Már javában folyt a "buli" a kibérelt nagy teremben.
A hangszóróból szólt a zene, kajáltunk, piáltunk, röhögtünk, sztorizgattunk, sőt még táncoltunk is már.
Mint kiderült, az ajtóval szembeni falnál van egy erkély is, ahova majd szeretnék kimenni, csak eddig még nem volt rá nagyon lehetőségem.
A hangulat fantasztikus volt, ahogy mindig is, de most így pár pia lehúzása után mégjobban tűnt.
Jungkookkal azóta nem beszéltünk, mióta visszajöttünk a mosdóból ami már egy 2 órája biztos volt, de ahogy látom már ő is jól érezte magát.
Lisa is már itt volt, Geumji nélkül természetesen.
Szóval az este szépen alakulgatott...
-Gyerünk Jimin, mégegyet. -karolt át Kai az asztal előtt állva, ahol most mindenki ott volt, majd felém nyújtott egy újabb felest.
-Ne, Kai... nem bírok többet. -mosolyogtam rá kínosan.
-Ugyan már Jimin. Az ünnepek arról szólnak, hogy jól érezzük magunkat és hogy seggrészegek legyünk. -röhögött.
Úgy látszik már ő is be volt csiccsentve egy kissé.
-Kai... én már most seggrészeg vagyok. -forgattam szemet, majd rácsimpaszkodtam karjaimmal.
-Akkor ezt az utolsót... -kérlelt.
-Nem hinném, hogy az jó ötlet lenne. Ne igyon több alkoholt. -szólt közbe Jungkook, aki majdnem velünk szemben ült az asztalnál.
-Te csak ne szólj közbe. Nem a te dolgod. Nagyfiúk már. Jimin is eltudja dönteni, hogy mit akar és mit nem. -villantott rá dühösen Tae.
-Ez igaz... -engedtem el Kait, de abban a pillanatban meg is szédültem, majd seggre ültem, mire mindenkiből kitört a röhögés. Még belőlem is. -De azt hiszem most már nem iszok többet. -keltem fel nagy nehezen.
-Megvagy? -kérdezte anya.
-Persze, semmi bajom. -nyugtattam meg.
-Jiminie... kijössz velem az erkélyre? -kérdezte Minji.
-Öhm... aha. -vettem el egy borral teli poharat, bár azt nem tudom miért, majd követtem őt kifelé.
Becsuktam magunk mögött az üveg ajtót, majd nézegetni kezdtem a most sötét, fényekkel teli várost.
-Jimin. Beszélnünk kell.. -tépte ki hirtelen a kezemből a boros poharat, majd egyből lehúzta az alkoholt.
-Mi a... Minji, de te még kiskorú vagy... -hagytam abba a város csodálását, és felé fordultam.
-Nem érdekel. Nekem kell Jungkook. -tért a lényegre.
-Mi van? -zavarodtam össze.
-Amióta megláttam, csak ő járt a fejembe. Amikor belépett az ajtón, rögtön tudtam, hogy ő kell nekem. Talán ez az első látásból szerelem..? Próbáltam beszélgetni vele, és közelebb kerülni hozzá a délután, meg az este folyamán, de nem ment. Mindig visszautasított, és nem tudom miért? -kezdett el lányosan sírni előttem, míg én azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány.
Vajon miért utasította vissza Minjit? Hát persze, hogy miattam.
De most mit kezdjek egy 16 éves lánnyal, aki egyből belezúgott az én férfimba, és nekem panaszkodott róla, majd el is bőgte magát most miatta.
-Öhm... figyelj Minji. Van még sok száz te korodbeli srác, akinek biztosan tetszenél. Jungkookot csak... hagyd békén őt, jó? Nem érdemel meg téged. -próbáltam nyugtatni valami hülyeséggel.
YOU ARE READING
𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔
Fanfiction"-Nem Jungkook, ne sajnáld! Már lehullt az álarcod. Már tudom milyen vagy, és kösz, de ennyi pont elég volt belőled. -köptem felé a szavakat, majd hirtelen kikaptam a kulcsot a zsebéből és roham tempóban kinyitottam vele az ajtót, aztán már ott sem...
