Chapter 79

444 28 4
                                    

-Jimin, ezt még ott felejtetted. -jött utánam a nappaliba egyetlen barátom, Yoongi, majd átnyújtott nekem egy képet, amin én és ő voltunk rajta.

-Oh, igaz is... Köszönöm. -öleltem át őt mosolyogva.

-Csak, hogy ne felejtsél el engem akkor sem, amikor már az ország másik felében fogsz lakni vígan az eltûnt, majd elõkerült pároddal. -nevetett fel.

-Yoongi... igaz, hogy most fogok költözni, de attól még rendszeresen vissza fogok jönni ide látogatóba. -tettem el a képet a nappaliban heverő rengeteg cuccom közé.

-Hát végül eljött ez a nap is... -törölgette a könnyeit anya az ajtófélfának dőlve.

-Ne sírj már anya, mert én is bőgni fogok. -kuncogtam, miközben magamhoz öleltem őt.

Szeptember vége van.
A rossz időszakom vége.

Tudom, hogy ez a sötét fejezet a mai napon fog lezárulni végleg az életemben.
Már látom az alagút végén a fényt, amihez a Jungkookkal való szerelmem vezetett el.

Gyakorlatilag a köztünk lévő kapcsolat faragott belőlem egy igazi férfit.
Az elmúlt években már rengeteg pozitív és negatív élményt megtapasztalhattam, ami rendesen kiképzett engem minden értelemben.
Már készen állok egy önálló életre Jungkookkal.

A napokban megkaptam az első fizetésemet is.
Annyira büszke vagyok magamra.
Persze a pénzem megy a közösbe, mert Kookieval megbeszéltük, hogy mi egy kasszát fogunk vezetni, ami igazából nekem tök oké. Mármint, nekem nincs semmi problémám ezzel, hiszen úgyis körülbelül ugyanannyit keresünk.

Izgulok... nagyon, nagyon izgulok.

Jungkook azt mondta, hogy még a szüleinél vannak az új házunk kulcsai, ami csak egyet jelenthetett... Elõször a szüleihez kell mennünk, ami meg azt jelentette, hogy most elõször végre találkozni fogok velük.

Természetesen nem csak én voltam izgatott, hanem Jungkook is eléggé remegett.

Végre most már megtudhatom, hogy mi miatt is félt ennyire attól, hogy én találkozzak a szüleivel. Bár... ahogyan megismertem Kook öccsét, abból kifolyólag szerintem a szüleik sem lehetnek különbök. Junghae eléggé sok beszólással illette a bátyját, mialatt ott voltunk.

Furcsa, hogy Kook nem szokott beszólogatni feleslegesen. Szerintem õ a kis fekete bárány a családjában, aki tudja, mi az a jó modor. Habár a kapcsolatunk elején õ sem volt ám egy kis szent, mert néha nagyon idegesítõen erõszakos tudott lenni, de szerencsére errõl a viselkedés módjáról leszokott mostanra.

Na, mindegy...

Apropó... most itt van nálunk anya új pasija is, aki felajánlotta a segítségét a pakolás miatt. Iszonyat kedves a férfi, és titkon még rohadtul örülök is, hogy egymásra találtak. Végre egy normális ember, aki meglátta anyában a jót. Nem értem, hogy a többi ember miért járkált becsukott szemekkel.

Amúgy most, hogy belegondolok... gyakorlatilag anya hozott össze minket Kookkal.

-Anya! -kiáltottam fel nevetve.

-Igen? -hangzott a válasz.

-Neked leesett már, hogy egyébként te hoztál össze engem Jungkookkal? -lépdeltem be hozzá a konyhába.

-Nem gondolkoztam eddig ilyeneken, de most, hogy mondod... igen. Én hoztalak téged össze vele. És nem bántam meg. Sokszor mondogatom azt, hogy én bármit megtennék a boldogságod érdekében. Így hát lemondtam az unokákról is. Nekem úgyis az a fontos, hogy te jól legyél. Sok mindenen mentél keresztül. Most már igazán élhetnéd a boldog életedet egy olyan emberrel, akirõl tudom, hogy õ is mindent megtenne érted. Éppen ezért nem szeretnék beleszólni abba, hogy mit csinálj és mit ne, vagy hogy legyen-e gyereked vagy ne legyen. Ez a te döntésed, és bármi döntést is fogsz hozni ezentúl, én mindig, mindenkor 100%-ig támogatni foglak benne, érted? És... ha esetleg valami nem fog menni, vagy csak tanácsot szeretnél kérni valaki tapasztaltabbtól, akkor jusson eszedbe, hogy én bármikor tudok segíteni neked. -fejezte be anya a hosszúra nyúlt válasz adását.

𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔Where stories live. Discover now