𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Chapter 12

Reggel éreztem, hogy másmilyen környezetben ébredtem, mint általában szoktam.

Nagy nehezen kinyitottam szemeimet, és a látvány enyhén lesokkolt, de ugyanakkor fel is dobta a reggelemet.

Ugyanis én még mindig a félmeztelen vagyok, és Jungkook szintén félmeztelen mellkasán aludtam, míg ő egyik kezével átkarolta derekamat.

A vigyor egyszerűen percek után sem takarodott le az arcomról.
És eszembe jutott a tegnapi csók...
Te jó isten... még a gondolatára is liftezett a gyomrom, olyannyira jó volt.
Jungkook... tényleg megcsókolt...
Érztem, hogy paradicsom vörös leszek..
Kár, hogy csak pár másodperces volt.

Mielőtt még tovább pirulhattam volna, inkább gyorsan rápillantottam az órára, ami reggel 6-ot mutatott. Egész korán van még.
Az ajtó meg kulcsra van zárva. Akkor anya nem láthatott meg minket, meg különben is, ő hétvégenként 8-ig szokott aludni.

Kikelni nem tudok az agyból, mert Jungkook magához láncolt. És sokáig nem tudok egyhelyben maradni mellette mert... megkívánom.

Hűha Jimin, de perverz lettél hirtelen..!
Egyértelműen Jungkook hibája ez az egész változásom. Hát persze, ki másnak lenne a hibája..?

Olyan gyönyörű, még ilyenkor is. A kisimult arca, a homlokára eső rakoncátlan sötét tincsei, az enyhén nyitott pirosas ajkai. Ahj.... miért néz ki ilyen észvesztően jól...?

Kisöpörtem egyik kezemmel haját a homlokáról, és úgy gyönyörködtem tovább benne.

Jesszus, miket művel velem?
Viszont ha szerelmes leszek belé, akkor mi lesz anyával?
Habár... mondjuk anya és a közte lévő viszony nem szerelemre épül. Csupán lelki társak, ami azt jelenti, hogy Jungkook nem csalná meg anyát velem, mivel még a kézfogáson kívül nem volt testi érintkezésük.
Nem úgy mint velem...

Oh, te jó ég... Ha ezt anya megtudná... én, nem is tudom mit csinálna...
Na jó, nem fogja megtudni és kész..
Nekem akkor is csak a fekete hajú kell.

Viszont már kezdtem türelmetlen lenni.
Már hiányzik az érintése.
Igaz, most is a derekamat öleli, de az nem ugyan az mint amire vágyok most...

Így hát belefúrtam fejemet a nyakhajlatába, hátha ez felébreszti majd.

Pár perc után már meguntam, hogy még mindig békésen szunyókál, én meg majdnem megfulladtam, holott már türelmetlenül várom, hogy felébredjen.

Így puszikat hintettem selymes, finom bőrére.

Egyre hosszabbakat, és egyre lejebb haladva kulcscsontja felé.

Na erre már elkezdett mocorogni, és nyöszörögni is.

-Jimin...? -szólalt meg álmos, rekedt hangon, ami miatt mégjobban elvesztettem az eszem.
Na nem mintha eddig lett volna...

Felnéztem rá. Olyan cuki az a fej amit vágott.

-Miért ébresztettél fel? -hunyta vissza szemeit.

De én nem válaszoltam rá.

-Hm? -kérdezte újra.

Most is válaszok nélkül hagytam.

-Mit szeretnél? -kérdezte rám nézve.

-Téged. -hajtottam a fejemet nyakába, mert ettől még én is zavarba jöttem..

Még nem nagyon szoktam hozzá ehez a helyzethez, de amúgy tetszik.

-Oh Jimin, azt hittem te ilyen kis szerény ember vagy. -simogatta meg hátamat.