𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Chapter 74

Az eddig üres lelkemben új virágok nyíltak.
Ilyet akkor éreztem legutoljára, mikor még Kook betegségéről nem tudtunk és vígan éltünk egy darabig.
De most... ezen a napon újra átélhettem ezt.

Igaz, hogy az elején majdnem sokkot kaptam, de aztán ezen az éjszakán fogtam fel végleg, hogy újra teljes életem lehet és talán majd mostantól kezdve tapasztalhatom csak meg, hogy milyen egy boldog életet élni szerelmemmel és természetesen a világ legjobb anyájával.

Szavakba önteni nem tudnám azt, hogy milyen boldog voltam akkor, miközben néztem, ahogy anya sírva szorította magához Jungkookot, a volt lelki és munkatársát.

Úgy éreztem, hogy azok a 2 éven keresztül bennem lakozó negatív érzelmek egy pillanat alatt száműzve lettek volna belőlem. Olyan volt, mintha a lelkemre nehezedő mázsás súlyt csakúgy lelökte volna rólam valaki.
De tényleg... mintha olyan könnyű lettem volna, hogy már lassan fel is szálltam volna a szobámban.

Mondanom sem kéne, hogy körülbelül este fél 12-kor fejeztük be a beszélgetést így hárman a nappaliban.

Jungkook mindent elmesélt nekünk, de szó szerint mindent. Mondjuk én már hallottam egyszer ezeket a mai nap folyamán, viszont azért még így is megtudtam olyan részeket az elmúlt 2 évből, amiről nem tudtam eddig.

Anya természetesen azonnal beleegyezett abba, hogy itt lakjon nálunk Kook és majd abban is segíteni fog neki, hogy visszaszerezze az állását, ami elmondása szerint könnyű lesz, mert kevés olyan tehetséges férfi modell van, mint ő. Na meg nem akarnak több balhét a sajtóval, hiszen Jungkook hirtelen eltűnése a közösségi médiából mindenkit meglepett, viszont szerencsére nem verték nagy dobra.

Anyának rögtön fel is hoztam a témát, hogy majd lehetőleg minnél előbb össze szeretnék költözni a párommal, amit nagy meglepetésemre lelkesen támogatott.
Bár... ezen már meg sem kellett volna lepődnöm.

A gond csak az volt, hogy már anya is eléggé kifogyott a pénzből így nem igazán tudna minket nagyobb összeggel támogatni egy új ház finanszírozásában.
Mondjuk ez érthető, mert mi is új házat vettünk nem rég, plusz autóra is költöttünk, és hiába akartuk az eladott dolgokból nyert pénzből fedezni az új dolgokat, így is elég sokat kellett még pluszba ráfizetnünk, emiatt pedig jelentősen megcsappant anyának az eddig félretett vagyona.

De mindegy, nem akarom ezzel most terhelni anyát, végülis ez nem létfontosságú, mivel össze tudunk költözni Kookkal később is, csak én mostanában szerettem volna.

A fáradtságra hivatkozva végül nem csináltunk semmi izgalmasat este az ágyban Jungkookkal, csak mély álomba merültünk.
Hosszú idő után most tudtam először úgy tényleg mélyen és nyugtatóan aludni, ezenfelül pedig még biztonságban is éreztem magamat párom karjai közt.

Rég volt már így együtt ez a 'csapat', és már mondhatni az összes emlékem visszajött ezen az estén. Mondjuk ebben közre játszott az is, hogy anyának be nem állt a szája, miközben folyamatosan a régi emlékeinket hánytorgatta fel.

Másnap reggel én már jóval előbb felkeltem, mint Kook, mert azt terveztem, hogy nézni fogom őt, ahogyan alszik.

Mosolyogva méregettem az arcát és a teljesen kitakarózott testét, amit csak az egyik rövidnadrágom takart.

Jungkooknak igaza volt, tényleg le van egy kicsit gyengülve.
Régebben az egész teste csakúgy dagadt az izmoktól, viszont most, ahogyan végignéztem rajta... a kockái már csak halványan látszanak és a végtagjai is nagyon vékonyak lettek. Szinte egy gramm zsír sincs rajta, de az a probléma, hogy izomzat sincs rajta sok.
Persze nem azért baj ez, mert így nem tetszik nekem, csak az egészsége miatt gondolom így.