𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Chapter 76

-Jungkook! Hallottad ezt? -ugrottam ki az ágyból.

-Már nem is vagyok fáradt, gyerünk Jimin! -húzott fel magára valami ruhát, majd megragadta a kezemet a párom, és a bejárati ajtó felé kezdett rohanni velem.

Az ajtót be is csaptuk magunk után, majd a kaput is majdnem kitörtük a helyéről.
Gyorsan körbenéztünk az utcán és láttuk ám, hogy bal oldalon a sarkon ott állt már kettő mentő.

Azonnal feléjük vettük az irányt, hogy megnézzük, mégis mi történhetett itt ilyen későn.

A torkomban gombóc keletkezett, mert már a látványtól és a tudattól, hogy itt bizony valaki megsérült, sírhatnékom volt...
Sosem szerettem a baleseteket, bár... ki az aki szereti..?

Amikor odaértünk... hát én azt hittem, hogy rosszul leszek.

Térdre rogytam és a kezemet a szám elé rakva tört ki belőlem a hisztérikus zokogás.
Egyszerűen nem akartam hinni a szememnek.

A földön egy eléggé fura pózban fekvő fiatal nő volt, akit épp akkor takartak le egy fekete lepedővel.
De ez még semmi, mert... pár méterrel mellette ott volt egy felborult babakocsi, és talán ez volt az, ami a legjobban megijesztett engem.

Egy babakocsi, amiben egy kis csecsemő feküdt ártatlanul.
Csak így az egyik pillanatról a másikra elhunyt az anyja egy sofőr miatt.
És ki tudja.. lehet, hogy az a kis baba sem élte túl.

-J..Jungkook... az egy fiatal anyuka volt... -dadogtam sokkos állapotban a földön.

-És a.. a kisbaba... Jungkook... -tört ki belőlem újra a zokogás, amire a párom sem tudott reagálni, mert ő is csak a baleset helyszínét vizslatta elhűlten.

-Majdnem a szemünk előtt haltak meg. -bőgtem, mire Kook is észbe kapott.

-Jimin, hé... -guggolt le elém. -Nyugodj meg, oké? Így csak megint pánikrohamod lesz. Nem történt semmi, jó? -szorított magához szorosan. -Nem láttál te semmi, rendben? Nem volt ott az ég világon semmi. -kapott az ölébe, majd az összes erejét összeszedve cipelt vissza a házba.

A nappaliba beérve felkapcsolt egy kis lámpát, majd leült a kanapéra és az ölébe húzott, mire én sírva bújtam a mellkasába.

-Nem akartam volna ezt látni.. -mondtam hisztérikusan.

-Tudom... Én sem. Nekem is szörnyű volt látni ezt.. De most figyelj rám... -fordította szembe magával a fejemet. -Jimin, vegyél mély levegőket. -törölgette a könnyeimet.

-Nem megy, Kook... Nem... megy. Pánik rohamom lesz. -zokogtam keservesen.

-Tudom, ezt akarom elkerülni. Nézz rám. -kért meg rá, de én nem tudtam ezt teljesíteni. -Jimin, nézz rám! -szólt rám hangosabban, miközben rázogatni kezdett.

-Ez annyira... -bőgtem tovább.

-Nem is ismertük a nőt! Jimin, kérlek vegyél nagy levegőket! -kiabálta aggódva.

-Jungkook! -kapkodtam a levegőt.

-A francba veled! -mérgelődött, majd a fürdőszobába cipelt, ahol a zuhany alá állított és hidegvizzel kezdett mosni engem ruhástul.

A másodperc egy töredéke alatt tisztult ki az elmém és szó szerint kiütöttem Kook kezéből a zuhanyrózsát, amivel csak azt értem el, hogy az én szemembe kezdte el folyatni a jéghideg vizet.

Ordítva zártam el a csapot, majd Jungkookot félrelökve siettem ki a fürdőből, onnan meg a szobámba, ahol villám gyorsan átvettem a ruháimat és befészkeltem magamat az ágyba.