Eltelt pár nap mióta Kookie felbukkant, de nem történt igazából semmi érdekes.
A minimális mennyiségű holmijait áthozta hozzánk, így már a szobámban lakik most ideiglenesen.
Rengeteget beszélgettünk, sőt volt olyan, hogy alig aludtunk valamit éjjel, mert be nem állt a szájunk. Rengeteg mondanivalóm volt neki, és persze ezzel ő sem volt másképp.
Persze nem voltunk ám itthon egész nap.
Mivel Jungkooknak vissza kéne nyernie az eredeti kondiját, ezért úgy döntöttünk, hogy első lépésként bejárjuk egész Szöult, vagy legalábbis Szöulnak annyi részét, amennyit tudunk. Vegülis az is egyfajta edzés.
Nekem meg sem kottyant egész álló nap sétálni, de Jungkook az első napon úgy elfáradt, hogy busszal kellett hazamennünk, szóval a következő napon már nem sétáltunk olyan sokat.
A hét végére már egész jól belejött a mozgásba, mert már szinte alig merült ki az egész napos sétálgatástól.
Most szombat van, és a jövőhétre túrázást terveztem a környéken lévő dombokban és erdőkben.
Anya az utóbbi időkben alig van itthon, mert eléggé el lett foglalva az új lelkitársával, amiből szerintem több is lesz szimpla lelkitársaknál...
Persze ez nekem egyáltalán nem probléma, inkább örülök neki, mert anya nem azt érdemelné, hogy egyedül maradjon. Lehet, hogy egy kicsit későn, de legalább rátalált a szerelemre.
Vagyis remélem, hogy rá fog találni.
Neki is kijár már a boldogság.
És legalább az apámat végleg el fogja felejteni...
-Anyukád mikor ér haza ma? -terült el az ágyamon a párom, miután leültem én is mellé.
-Nem tudom, már nem tudom követni. De a lényeg, hogy jól elvan azzal az emberrel, habár még nem is láttam őt. Mindegy, anya majd úgyis be fogja egyszer mutatni nekünk őt.
-Biztosan nem lesz neki baja? -aggodalmaskodott a fekete hajú.
-Dehogy lesz, Kook. Anya tudja, hogy mit csinál és jól kiismeri az embereket már első látásra. Szerintem ha annak a férfinek lett volna hátsó szándéka anyával, akkor anya otthagyta volna őt. -magyaráztam neki.
-Hát jól van. -vont vállat.
-Nem vagy fáradt amúgy? -fordultam felé.
-Nem. Egész jól bírom már. -kuncogott.
-Ez volt a cél. Jövőhéten túrázni fogunk, oké?
-Én benne vagyok. Addig jó, amíg veled lehetek. -hunyta le boldogan a szemeit.
-Jaj, te. Nagyon aranyos vagy, ugye tudod? -feküdtem rá teljes testemmel.
-Igen, tudtam. -vonta fel a szemöldökét.
-És még beképzelt sem vagy. -forgattam szemet.
-Tudod... Jimin. Ez most nem fog ide kapcsolódni, de... gondolkoztam egy dolgon. Amiről múltkor is beszélgettünk. -nézett rám komoly tekintettel.
-Öhm... miről is beszélgettünk múltkor? -nevettem fel zavartan.
-Hát, erről a szerepcserés dologról.
-Ja, igen. És, mire jutottál?
-Arra, hogy megpróbálkozhatnék újra a domináns szereppel. Tudom, hogy még a testalkatom semmi vezető szerepről nem árulkodik, de már sokkal jobban bírnám, úgy érzem. Persze, nem szeretnék neked sem rosszat, szóval inkább dönts te. Én bevállalnám azt is, hogy alád feküdjek, nekem édes mindegy. Én csak téged szeretnélek, mindegy milyen felállásban. -simított az arcomra.
YOU ARE READING
𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔
Fanfiction"-Nem Jungkook, ne sajnáld! Már lehullt az álarcod. Már tudom milyen vagy, és kösz, de ennyi pont elég volt belőled. -köptem felé a szavakat, majd hirtelen kikaptam a kulcsot a zsebéből és roham tempóban kinyitottam vele az ajtót, aztán már ott sem...
