𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Chapter 33

Idegesen rohantam fel a lépcsőházban a lakásunkig, és szinte kivágtam az ajtót, majd jól be is csaptam azt magam után.

Szó szerint lerúgtam magamról a cipőt és dühösen rávágtam a fogasra a kabátom, majd se szó, se beszéd berontottam a fürdőbe ahova be is zárkóztam és engedni kezdtem a forró vizet a kádba.

Amíg meg nem telt vízzel, addig a tükör elé álltam és megtámaszkodotam a mosdó kagyló szélein.
Csak bámultam magam, és a szét esett válómat.

Nem hiszem el, hogy pont most kellett felbukkania. Még jó hogy nem foglalkozom ezekkel a sorsos dolgokkal, mert akkor most azon kezdenék el kattogni, hogy milyen célból sodort össze minket újra a "sors".

Épp elég volt az a rohadt 4 év, amíg szinte majdnem minden nap találkoznom kellett vele...

Már a gondolatra is kirázott a rosszul eső hideg...

Így hát bevetettem magam a forró vízbe. Persze előtte levettem a ruháimat...

Hátra hajtott fejjel zártam ki a külvilágot.

-Jimin, kincsem... jól vagy? -hallottam meg anya aggódó hangját.

-Persze, mindjárt kijövök. -válaszoltam gépiesen.

Inkább válaszolok így, mint goromba stílussal.

-Rendben.

Bő 10 percig áztattam testemet, majd kiszálltam és szép lassan rendbe hoztam magam, és egy fokkal nyugodtabb is lettem.

Természetesen pizsamát nem hoztam magammal, de sebaj...
Kikaptam a szárítóból egy alsót majd azt magamra aggattam, és belebújtam a világoskék köntösömbe.

Tökéletes.

Hajamat eligazítottam, és már ki is léptem a kis folyosóra.

Jót tett ez a meleg fürdő, de tényleg...

Utam a konyhába vezetett, mivel szerintem anya is ott van, és már be is léptem oda.

Nagy meglepetésemre nem csak anya volt ott, hanem a fekete hajú is. De ez várható volt, csak most nem számítottam rá. Minden esetre örülök neki.

Ahogy látom, anya kicsit zavarba jött, hogy majdnem egy száll semmibe jelentem meg, a lelki társa előtt, aki most már az én lelki társam, sőt testi társam is...
Jungkook viszont egy halvány, szívdöglesztő mosollyal jól végig mért.

Kicsit ledermedtem, de aztán észbe kaptam és megöleltem anyát. Jó szorosan.
Úgy ahogy eddig még talán soha sem, és nyakába fúrtam a fejem, hogy beszívjam édeskés illatát, ami a gyermekkoromra emlékeztet, mikor sokszor együtt aludtunk. Akkor is mindig ezt az illatot éreztem. Finom...

Anya a hátamat simogatta, meg néha a hajamat is.

Hiába, az anyai ölelésnél és szeretetnél nincs jobb. Kivéve ha azt Jungkooktól kapod meg, de az már más téma...

Hosszú ölelésünk végeszakadtával csendesen leültem Jungkookkal szembe, míg egyetlen szülőm a családfőhöz ült, pontosabban mellénk.

-Történt valami? -kérdezte a fekete hajú engem fürkészve.

Ő még nem is tud erről. Csak én meg anya..
Vajon, jó ötlet lenne elmondani neki is?
Sajnos nem tudom, mit kéne tennem..

-Jimin, mi a baj? Nagyon sápadt vagy. -fogta meg a kezemet anya, mire én rászorítottam ujjaira, a másik kezemmel meg homlokomat kezdem el dörzsölni, mert enyhén fájni kezdett a fejem is..