𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Chapter 21

Gondolkodásomból a zár hangja zökkentett ki.

Ez... anya lesz...

A gyomrom görcsbe rándult, és remegve mentem ki az előszobába. Eszembe jutott hogy inkább a szobámba rohanok, de elvetettem ezt az ötletet, mert nem akarom hogy azt higgyék rólam hogy egy utolsó nyomorék vagyok.
Akkor essünk túl rajta...

Nagy meglepetésemre csak anya jött meg..

Pedig szentül megvoltam győződve, hogy Jungkook is itt lesz vele...

-Oh, szia Jimin. -köszönt anya, miután levette magassarkúját és kabátját.

-Szia.. Jungkook? -kérdeztem rá félve.

-Azt mondta sok munkája akadt így egy ideig nem fogunk találkozni. De minden rendben van vele. -ment a konyhába.

-Az... ennek örülök. -nyögtem ki.

Mármint annak örülök hogy nem kell összefutnom vele, de ez szerintem anyának máshogy jött le.

-És te? Jó vagy? -jött oda hozzám aggódva és magához szorított.

-Most igen, mert vettem be gyógyszert, de amúgy nem annyira... -bújtam ki öleléséből.

Erre csak sóhajtott egyet.

-Beszéltem az orvossal és azt mondta, hogy a héten ne menjél suliba, így kiírt. Tae küldi a házikat? -tette fel a következő kérdést.

-Nem ő, hanem Yoongi. -ültem le egy székre.

-Yoongi, ő meg kicsoda? -ráncolta össze szemöldökét miközben a kávéját készítette.

-Egy osztálytársam. Suliban egyedül szokott lenni, de Taejal jóba van. -magyaráztam.

-Hm... biztos kedves fiú. -bólogatott.

-Az, jófej gyerek. -helyeseltem.

Ekkor beállt egy kisebb csend, amikor is anya kitöltötte a kávéját.

-Biztos jobban vagy? -kérdezte végül.

-Persze, most igen.

-Akkor jól van. Ha bármi baj van, akkor nyugodtan szólj bármikor, oké? -foglalt helyet megint velem szemben.

-Rendben, köszönöm. -mosolyogtam rá kedvesen.

-Ne hülyéskedj, az anyukád vagyok. -nevette el magát, mire én is így tettem.

Nem szoktunk beszélgetni olyan sokszor, de most nagyon jól esik a társasága.

-Egyébként... Jungkook furán viselkedett tegnap is meg tegnap előtt is, de főleg tegnap... Nem tudom, kicsit szokatlan volt. -kezdte anya.

Gyomrom ismét görcsbe rándult, mikor a pokoli emlékek és Jungkook is eszembe jutott.

-Mi..Miért? Hogyan.. viselkedett? -tettem fel a kérdést félve.

-Igazából semmi extra, csak rengeteget kérdezett felőled, amivel nem is lenne nagy baj, csak ezt már túl tolta szerintem. Én meg ugye nem tudtam válaszolni neki, mert pontosan akkor láttalak utoljára amikor ő. Kezdtem már aggódni, hogy esetleg történt-e veled valami... Szóval most megkérdezem... történt valami, amiről tudnom kéne? -nézett rám bizalmasan.

Egy kis időre szívrohamot kaptam, mert azt hittem hogy ezt azért kérdezi mert meglátta a szívásfoltokat a nyakamon, de ezt hamar elvetettem, ugyanis rajtam egy nagyon de nagyon nagy pulcsi van ami eltakarta a nyomokat így csak szimplán aggódik értem. Meg amúgy is, Yoongi már szólt volna, ha látszódna. Gondolom...

-Nem... dehogy is.... A mozizás nagyon jó volt... -motyogtam. Ahj.... utálok hazudni, de nem tehetek mást. Mit tenne ha megtudná az igazságot...? Bele sem merek gondolni...

-Oké. -könnyebbült meg. -Akkor gondolom csak összeszedtél ott valami vírust. -kelt fel a székről és a mosogatóba tette az üres csészéjét.

-Lehet...

-Mindenesetre igazán kedves Jungkooktól hogy ennyire aggódik érted. -mosolyodott el.

Aggódik mi...? Inkább csak fél, hogy beárulom őt neki... Szánalmas...

Erre csak bólintottam egy aprót.

-Egyébként... Taejal mi van? Miért nem ő hozza a házikat? -kíváncsiskodott.

-Mert ezen a héten ideutaztak a szülei és ugye velük akar lenni. -adtam a magyarázatot.

-Oh... így már értem. Tényleg, akkor fel is hívom kicsit később a szüleit, úgy is rég beszéltem már velük. És... majd esetleg bemutathatnád azt a Yoo... kicsodát? -akadt el.

-Yoongi, de oké, majd beszélek vele. Tudod... kicsit zárkózott személyiségű. -vakartam meg fejem búbját.

-Jaj az mindegy. Mi ne harapunk. -nevetett fel.

-Tudom. -vigyorogtam.

Ezután a nap további része unalmasan telt, mivel már be is sötétedett.

Unalmamban rákerestem instán Yoongira, akit bekövettem. Nem is kellett sokat várnom, már vissza is követett így megláthattam azt az egy szem képet róla, amit idén nyáron töltött fel az oldalára.

Hogy lehet ilyen cuki cica mosolya...? Irigylem őt... nagyon. Én miért nem tudok ilyen szépen mosolyogni...?

Nem sokkal később jött is az üzenet tőle.
Szóval rám írt.

Egészen este 8-ig írogattunk és küldözgettünk egymásnak random internetes hülyeségeket. Azt írta, hogy tiszteljem meg hogy írogat velem, mert eddig senkivel sem tette meg ezt az osztályunkból, így én vagyok az első akivel online is tartja a kapcsolatot mostmár.

Persze ezen jót mosolyogtam, és büszke is voltam magamra, amiért úgymond megkedvelt Yoongi.

Késő este még Tae is írt, és őszintén aggódott, hogy jól ki jövök-e, a suliban csendes barátjával.

Megnyugtattam, hogy nagyon jó fej a srác, és nem is értem, hogy az iskolában miért olyan mindenkivel amilyen...

Azt írta hogy ő sem tudja, de vele is kedves.

Még megkérdezte hogy hogy vagyok, én meg tőle, hogy örült-e a szüleinek.

Azt válaszolta hogy igen, bár a nemrég eltört állólámpa miatt kissé kiakadtak, de nem volt vészes.

Ennek tényleg örültem.

Így enyhén fájó fejjel és boldogan hunytam le szemeimet és repített el az álomvilág.

Hihetetlen, hogy ettől a pár kedves gesztustól is elfelejtettem legalább egy kis időre minden búbánatomat.

Pedig aztán nem olyan kis problémáim lettek így az utóbbi időkben...

__________

Kicsit egyhangú lett ez, de majd jön a többi rész is.

Köszönöm, hogy elolvastad! <33