-Jungkook én ezt nem engedhetem meg! -hallottam meg anya ideges és aggódó hangját, míg a folyosón közelebb lopakodtam a nappalihoz, ahol a Jungkookkal váló vitázása folyt.
-Jisoo, semmi bajom sincsen már. Ez csak egy.... nem tudom mi volt, de jól vagyok. -bizonygatta Kook, a hangok alapján.
-Jungkook... már nem azért de még mindig elég szarul nézel ki. Holnap indulnátok, és Jimin még össze sem pakolt, neked meg horrorisztikusan fájt a hátad. Már ne is haragudj, de én nem engedlek el titeket Busanba. -magyarázta anya.
-Légyszi, Jisoo. Hiszen annyit gondolkoztam, hogy mi lenne a legjobb születésnapi ajándék Jimin számára. És tegnap annyira örült neki. El szeretném vinni oda. És már a hátam sem fáj, nem kell félteni engem.
-Én csak... -kaptam fel a fejem anya remegő hangjára. -Én csak annyira aggódtam érted. És... annyira szomorú vagyok a hétvége miatt. Nem úgy alakult ahogyan azt elterveztem, és ez annyira rossz érzés. Persze megértem, hogy Jimin rosszul lett, mert sokat ivott, de akkor sem volt ez rendes ünneplés. Ez szinte semmi sem volt... -panaszolta szomorúan anya, mire már muszáj volt belépnem a nappaliba hozzájuk, egy torokköszörülés kíséretében.
-Oh, Jimin.. -szólaltak fel egyszerre.
-Sajnálom anya. Nem kellett volna csak úgy lelépnem Kookkal. De nem tudtam mit tenni. -hajtottam le a fejemet.
-Semmi baj, Kicsim. Majd bepótolunk mindent, ne aggódj. Csak jó lett volna, ha ez a hétvége is jól sikerült volna. -ölelt meg anya.
-Elmehetek holnap Kookkal? -váltam el tőle.
-Hah... Jimin. Nem tudom... -sóhajtott fel gondterhelten.
-Tudom, hogy ma elég instabil állapotban láttatok, de holnapra már kutya bajom sem lesz, higyjétek el. -jött közelebb hozzánk Kook.
-Örülök neki, hogy Jimint végre kirángatod a négy fal közül, de annyira féltelek titeket. -válaszolta anya.
-Aggodalomra semmi ok. Már megjavítottam Kookot. -húztam ki magam büszkén.
-Mert mi vagyok én, autó, hogy te javítgatsz? -vonta fel egyik szemöldökét Jungkook, mire csak elnevettem magamat.
-Jól van. Elmehettek. De ha valamelyikőtöknek bármi baja lesz, én szobafogságot adok mindkettőtöknek. De előtte persze mindenképpen telefonáljatok nekem. -sóhajtott anya.
-Hát te meg milyen középkori módszerekhez folyamodsz? -kérdeztem anyától, miközben megöleltem őt.
-Komolyan mondtam Jimin és Jungkook. Vigyázzatok egymásra! -vált el tőlem anya.
-Jól van, nyugi. Vigyázni fogok rá. Nem kell aggódnod. Csak Busanba megyünk. -nyugtatta őt Kook.
-Csak Busanba... -forgatott szemet anya.
-Akkor ezt megbeszéltük. Köszönök mindent, anya.
-Én is, Jisoo.
-Nincs mit, srácok. -mosolyodott el világrahozóm. -Elég ha Jimin holnap reggel bepakol, nem? Ma úgy is itt alszik, nekem meg indulnom kéne haza. -kezdett el készülődni anya.
-Persze, majd holnap reggel érkezünk hozzátok. -kísértük ki anyát a lakásból.
-Rendben, fiúk. Vigyázzatok magatokra. Jó éjszakát! Bármi van, hívjatok nyugodtan. -szállt be a liftbe.
-Oké. Neked is jó éjszakát! Szia. -köszöntünk el Jungkookkal tőle, majd bezárult a lift ajtaja, így mi vissza is mentünk a lakásba, aminek az ajtaját kulcsra zártuk.
YOU ARE READING
𝐈 𝐖𝐚𝐧𝐭𝐞𝐝 𝐓𝐨 𝐁𝐞 𝐘𝐨𝐮𝐫𝐬 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 | ✔
Fanfiction"-Nem Jungkook, ne sajnáld! Már lehullt az álarcod. Már tudom milyen vagy, és kösz, de ennyi pont elég volt belőled. -köptem felé a szavakat, majd hirtelen kikaptam a kulcsot a zsebéből és roham tempóban kinyitottam vele az ajtót, aztán már ott sem...