𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Chapter 67

-Jól van, Jungkook. Engem már nem érdekel, hogy mit akarsz és mit nem, de én most azonnal elviszlek a kórházba. Ez így már nem mehet tovább! -jelentettem ki ellentmondást nem tűrően a szilveszter utáni első napon.

Hát ugye nem volt szilveszteri buli sem, mivel kurvára Jungkookot kellett ápolgatnom már megint, ami így már hónapok után eléggé idegfeszítő tud lenni.

-De nem kell. Hidd el, mindjárt jobban leszek. -erősködött továbbra is, a nappaliban levő kanapéján fekve.

-Meg a jó nagy faszt. Kook, ez volt az eddigi legnagyobb hülyeség, amit valaha hallottam. Na gyere, menjünk. -fogtam rá a remegő karjaira, de ő nem hagyta magát.

-Jimin, engedj el! Nem akarok elmenni innen. Jól vagyok! -kiabált rám.

-Jól vagy? Most komolyan, Jungkook? Szerinted az rendben van, hogy hónapok óta nekem kell téged etetnem, fürdetnem, takarítanom kell helyetted, főznöm is kell rád, mosogatni és ruhát  mosni is nekem kell, mindezt azért, mert te rohadtul nem tudsz már járni se és a végtagjaid meg úgy remegnek, mint egy kocsonya. De ez még semmi, mert emellett nekem még pluszban ott van az egyetem is, amit elkéne végeznem, de így még a záróvizsgáimat sem fogom tudni letenni, érted? Kibaszottul elegem van már ebből! -emeltem fel én is a hangomat.

-Nekem is elegem van már ebből, de ha ez nem tetszik, akkor el is lehet menni. -mutatott az ajtó felé.

-Te egy idióta vagy, Kook.. -motyogtam. -És mit csinálnál nélkülem?

-...

-Hm?

-Semmit. -vont vállat.

-Istenem, Kookie... -ültem le mellé. -Miért nehezíted meg mégjobban az életemet? Egész eddig kiálltam melletted. Akkor te miért nem vagy képes ennyit megtenni értem? Hiszen csak a kocsiba kellene beülnöd. -sóhajtottam gondterhelten egy nagyot, miután a halántékomat kezdtem el masszírozni.

-Mert Seojun is a kórházban halt meg. Ezért nem akarok odamenni. -válaszolta halkan.

-Ah, basszus. Már megint Seojun? -idegeskedtem. -Többet ártott neked ő, mint amennyi boldog pillanatot éltetek meg együtt. -akadtam ki az idegállapotom miatt.

-Most miért vagy ilyen?

-Mert már unom ezt az egész ápolósdit játszani. Hetek óta nem bírok normálisan aludni. Teljesen kész vagyok idegileg és a te ellenkezésed is rátesz még egy lapáttal erre. -mutattam rá vádlóan.

-Nem muszáj ám folyton mellettem lenned. -vont vállat flegmán.

-Jungkook, nekem kurvára elegem van belőled! Miért nem bírod felfogni végre azt, hogy én és anya csak jót akarunk neked? És akkor miért kértél meg arra még régebben, hogy örökre maradjak veled, ha most ilyen könnyen elküldesz? -álltam fel mellőle ingerülten.

-Nem küldelek el! Én csak azt mondom. hogy hogyha már eleged van belőlem, akkor nem kell mindenáron itt lenned! -fújtatott, mint egy felbőszült bika, ami engem csak mégjobban kiidegelt.

-Tudod, baszottul nem neked kéne most felháborodnod, úgyhogy maradj kussban. Még egy rohadt 'Köszönöm' vagy ilyesmi sem hagyta el a szádat, amiért én egész eddig itt voltam melletted. -rogytam térdre, majd a fejemet a mennyezet felé fordítottam, hogy a könnyeimnek megálljt tudjak parancsolni, mivel az idegesség már könnyek formájában akart távozni belőlem.

-Mert iszonyatosan félek, Jimin... -hallottam neg Kook remegő hangját, mire fel is kaptam a fejemet. -Nagyon nagyon félek. -takarta el az arcát.

-De hát mitől? -másztam oda mellé.