Másnap elég későn keltem fel, de azt is csak azért, mert éreztem hogy megint felment a testhőm.
Így a legmelegebb ruháimba öltöztem fel, és utam a konyhába vezetett.
Már 11 óra... az igen. Mondjuk még tudtam volna aludni, de most már mindegy.
Egyből beszedtem egy gyógyszert és csináltam magamnak teát.
Amíg a tea készült eresztettem a kádba forró vizet, mert az most jólesne.
Mivel beteg voltam ezért nincs is most étvágyam, így hát a reggelit az mellőztem.
Úgy is kihanynám amit megennék most.
Amint elkészült a forró ital, megfogtam azt és bevittem a fürdőbe.
Levetkőztem és eléggé fázni kezdtem, pedig elvileg nem volt annyira hideg a fürdőszobában.
Rögtön bevetettem magamat a habok közé teámmal együtt, és felsóhajtottam az érzésre.
Rettentően jól esik most ez nekem.
Lehunyt szemekkel és hátravetett fejjel élveztem a kád és forró ital nyújtotta érzést.
Azért van a betegségnek jó oldala is.
Ebben a pillanatban az összes egyetemista tanul, míg én a kádban élvezkedek.
Erre a gondolatra mosolyogni kezdtem.
De nem tudtam sokáig, mert a szobámban lévő telefonom eszeveszett csörgésbe kezdett.
-Na ez is pont jókor... -ment el minden jókedvem.
Úgy voltam vele, hogy majd abba hagyja az illető.
De amikor már vagy ötödjére kezdett el rikácsolni az a szar, idegesen szálltam ki a kádból, és felvettem fürdőköpenyemet majd megtöröltem kezeimet is, hogy azért mégse vizes kézzel fogjam meg a telefonom.
Még mindig nagyon remegtem, mivel fáztam, és most így a forró vízből kiszállva eléggé hidegnek érződik a levegő.
Idegesen trappoltam be a szobámba majd megsem nézve a kijelzőt emeltem fülemhez a készüléket, és nem túl kedves hangon beleszóltam.
De nem tehetek róla, még azt sem hagyja ez a személy, hogy nyugtom legyen...
-Mi van? -kérdeztem kicsit idegesebben a kelleténél.
A vonal túloldalán lévő nem igazán akart válaszolni, és már az is eszembe jutott, hogy mivan ha már rég lerakta amikor is...
-Jimin...? -érkezett egy nagyon jól ismert mély és most bizonytalanul csengő hang.
Gyomrom percek alatt össze szűkült és hányingerem is támadt a mérhetetlen csalódás, félelem és a dühtől.
Átkoztam magam, amiért meggondolatlanul vettem fel a telefont...
Nem tudtam, hogy mit kéne mondanom, viszont egyáltalán nem fostam be tőle, mivel azért haragszok rá a tettei miatt. Nem kicsit..
-Mit akarsz? -lettem nyugodt egy kicsit.
Mindig is számítottam rá, hogy egyszer majd felkeres, így most csak egy kicsit lepett meg ezzel a tettével.
-Csak... hogy vagy? -tette fel a kérdést félénken.
Bezzeg amikor az ágyában voltam, akkor nem volt ennyire megszeppent a kis...
-Ezt akkor kellett volna megkérdezned... -hangsúlyoztam ki az "akkor" szócskát.
-Sajnálom... -suttogta.
-Ezzel nem tudok mit kezdeni. Rohadtul nincs kedvem most hozzád, szóval mentem... -csaptam volna rá a telefont.
-Várj... -kiáltott fel ijedten. -Hallottam hogy beteg lettél... jobbulást. -azzal ő bontotta a vonalat.
YOU ARE READING
𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔
Fanfiction"-Nem Jungkook, ne sajnáld! Már lehullt az álarcod. Már tudom milyen vagy, és kösz, de ennyi pont elég volt belőled. -köptem felé a szavakat, majd hirtelen kikaptam a kulcsot a zsebéből és roham tempóban kinyitottam vele az ajtót, aztán már ott sem...
