𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Chapter 3

Lassan lépkedtem a lakásunkhoz vezető lépcsőfokokon.

Nem mondanám hogy totál nyugodt vagyok, mert kicsit azért van rajtam némi feszültség, de kibírható. Szerintem ezzel mindenki így lenne.

Megálltam az ajtónk előtt.
Nagy valószínűséggel már itt vannak.

Ahj... ha most itt lenne Tae, akkor minden sokkal könyebb lenne.

Hogy lehetek ilyen barom, aki még a saját otthonába sem képes bemenni...

Erre a gondolatra helyre állt minden.

Én nem olyan vagyok aki nem mer megtenni dolgokat. Én nem szoktam félni.
Éppen ezért már nyitottam is be magabiztosan a lakásunkba.

-Megjöttem! -kiáltottam anyának, hogy tudatára adjam hazaérkezésemet.

Komótosan levettem a cipőmet, és a kabátomat is. A táskát a vállamra kapva lépdeltem a nagyszobába.

-Szia drágám! -futott elém anya a konyhából, és egy jó szoros anyai ölelést adott nekem, amit örömmel fogadtam.

-Szia anya.

És ekkor kilépett a konyhából ő...
És az a csepp magabiztosságom is elszállt Afrikába a nyaralni vágyó madarakkal együtt.

Nem is tudom mit érzek most jelen pillanatban..

Ijesztőnek vagy inkább nagyon jóképűnek találjam...?

Fekete haj, hibátlan arc, enyhén vöröses ajkak, szinte már fekete szem, izmos testalkat, és az a dominancia ami árad belőle. Mintha egy címlap fotózásról hozta volna anya...
Egyszerűen mindenem azt sugallja nekem, hogy féljek tőle. Olyan hideg szemei vannak...

-Ő az akiről meséltem. -mondta anya egy hatalmas mosollyal.

Én csak néztem őt, és egyszerűen megrémisztett a tudat, hogy pont egy ilyen szívdöglesztően jóképű, ijesztő alak lett anyám párja...

-Aha... -nyögtem ki végül.

Ez a fekete hajú démon elég látványosan végig mért engem, amit nem tudtam hova tenni, és nyújtotta a kezét.

-Szia. Jeon Jungkook vagyok. -szólalt meg mély hangján.

-Helló..? Park Jimin. -most tegezzem vagy ne?

Kinézetre olyan 23-nak tippelném meg, de elvileg ő már 28 éves.

És kezet ráztunk.

Olyan nagy tenyere van, hogy az én kis mancsom szinte elveszett az övében.

Végül elengedtük egymás kezét, és csak bámultuk egymást.

Olyan hidegen nézett rám, hogy éreztem, a testhőmérsékletem lement 20 C° alá...

-Nos, csinálok most gyorsan valami ételt. Addig Jimin, indíts egy kis filmet. Jó lenne egy kis kikapcs, meg amúgy is Jungkook szeret filmet nézni -mondta anyum.

Nem mertem ellenkezni, mert egyszerűen befostam a fekete hajútól. Olyan a kisugárzása... hihetetlen...

Így hát anya a konyhába ment, mi meg a nagyszobába.

Ezek szerint Jungkook leült a kanapéra, én meg a TV elé.

Nincs nagyon beszélgetős kedvében...

Elindítottam a netflixet, és.... most mit kéne nézni? Nem is tudom, hogy milyen stílust szeret.

-Öhm... mit szeretnél nézni? -kérdezem hátra fordulva.

Ő is pont engem nézett... Ez egész eddig bámult engem..?! Mi a franc..

-Amit te szeretnél. -válaszolta lazán.

Milyen kedves.... oda ne rohanjak...

Vissza fordultam és elindítottam az egyik kedvenc akció filmemet.

Persze rögtön megállítotam, mert anya ugye nincs még itt.

Így, mint aki jól elvégezte dolgát, nem tudtam mást csinálni, mint tisztes távolságba leültem a fekete hajú mellé.

És csak ültünk...
Kicsit sem kellemetlen a légkör... áh, dehogy..

-Hány éves vagy Jimin? -törte meg végül a beállt csendet, és felém fordult.

-18. -válaszoltam szűkszavúan.

Tényleg félelmetesen jól néz ki. Már szinte irigykedek a külsőjéért.
De az a tekintet ahogyan néz rám, arra késztet hogy egy kicsit azért féljek tőle.

-Gimnazista vagy? -kérdezett újra.

-Nem. Most kezdtem az egyetemet.

-Aha. Hova jársz?

-Ide a központiba. -lendültem bele egy kissé a beszélgetésbe.

-Az igen. Az a legjobb egyetem itt a környéken. -bólogatott elismerően.

-Hát... vegülis, igen. -motyogtam zavartan.

-Mondd, te mindig ilyen vagy? -bámult szemeimbe úgy, mintha így mindent megtudna rólam.

-Mármint milyen? -kérdeztem rá félénken.

Nem értem miért vált ki belőlem ilyen tulajdonságokat, mikor alapból nem is ilyen vagyok...

-Ilyen kis félős.. Nem azért kérdezem, hogy megbántsalak, csak úgy. -mentegetőzött egyből.

-Hát... nem hinném... -teljesen össze zavart.

Na jó, Park Jimin! Ebből elég! Legyél már egy kicsit talpraesett!

-És te? Mivel foglalkozol? -tereltem már egy kicsit magabiztosabban a témát.

-Férfi modell vagyok annál a cégnél, ahol anyukád végzi az irodai munkákat. -mondta teljesen komolyan.

Már megsem lepődök... Ezzel a kinézettel még azt is elhinném ha valami idol lenne.

Akkor ezek szerint, anyum tényleg egy címlap fotózásról hozta..

-Szóval munkatársak vagytok? -kérdeztem furán.

-Mondhatjuk így is.

-Egyébként... hívhatlak hyungnak? -ugrott be hirtelen ez a kérdés, amit fel is tettem neki.

-Ha lehet inkább ne. Nem szeretem, ha valaki így hív. Maradjunk csak simán a Jungkooknál.

-Öm... rendben.

-Hoztam az ételt! -jött be anya.

Közben elindítottam a filmet, és mindneki elcsendesült.

Én akárhogyan is próbáltam a kijelzőre fókuszálni, a gondolataim közé folyton csak a fekete hajú szökött be, ami már egy idő után kezdett idegesíteni.

Vajon meddig bírja itt ki? És vajon tud nevetni? Miért pont anyával jött össze? És én miért érzem még mindig magamon a tekintetét?!

Oda fordultam felé, és láttam ám, hogy ő is nézett engem.

Abban a pillanatban álltam fel, és köszöntem meg az ételt. És már húztam is be a szobámba, ahol magamra zártam az ajtót.

Miért bámul folyton?! Mi a baja?

Amióta hazajöttem le nem veszi rólam a szemét.

Talán van rajtam valami? Nem, nincs.

Minden esetre abból a szempontból örülök hogy ő lett az új párja anyának, hogy legalább ő jól néz ki.

A viselkedése viszont eddig ilyen átlagos, szóval nem rossz. Igaz, hogy csak pár mondatot váltottunk egymással...

Csak a kisugárzása az, ami kicsit visszataszító..

De lekell szarni az ilyeneket, nem? Eddig is azt csináltam, akkor most is.

Így felraktam a fejhallgatót, és indítottam zenét...

Nem szabad hagynom, hogy a felénk Jimin győzzön felettem a közelében. Az igazit kell mutatnom neki...