𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Chapter 29

Könnyeim záporozni kezdtek, és hallottam ahogy Jungkook a szobámba ment, majd magára vette maradék ruháját és már sietett is az előszobába, ahol táskáját felkapva, kabátjával a kezében már lépett is volna ki az ajtón, csakhogy én fel voltam készülve erre.

Így az ajtó bevolt zárva, a kulcs meg nálam volt.

-Jimin! Nyisd ki azt a rohadt ajtót! -szólt rám.

Eszem ágában sem volt teljesíteni kérését, így nem szólaltam meg.

Csak csendben figyeltem a történéseket a konyha másik végéből, ahol ráláttam Jungkookra, aki a bejárati ajtó előtt állva, rémisztő tekintettel szuggerált engem, és várta, hogy csináljak valamit. De én megsem mozdultam.

-Utoljára mondom! Nyisd, ki, az ajtót! -szótagolta szavakként.

-Én csak azt szeretném, hogy hallgass meg... -mondtam neki sírva.

-Nem! Én legalább nem kúrogattam a hátad mögött! -kezdett el felém sétálni.

Még jó, hogy van köztünk egy konyha asztal, különben a köztünk lévő távolságot akadálymentesen tudná átszelni.

-Én sem azt csináltam! -emeltem fel a hangom.

-Akkor az mi, hogy még egy nap sem telt el mióta először lefeküdtünk, de te már is az állítólagos legjobb haverod ágyába menekülsz, hah?! -csapott idegesen az asztalra, mivel közben ledobta magáról a kabátot és a táskáját, majd a konyhába jött. Farkas szemet nézett velem. A szemei csak úgy csillognak a dühtől.

Fáj ezt látni...
Pedig olyan jól indult ez a reggel...

-Én csak... megijedtem... -szipogtam.

-Megijedtél mi? Na hol van az a kibaszott kulcs?! -kérdezte fagyos hangján.

Nem válaszoltam csak felmutattam összeszorított ujjaimat, amik közt a keresett tárgy lapult.

-Add ide! -nyújtotta ki az asztal fölött, felém a kezét.

-...nem. -ejtettem ki halkan ezt a szót.

-Tessék? -döbbent le.

-Mondom nem. -jelentettem ki hangosabban és felnéztem rá. Egyenesen fekete szemeibe. -Számítottam, hogy leakarsz majd lépni... de... nem engedem... -raktam hátam mögé azt a kezemet, amiben a kulcs volt.

-Ne akard, hogy erőszakhoz folyamodjak... -sziszegte.

-Pedig erőszak nélkül is meglehet szerezni a kulcsot... -suttogogtam letörten. -Pont mint a szexnél... azt is lehet erőszak nélkül csinálni.... de neked mégsem ez az első gondolatod, hogy hogyan lehetne agresszivitás nélkül véghez vinni dolgokat.... -sírtam el magam újra. -Én csak megakarom beszélni veled ezt..

Látszott, hogy nem erre számított a fekete hajú, de nem hagyta annyiban a dolgot.

-De te sem hallgattál meg akkor! -jött elő egy újabb hülye kifogással.

Ennyire megsértettem volna őt...?

-Ne legyél már ilyen gyerekes Jungkook! Kurvára te erőszakoltál meg engem, és nekem az volt a kibaszott első alkalmam, hogy lefeküdtem valakivel, aki mellesleg életem első szerelme is volt. Utána szentül megvoltam győződve arról, hogy utálsz engem, és csak arra kellettem neked. Minnél előbb elakartam felejteni, ki akartam törölni azt az estét, mert tényleg... baromira durván bántál velem. Egy jó emléket akartam csak arról, hogy milyen lefeküdni valakivel. És ezt akkor csak Tae tudta megadni, de nincs semmi köztünk! Akár mennyire hihetetlen is az egész. Mi érdekes módon megtudtuk beszélni a dolgokat, mint férfi a férfivel. Nem lett belőle semmi probléma. Akkor te miért nem vagy képes megbeszélni ezt velem? Most így utólag már nem feküdtem volna le Taehyunggal, de most már mindegy. Nekem csak... új volt ez az egész, és nagyon megijedtem.... -zokogtam el magam a mondandóm végére.