-Szia anya! Mentem a suliba! -köszöntem el anyumtól reggel.
-Szia drágám! Este felé hazaérek. Délután randim lesz. -kiáltotta vissza a lakásból.
Erre már nem válaszoltam, hanem lebaktattam a panel lakásunk második szintjéről, ki az ősz eleji hideg levegőre.
Persze... már megszokhattam volna, hogy anya folyton pasikat hoz a házunkba.
Amióta apa elhagyta őt, folyton férfiak után rohangál. Pedig nem most volt, hogy apa lelépett... Én szinte alig ismertem, most meg már 18 éves vagyok. Szóval jópár év eltelt mióta ez megtörtént.
Már volt öreg, túl fiatal, átlagos, dús gazdag, vagy nem épp szép férfi a házunkban. Nem is értem anya hogy nem adta még fel ezt...
Persze tapadnak is rá sokan. Egy 38 éves, csinos, gyönyörű, fiatalos nőre ki ne figyelne fel. Emellett nagyon törődő, empatikus, kedves, és kreatív, csak nem tudja elfogadni, hogy a férje már nincs többet, amit meg is értek. Egy szerelmi csalódást nehéz lehet feldolgozni.
Nekem még sosem volt barátnőm, elég ciki, de még nincs szükségem ilyenekre.
Én inkább enyhén zárkózott, jó tanuló fiú vagyok. Csak egy barátom van az egyetemen. Úgy hívják Kim Taehyung, Tae. Rendkívül kedves és segítőkész, mindig szán rám, és a problémáimra időt. Elválaszthatatlanok vagyunk már kiskorunktól kezdve
Az én nevem pedig Park Jimin.
Az anyumé meg Kim Jisoo.
Vissza térve a jelenbe, már a suliban vagyok. A lakásunktól busszal csak 10 perc az út.
Tae szokás szerint a kapunál várt rám.
-Szia Jiminee! -ugrott a nyakamba mint egy öt éves..
-Szia Tae! Még mindig nehéz vagy. -fejtettem le magamról őt.
-Ja, bocsika.
Na igen... néha elég hülye tud lenni, de én így szeretem.
-Te figyelj csak... -mondtam neki, miközben a termünk felé vettük az irányt, ami a földszinten van.
-Igen?
-Nincs kedved átjönni ma délután hozzám? -kérdeztem.
-Már megint anyud egy új pasija áll a háttérben? -nézett rám unottan.
Hát igen... ő is tud erről mindent. Mindig akkor szoktam ilyen hirtelen áthívni, amikor jön anyám új férfija és Tae ezt pontosan tudja.
-Sajnos igen. Ma megy randira, megint...
-És akkor holnap már jön is a házhoz megismerni téged az a valaki?
-Általában így szokott lenni... -sóhajtottam fel.
Eközben beértünk a termünkbe és leültünk a leghátsó padra.
-Oké, átmegyek. A múltkori az milyen is volt? -utalt a legutolsó anyukám pasijára.
-Konkrétan úgy nézett ki mint egy csöves. Nem értem anya honnan szedte őt össze... válaszoltam neki hitetlenkedve.
-Ja, igen. Már emlékszem. -nevetett fel az emléken.
-Kíváncsi vagyok, hogy most kit szedett fel. -morogtam neki.
-Hé, ne legyél már ilyen. Lehet, hogy ezúttal egy normális ember lesz. -vigasztalt.
-De nem biztos. -vágtam rá.
Ekkor elkezdődtek a tanórák. Jaj, de imádom őket...
...
-Jössz már te gyerek? -kérdeztem kedvtelenül az iskola kapuinál Tae-tól, aki az utolsó tesi óra miatt alig bírt járni, annyit futottunk.
Persze nekem meg sem kottyant, mert én bírom a futást, hát ő nem.
-Jövök már, és nem vagyok már gyerek. Tudtommal már elmúltam 18, ezért én már felnőtt ember vagyok. -oktatott ki.
-Hát azért a felnőttet kihagynám, de ja. -suttogtam magamnak.
-Mit mondtál?
-Ja semmi, semmi.
Kemény 20 perces séta után elértük a lakásunkat.
Gyorsan fellépcsőztünk a otthonunkig, és utunk rögtön a nagyszobába vezetett ahol egyből egy filmet kezdtünk nézni, hogy erőt gyűjtsünk a közös tanuláshoz.
...
Két óra múlva már az ágyamon feküdtünk a tankönyveinkkel együtt.
A legunalmasabb dolog, az a házi írás.
Ja nem. Az egyedüllét még azt is megelőzi. Én egyke vagyok, így szabadidőmbe nem nagyon tudok csinálni egyedül semmit. Csak Tae és anya van nekem, akiket nagyon szeretek, csak hogy ők sem tudják a nap 24 óráját nekem szentelni, amit meg is értek.
-Valami baj van? -kérdezte aggódóan a barna hajú, lecke írás közben.
-Nem, nincs. -feleltem gépiesen.
-Csak nem anyud új pasija miatt vagy most ilyen szomorú? -feküdt közelebb hozzám.
-Nem vagyok szomorú, csak egyszerűen még nem szoktam hozzá ehez a sok férfihoz. Szeretem anyát, de ez már kezd egy kicsit sok lenni, hogy konkrétan hónaponta váltogatja férfikat és hozza fel mindig a lakásunkra. -akadtam ki jogosan.
-Ez érthető. De egy esélyt még adj neki, lehet most más lesz. Ha pedig minden ugyan úgy megy mint eddig, akkor szóljál anyukádnak, ő is biztos megértené a helyzeted. -nyugtatott.
Na ezt a Tae-t imádom a legjobban, amikor ilyen nyugtató hatással van rám.
-Köszi. Akkor még egy utolsó esélyt adok ennek a fiúcskának, de többnek már nem, és kész.
-Na ez a beszéd. -veregetett vállon.
Ezután még megírtuk a háziainkat, és megnéztünk mégegy filmet, ami elég sok időt elvett. Így este amikor anya is megjött, ő elment haza. Anya meg egyből elment aludni.
Végszónak azt mondta, hogy minden jól sikerült a randin és holnap délután érkezik a fiú hozzánk...
Milyen meglepő...
Na de azért kíváncsi vagyok már rá egy kicsit...
__________
A részek folyamatosan ki fognak kerülni.
Köszönöm, hogy elolvastad!
<33
YOU ARE READING
𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔
Fanfiction"-Nem Jungkook, ne sajnáld! Már lehullt az álarcod. Már tudom milyen vagy, és kösz, de ennyi pont elég volt belőled. -köptem felé a szavakat, majd hirtelen kikaptam a kulcsot a zsebéből és roham tempóban kinyitottam vele az ajtót, aztán már ott sem...
