Hogy hova azt én sem tudtam de messze a Malfoyoktol. Lehet el megyek Weasleyékhez, ha jól tudom ott van Potter.

Draco szemszögéből

Nessa után mentem de nem volt a szobában, meg néztem mindenütt de még a nagy teremben sem volt. Meg kerestem az apám hogy szóljak neki. Szokásos helyén volt, a dolgozó szobájában. Ki vágtam az ajtót mire az említett személy rám nézett.

-Apám! Nessa el tűnt!-mondtam mire fel állt és ida sétált elém.

-Mi az hogy el tűnt? Még is hova?-kérdezte én meg csak át nyújtottam a kezemben lévő könyvet.-Hova mehetett?

-Nem tudom.-mondtam és fel mentem a szobámba gondolkozni.

Nessa szemszögéből

Oda értem Potterékhez. Kopogtattam és egy még eléggé fiatal lány nyitott ajtót.

-Fred, George hozzátok jöttek!!-kiabált fel mire csak nagy szemekkel néztem rá.-Bocsi gyere be.

Be mentem, le pukkant ház volt a Kúriához képest de otthonos. Le jöttek az ikrek mire csak tátott szájjal meredtek rám.

-Mit keresel itt?-kérdezte Fred.

-Nem hozzátok jöttem hanem Harryhez.-el mentem melletük mire le jött a legutálatosabb Weasley. A jobbján ott volt Granger a balján pedig Potter.

-Nessa?-nézett rám nagy szemekkel a szemüveges fiú.

-Hali.-intettem neki mire csak egy barátságos mosollyal jutalmazott meg.-Nem akarok tolakodónak látszani de hol van egy házi manó hogy el vegye a cucom?

El keztek nevetni mire én csak néztem.-Nem hallotál még ilyenről de nem minden Aranyvérű használ manókat.-jelentette ki én meg csak fel akasztottam a csuklyám.

-Miért jöttél?-kérdezte Harry.

-Elegem lett.-csak rám nézett egy olyan fejjel ami azt sugallta hogy fejtsem ki még jobban.-Elegem lett abból hogy be vagyok korlátozva.

-De miért ide jöttél miért nem Dracohoz?-nem tudtam hogy nem tudják azt hogy Malfoy szülei neveltek fel.

-Mert nem akartam oda menni.-csak bólintott és jelzett hogy mennyek vele.

Nem lett annyira jó ez a rész de azért remélem olvasható.😅