𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Chapter 44

Este 7 óra körül járhatott az idő, mikor sikeresen befejeztük a kép vetítést.

Rengeteget nevettünk és rengeteg olyan történetet hallottam, amikről eddig nem is mesélt senki.

Viszont, ami feltűnt a fotókkal kapcsolatban az az, hogy anya nem rakott be olyan képeket, amin szerepelt volna az apám. Lehet direkt csinálta, hogy senki se érezze magát szarul a kényes téma miatt, mivel szerintem azért készültek olyan képek is, mikor megszülettem, amin rajta volt ő is. De mindegy, végülis jobb így, hogy nem volt a fényképek közt az egykori apám.

Boldog voltam, hogy Kooksi is végig nézte velünk a múltam egy részét, mivel így betekintést nyerhetett a gyermekkoromba, és ezáltal jobban megismerhetett egy kicsit. Ez egy kapcsolatban nagyon fontos, hogy ismerjük a másikat... szerintem.

-Hát gyerekek, ez jó volt. -sóhajtott vidáman Jennie.

-De ez még csak a kezdet volt, a mai estén. -legyintette fel mutató ujját anya.
-Nos, emberek... szedjétek össze magatokat. Még egyetek, igyatok, menjetek mosdóba, mert mindjárt indulunk a következő helyre... kocsival. -tapsikolt izgatottan.

Ilyenkor olyan, mint egy kisgyerek, akit a vidámparkba visznek, olyan izgatott.
Ilyenkor anya annyira aranyos. Persze mindig az, de ez most más. A szemében ott csillogott a boldogság, és az összes mozdulatában érezni lehetett a kedvességet. Már megint a legjobbat akarta nekem.

Azt hiszem, hogy én tényleg nem tudnám meghálálni neki mindazt, amit tett és tenni fog értem. Ő számomra a menedék, a család, a bizalom... minden. Hihetetlen, hogy egy anyának milyen szuperképességei vannak.

Miután mindenki elvonult vagy a konyhába, vagy a mosdóba, én odaballagtam anyához, aki éppen a TV hátuljából szedte ki a pendrive-ot.

Mikor felegyenesedett és megfordult, én rögtön megöleltem őt.

-Oh, Jimin... -lepődött meg egy pillanatra, de hamar körém fonta ő is a karjait.

-Te vagy a világ legjobb anyukája... köszönök mindent. Szeretlek, anya... -motyogtam halkan.

-Ugyan Jimin... én is szeretlek. Nálam ez egy alap dolog, hogy megadjak mindent, amire szükséged lehet az életben. -vált el tőlem annyira, hogy a szemeimbe tudjon nézni.

Válasz helyett csak újra hozzá bújtam, majd pár perc után végleg elváltunk.

-Egyél egy kicsit Jimin. Lesz alkohol is. Nem lenne jó, ha üres gyomorra innál. -javasolta mosolyogva.

-Oké. Amúgy, én kivel megyek a következő... helyre?

-Szerintem Jungkookal és velem.

-Rendben.

Azzal boldogan besétáltam a konyhába, ahol már ott volt a népség Lisa és Geumji kivételével.

-Úristen Jimin, jó hogy jöttél. Ezt kóstold meg! Minji sütötte. -támadott le egyből Tae.

-Ez mi? -vettem a kezembe egy kis barna sütit.

-A belsejében olvadt csoki van, és ...hmm... annyira finom. -dicsérte folyamatosan legjobb barátom az édességet.

-Szeretem a csokit. -azzal bekaptam a számba a barna sütit.

Meg kell, hogy jegyezzem. Rohadt finom lett. És ahogy megéreztem a tömény olvasztott csokit a számban, ahj istenem... annyira finom..

-Azta Minji... te aztán jól tudsz sütni. Elképesztően jó lett. -sasszéztam mellé, és átkaroltam az egyik kezemmel az alacsony lányt.

-Örülök, hogy ízlik. Neked csináltam. -mondta halkan, és bizonytalanul átkarolt ő is, csak ő a derekamat.