𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔

Chapter 80

Nyár van.

Busan tengerpartján virágok nõttek ki ugyanúgy, mint a mi kis aranyos kertünkben is.

Az ég türkizkék, a madarak csiripelnek és forróan süt le ránk a nap. A tenger hangja nyugtató hatású és ahogyan csillognak a sós víz hullámai a napfényben, az valami földöntúli érzést kelt bennem és szerintem Kookban is.

De én most mégis bõgve borulok le a konyhaasztalra, amit már egy pár napja mindig eljátszok.

-Jimin, Drágám... Ne sírj már folyton, kérlek. -ült le mellém párom is, majd a hátamat kezdte el simogatni.

-Én csak... annyira izgulok és annyira, de annyira boldog vagyok. -sírtam el magamat újra.

-Én is. Én is nagyon boldog vagyok, de vigasztaljon az, hogy holnap lesz a nagy nap és már mindennel elkészültünk, hogy biztosan egy felejthetetlen esküvõnk legyen. Hiába sírsz a boldogságtól, én most akkor is meg szeretnélek kérni arra, hogy hagyd abba, mert bennem ez negatív érzéseket idéz elõ, még akkor is, ha tudom hogy te csak az örömtõl csinálod ezt. -puszilta meg az arcomat, mire én egybõl megpróbáltam visszafojtani a könnyeimet.

-Sajnálom. De már annyira várom. Nem tudok többet várni. Én már a tiéd szeretnék lenni minden értelemben. -másztam az ölébe.

-Holnap már a szó összes értelmében az enyém leszel és én a tiéd. -kuncogott. -Tessék, itt egy zsepi. Fújd ki az orrodat. -nyújtotta felém az említett tárgyat, mire én azonnal nagy trombitálásokba kezdtem.

-Köszi.

Percekig csak néztük egymást és nem szólaltunk meg. Itt van már az orrom elõtt az esküvõnk napja, de még mindig annyira távolinak és elérhetetlennek tûnik.

Vajon kik lesznek majd ott a meghívott vendégeken kívül? Hányan fognak sírni? Rajtam kívül, persze. Milyen érzés lesz az, mikor már tényleg "hivatalosan" is egymásé leszünk? Mit tartogathat majd a közös jövõ számunkra...?

Sok kérded kavarog a fejemben, amire szerintem talán nincs is válasz. Majd akkor fog kiderülni, amikor elérkezünk ahhoz a ponthoz.

Most még csak egy dologban vagyok igazán biztos és az nem más, mint a szerelem. A Jungkook iránt érzett szerelmem, ami talán a legerõsebb dolog ebben a világban.

Ez az érzelem, ami persze kölcsönös volt, ez tartott minket egyben. A külön töltött évek után is egymásra találtunk, hiszen a mi sorsunk úgy lett megírva, hogy együtt töltsük el az életünk hátra lévõ részeit.

Nem hittem eddig a sorsban, viszont amiken keresztül mentünk Jungkookkal, az ráébresztett arra, hogy talán mégiscsak létezik a sors.

Egyébként anya és Junghyun még mindig együtt vannak. Junghyun rengeteget segített nekünk az esküvõ szervezésében, de tényleg. Annyira jó ízlése és tanácsai vannak. Például õ segített nekem az esküvõi öltöny kiválasztásában. Anya pedig Kookienak segített ebben, így még egyikünk sem láthatta a másik ruháját, de van egy olyan sejtésem, hogy hasonló lesz, mert gondolom Junghyun és anya összebeszéltek.

Anyára visszatérve, egy kicsit feszülten viselkedik mostanában és amikor vendégségbe mentünk Jungkookkal anyáékhoz, akkor folyton a telefonját bújta, amit meg is jegyeztem elõtte, de õ csak letudta annyival, hogy egy fontos üzenetet várt.

Lehet, hogy igaz volt, amit mondott és lehet, hogy csak emiatt a nagy nap miatt van ennyire begörcsölve, nem tudom, de... ez akkor is szokatlan egy kicsit.

Kook családjával amúgy már egész jó a kapcsolatunk. Jungkook egyszer kiosztotta a szüleit eléggé rendesen, és azóta már nem szólogatnak be olyan sûrûn mindenféle hülyeséget.