𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Chapter 11

Az este folyamán magamba voltam szállva.
Testben ott ültem az asztalnál és vacsoráztam anyáékkal, de lélekben teljesen máshol jártam.
Talán a túlvilágban...? Na jó, azért odáig még nem süllyedtem le...

Próbáltam feldolgozni, hogy hosszas évek után, egy férfi tetszett meg először.

Ezt el kell fogadnom. Igen, el kell. Az érzéseimnek nem tudok nemet parancsolni, ezt Jungkook is megmondta. Na meg ha nem teszek semmit, akkor előrébb lépni sem tudok. Márpedig most kezdtem még csak megismerni saját magamat.

-Jimin, miért nem eszel? Nem ízlik a leves? -törte meg a csendet aggódva anya.

-De... nagyon... finom. -válaszoltam előre meredve.

-Csak izgul a holnap miatt. -terelte a témát a fekete hajú.

Ő pontosan tudta, hogy miért vagyok ennyire szótlan. És nagyon hálás vagyok most neki, hogy ennyivel letudta az egészet, mert így nem kellett most magyarázkodnom anyának. Magamat ismerve egy épkézláb magyarázat sem jutott volna eszembe a hirtelen viselkedés változásommal kapcsolatban.

De, hah... Le kell szarnom az erkölcsi dolgokat most magamban. Nem szabad, hogy a hetero énem győzzön, a Jungkook-szexuális énem felett. Mondjuk ez képtelenség lenne, mert a fekete hajú bármikor magával tud ragadni, mostmár..
Ez pár héttel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűnt, de íme... megtörtént...

A vacsora ezután egész nyugisan telt. Én minnél előbb távozni akartam az ágyamba. Így bevetettem magam a fürdőbe, és hipergyorsan lezuhanyoztam. Utána megmostam a fogamat, és az arcomat. Felvettem a pizsamámnak befogott rövidnadrágot meg egy túlméretezett ujjatlant, és egy elköszönés után bevonszoltam a beleimet az ágyamba.

Aludni viszont a világért sem tudtam volna.
Hát persze... miért is sikerülne...?

Gondoltam felhívom Taet, hátha ő tudna segíteni rajtam. Előhalásztam a telóm, és hívni is kezdtem őt.

Pár kicsengés után már fel is vette.

-Ugye nincs semmi baj? -szólt bele egyből.

-Nincs.

-Akkor jó, sosem szoktál ilyenkor hívni. -fújt ki egy adag levegőt.

-Nem tudok elaludni. Mit csináljak? -tértem egyből a lényegre.

-Énekeljek altatót? -nevetett.

-Kösz, inkább ne. -mosolyodtam el.

-Pedig nem is rossz az ének hangom. -tettette a szomorút.

-Akkor se. -nevettem el magam egy kicsit.

-Amúgy valami baj van? -váltott át aggódóba.

-Öhm... nincs. -inkább még nem számolok be neki semmiről. Jobb lesz az úgy, ha nem tud erről semmit.

-Okés. Szóval az elalvásra a legjobb megoldás, ha behunyod a szemed és elalszol. -magyarázta bölcsen.

Jesszus... ez hülye...

-Azta... nem is gondoltam volna. -forgattam meg szemeimet, amit ő nyilván nem láthatta.

-Ezért vagyok itt, hogy tanácsokat adjak. -mondta komolytalanul.

-Tudom, tudom. De ezt most komolyan kérdeztem.

-Hát... sajnos... fogalmam sincs. -gondolkozott el egy pillanatra. -Számolj bárányokat, vagy mit tudom én. -ötletelt.

-Mondd, te hol láttál bárányokat nálunk? -kérdeztem kicsi gúnnyal a hangomban.

-Jól van, na. Csak egy ötlet volt..