𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Chapter 55

-Jimin. Jiminie...! Kelj fel, Édes! Megérkeztünk. -hallottam meg Kook suttogását, majd megéreztem, hogy simogatni kezdte a fejemet, ami annyira jó érzés volt.

-Mh... mindjárt. -nyújtóztam egyet csukott szemekkel.

-Olyan gyönyörű vagy... -simított arcomra, mire én nyitogatni kezdtem a szemeimet és elpirulva ránéztem.

-Köszönöm. Te is.. -hajtottam le mosolyogva a fejemet.

-Nem haragszol rám? -túrt bele óvatosan a hajamba.

-Nem, Jungkook. Nem haragszom. -nyugtattam meg.

-Köszönöm. -mosolyodott el.

-Ugyan. Én is ugyanolyan idegesítő voltam. -vontam vállat majd kicsatoltam a biztonsági övemet.

-Szeretlek, Jimin. -fogott a tarkómra.

-Öhm... én is szeretlek Kook. -illetődtem meg a hirtelen szeretet kitörésén.

-Nem akarom, hogy elhagyj, soha. -váltott át szenvedő hangnembe.

-Most miért mondod ezt? -ijedtem meg.

-Mindig mellettem leszel, ugye? -hagyta figyelmen kívül az előbbi kérdésemet.

-Hát persze Kook, de ezt már szerintem tudod. -vontam össze a szemöldökömet.

-Megígéred, hogy nem hagysz el? -kérdezi komolyan.

-I..igen. Persze. Hiszen szeretlek. -válaszoltam félve, mert azért ez a helyzet így eléggé... fura.

-Nagyon szeretlek, Jimin. Lehet, hogy ezt nem mutatom ki sokszor, de így van. Nagyon szeretlek. -tapadt ajkaimra, majd lassan csókolni kezdett, de én egyből el is váltam tőle.

-Ezt most miért is kérdezted meg? -simítottam arcára.

-Volt időm gondolkodni, amíg te aludtál. És arra jutottam, hogy... muszáj ezt megkérdeznem és megígértetnem veled.

-Nem tettél semmi rossz dolgot indok nélkül. Ne gondolkodj ilyeneken. -pusziltam ajkaira, majd elengedtük egymást. -Ki tudsz szállni az autóból? -kérdeztem tőle.

-...persze. -mosolyodott el kínosan, majd végignéztem, ahogy kiszenvedte magát az ülésből.

Sóhajtottam egy hatalmasat, majd a csomagtartóhoz sétáltunk.

-Viszem a táskádat. Én úgyis csak a bőröndömet hoztam. -vettem ki az említett dolgokat.

-Jimin erre semmi szükség. Tudom vinni a saját táskámat. -nyúlt a fekete hátizsákjáért.

-Jungkook fogd be azt a csókolni való szádat és hozd inkább csak a saját bőröndödet. -szedtem ki a ő bőröndjét és lecsuktam a csomagtartót.

-Milyen vadmacska lettél... -mosolyodott el, mire én csak szemet forgattam.

-Most mivan? -ráncolta össze a szemöldökét.

-Semmi. -sóhajtottam. -Inkább menjünk. -mosolyodtam el egy kicsit.

-Oké.

-De akkor itt nem is kell neked semmi maszk vagy ilyesmi, hogy ne ismerjenek fel? -váltottam témát.

-Nem, Jimin. Meg amúgy is... mivan akkor ha ez kiderülne? Semmi. Csak Szöul ismer engem. Ha meg valami csoda folytán mégiscsak kiderülne, akkor meg felmondok vagy is inkább kirúgnak és veszek egy nagy házat távol mindentől, majd amilyen jól fizettek és amennyi pénzem van nem is kéne dolgoznom a megélhetésért, majd.... ha már meg lenne minden.... férjhez mennék... Park Jiminhez... nem tudom ismered-e őt? -döntött neki a kocsi hátuljának.